„Látni szeretném, ahol mindez megtörtént!”
Tények. A néhai drogbáró, Pablo Escobar utasításai miatt több ezer ember vesztette életét, köztük rengeteg ártatlan civil. Sokakkal autókba rejtett pokolgépek végeztek, mások fegyveres vérengzések áldozatai lettek. Majd harminc évvel a bűnöző halála után ma turisták tömegei keresik fel az Escobarhoz köthető helyszíneket Kolumbiában. A szíriai polgárháború kirobbanásakor a Gálon-fennsík izraeli oldalán emberek tömegei özönlöttek a határhoz, hogy figyeljék a túloldalon dúló harcokat. A párizsi Père-Lachaise temetőt – ahol Édith Piaf, Oscar Wilde és Jean de La Fontaine is nyugszik – ma évente több százezer turista keresi fel. Nyugatabbra az amerikai polgárháború egyik legvéresebb helyszínét, a gettysburgi csatamezőt évente kétmillió turista látogatja. Keletebbre népszerű turistalátványossággá avanzsált Csernobil, ahol helyi vezetők segítségével járhatjuk körbe a világ egyik legsúlyosabb atomkatasztrófájának helyszínét. A sötét turizmus egyáltalán nem új jelenség, a történelem során mindig is népszerűnek számítottak a halálhoz köthető események és helyszínek. Már az ókori Rómában is, ahol a gladiátorharcokon szurkoló tömegeket morbid módon lenyűgözte a vérengzés, vagy az utolsó guillotine általi kivégzés, amikor a versailles-i Szent Péter-börtön előtt tekintették meg az érdekességre vágyó polgárok a német születésű bűnöző, Eugen Widmann lefejezését (ahol a vérfürdő után szuvenír gyanánt zsebkendőkkel itatták fel az elhunyt vérét). De a fáraók sírhelyének felkeresése vagy egy auschwitzi látogatás is ebbe a kategóriába tartozik. Az újdonságot az jelenti, ahogyan a sötét turizmus rohamos sebességgel beépül a globális turizmusiparba. Felvetés. Az emlékhelyek, a temetők, a katasztrófahelyszínek és a háborús örökségek egyedi vonzereje az autentikusság, mely egyedülálló élményt képes nyújtani az ember számára.
Dark turizmus és thanaturizmus
A „dark” vagy „sötét” turizmusnak ma már jelentős szakirodalmi háttere van (mint fogalom 1996-ban használták először), többen azonban eltérő véleményt vallanak a turizmus e fajtájáról. A sötét fogalmát gyakorta egy implicit ellentéttel egészítik ki, a turizmus egy világos(abb) formájával, mely során a turizmus ezen ága erkölcsileg megkérdőjelezhetővé válik. Ahány ember, annyi megfogalmazás – gondolhatnánk, de tudjuk még bonyolítani! A dark turizmus mellett ugyanis létezik a turizmusnak egy merőben szélsőséges válfaja, a thanaturizmus, melyet sokszor (tévesen) a sötét turizmussal azonosítanak. A thanaturizmust a halállal történő valóságos vagy szimbolikus találkozás vágya motiválja. Ennek során az ember kiváltképp olyan helyszínekre vágyik, ahol valaki meghalt, és ahol a különféle halálesetekhez kapcsolódó tárgyi bizonyítékokat vagy azok szimbolikus reprezentációját közelebbről is szemügyre veheti. A thanaturizmus tehát minden esetben olyan szintetikus helyszínekre irányul, ahol a halottakra utaló bizonyítékokat vagy azok reprodukált hasonmásait megtekinthetjük.
A dark-tourism.com honlapján átfogó útmutató található a sötét turizmus utazási célpontjairól. Közel 900 egyedi helyet ismerhetünk meg 112 különböző országban. Ezek tartalmazzák a thanaturizmus helyszíneit is.
Bepillantani egy másik világba
Egy, a világhálón keringő állítás szerint valójában kicsit mindannyian sötét turisták vagyunk, amikor olyan helyekre látogatunk el, melyek a múltban súlyos tragédiák helyszínéül szolgáltak, vagy amikor háborúkkal kapcsolatos megfogható emlékek nyomába eredünk a múzeumok zárt tereiben. A különbség az ok és a feldolgozás mikéntjében rejlik. Hogy pontosan miért, mi indítékból indulunk útnak, és mit várunk egy ilyen utazástól. Bár a sötét turizmust sokan egyfajta kizsákmányolásnak tekintik, nem szabad elfelejteni, hogy segíthet a katasztrófák feldolgozásában, a gyógyulási folyamatban, amely a halál elfogadását és a megbékélést segíti elő. Nagyon jó példa erre a New Yorkban található szeptember 11-i terrortámadás monumentális emlékhelye, amely rövid időn belül zarándokhely, nemzeti kegyhely helyszíne lett. Ma emberek millió látogatnak el a „nagy gödörhöz”.
Ezzel szemben árvíz esetén a Duna-part is megtelik a bámészkodókkal, akik fényképeket készítenek az elöntött házakról. És ugyanígy érdekli az embereket Szlovákia történetének legnagyobb alvilági gyilkossága, mely brutalitásával az egész világot megdöbbentette. Megemlékezés, oktatás és emberi kíváncsiság. Rendszerint ez a három tényező áll szemben egymással.
Rendszerint három fő okot neveznek meg, amiért az emberek felkeresik az egyes kegyetlenségek, katasztrófák helyszíneit:
• a szokatlan utáni vágy, hogy bepillantást nyerhetünk egy zárt, tőlünk idegen világba
• kíváncsiság, a misztikum iránti vonzalom
• együttérzés az áldozatokkal, lehetőség annak megértésére, hogy mi történt
Kevés bizonyíték igazolja, hogy a halál iránti érdeklődés fontos motivációval szolgálna azoknak a helyeknek a meglátogatására, melyeket sötétnek hívunk.
Népszerűsítő eszközök
Ha azt hinnénk, hogy a sötét turizmus népszerűsítése viszonylag kevés csatornát érint, tévedünk. Amellett, hogy könyvek, prospektusok születnek a témában, gyakorlatilag minden sötét turisztikai helyszínen vannak túravezetők, akik a múlt komor részleteire hívják fel a figyelmet. A mai társadalom igényeit követve azonban a filmeknek és sorozatoknak van a legnagyobb jelentőségük. Egy Netflixen futó dokumentumfilm például, a The Dark Tourist épp a sötét turizmus modern jelenségének szentelt műsor, mely David Farrier újságírót követi, amikor szokatlan turisztikai helyeket keres fel a világon. És bár nem kifejezetten ilyen célt szolgált, de tény, hogy az HBO Csernobil filmsorozatának premierje óta közel 40 százalékkal ugrottak meg a csernobili tiltott zónába való utazásokat kínáló cégek foglalásai. Konklúzió. Az ember a lehető legösszetettebb jelenség.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/37. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.