A cívis városban. GALÉRIA

Sorozatunk előző megállóihoz, Miskolchoz, Egerhez képest délkeleti irányba haladunk tovább, méghozzá Magyarország második legnépesebb településéig, a Tiszántúl legnagyobb városáig – emlegetik cívis városként, kálvinista Rómaként és hallhattunk róla Csokonai Vitéz Mihály vagy Szabó Magda szülővárosaként (utóbbi számos történetének színhelyeként) is. Debrecen több szempontból jelentős központ, az ország egyik legtempósabban fejlődő települése, és mint ilyen, természetesen számos látnivalót és élményt kínál, hát még ha a tágabb környékét is bejárjuk.

Séta megállókkal

A tekintélyt parancsoló Nagyállomás fogadja azokat, akik vasúton érkeznek meg Debrecenbe, és aki maradna a sínpároknál, az innen induló két villamosvonalat választhatja, mondjuk egész az Egyetemig, vagy nekiindulhat gyalog, hogy minél többet befogadhasson a lassú andalgás során. Amin rögtön megakad a szem: pályaudvar előtti Petőfi tér több mint húsz emeletes lakóháza a város legmagasabbja. Majd útba ejthető a Kereskedelmi és Iparkamara eklektikus épülete, és folytathatjuk az utat a legfőbb útvonalon, a Piac utcán, amelynek képét az eklektika mellett a szecesszió határozza meg. Itt megtekinthető Fazekas Mihálynak, a Ludas Matyi szerzőjének emléktáblája, de maguk a domborművek sem akárkinek a munkái: a költő Tóth Árpád apjának, Tóth Andrásnak műve. Szintén a Piac utcán találjuk meg a magyar szecesszió, pontosabban Bálint Zoltán és Jámbor Lajos egyik kiemelkedő épületét, a Megyeházát – ez az egykori Hajdú vármegye központi épülete, amelyen Zsolnay-elemek, virágfüzérek és a négy fegyveres hajdú szobra látható, huszártornyának csúcsán pedig Árpád fejedelem bronzszobra. Ki ne hagyjuk az árkádos, ezáltal is rendkívül hangulatos Gambrinus közt, a takarékpénztár palotáját, és a Csonka templomot se – ezt bástyaszerű tornyáról ismerhetjük meg a legkönnyebben, kupolája ugyanis nincs, egy vihar, majd az erős szél rongálása után belenyugodtak annak hiányába.

Városszimbólumok

Számtalan jellegzetes épületet tekinthetünk meg Debrecenben: a klasszicista Városházát, a Tisza-palotát, az Aranybika szállodát, a már említett egyetemépületet (a villamosvonal végén, ugyebár). Ami a templomokat illeti, a Csonka is református, ám Debrecen szimbóluma egyértelműen a kéttornyú Református Nagytemplom, amely a város szívében, a Kossuth téren található. Debrecen múltjának elidegeníthetetlen része a reformáció, ezt a címer is tükrözi, és a Nagytemplomon kívül a Református Kollégium, amelynek működését 1538-ig vezetik vissza – ebből is adódik, hogy könyvtára a magyarországi reformátusok legnagyobb ilyen gyűjteménye; megkerülhetetlen továbbá 2000 folyóméternyi anyagot őrző levéltára, és különösen izgalmas célpont lehet az iskolatörténeti múzeum vagy az egyházművészeti kiállítás.

Múzeumok, szobrok

A múzeumba vágyók továbbá a Déribe is mindenképp térjenek be, és kitérőt tehetnek az ide tartozó, a szobrászművésznek emléket állító Medgyessy Ferenc Emlékmúzeumba is. Egészen más világ fogadja a látogatót a MODEM-ben, azaz a modern és kortárs művészeti központban, amely az ország második legnagyobb kiállítóhelye, számtalan izgalmas tárlattal csalogat.

Akár egy szobortúrára is indulhatunk Debrecenben, hiszen számos híres személyiséggel büszkélkedhet: Csokonainak és Kölcseynek, Petőfinek és Szabó Lőrincnek, Bocskainak és Tisza Istvánnak az alakmásait is megtaláljuk itt. De a Szabó Magda-rajongók Mekkája is a város, hiszen a szobor megtekintése és az emlékház meglátogatása mellett végigjárhatják regényeinek számos helyszínét (illetve azok ihletőit): a már említett városházát, édesanyja szíve csücskét, a Nagytemplomot, és édesapjáét, a Református Kollégiumot is, és ez csak a kezdet.

Természetközel

A zöldövezetek kedvelőinek magában a városban is van hova menniük, az állatkert mellett elsősorban a Nagyerdő juthat eszükbe, utóbbi védett növény- és állatfajok lelőhelye, és persze az egyetemi botanikus kert is tartalmas sétakaland. Viszont karnyújtásnyira terül el Debrecentől az ország első nemzeti parkja: a Hortobágyi. Itt is szimbolikus helyeket találunk: a puszta, benne gémeskutak, a szürkemarhák, és persze a híres hortobágyi kilenclyukú híd. Ez utóbbi Magyarország leghosszabb közúti kőhídja a maga több mint 167 méterével, és építésekor arra is odafigyeltek, hogy a feljárói megfelelő mértékben szélesedjenek a gulyák és ménesek felhajtásához.

További rekordokért ellátogathatunk a Tiszafüred melletti Tisza-tóhoz: ez az ország második legnagyobbja, rögtön a Balaton után, viszont a mesterségesek közül a legnagyobb – ennek is köszönheti, hogy egy sor tartalom várja itt az üdülni, pihenni vágyókat, a strandokon túl Abádszalók közelében a vízi sportok központja, az élővilágot bemutató poroszlói Ökocentrum, benne skanzen és akváriumrendszer, továbbá madárrezervátum. Tehát nem feltétlenül kell megvárni a nyarat a látogatással.

Mi az a cívis?

Az alföldi mezővárosok lakosságát nevezték így, maga a kifejezés jelentése latinul: polgár. Rendszerint hagyományokat jól megtartó réteg ez, amely vagyonát a földművelésből, állattartásból gyűjtötte, és ezt általában nem fektette be az iparba. Nagykőrös, Kecskemét és Hódmezővásárhely lakosságát is nevezték így, de végül Debrecen népére és városára ragadt rá a leginkább, olyannyira, hogy ma már csak rájuk gondolunk az említésekor.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 49. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene