Április 6-án lenne 75 éves Grendel Lajos
Kaptam ezt a képet, pár éve küldte Szigeti László, aki Grendel Lajos 60. születésnapján fotózta, az akkor még egyetlen írószövetségünk Dunaszerdahelyen rendezte ünnepségen. Egy interjú is készült vele a Vasárnapba, mármint az ünnepelttel, nekem az utolsó interjúm vele – megismételte, amit amúgy többször is elmondott: „De kellemetleneket tudsz kérdezni, Györgyi!” Pedig akkor már leginkább csak kajákról beszélgettünk, volt ugyanis egy titkos tervem, hogy az Ezüstszálon szereplőit végigkérdezgetem, és megcsinálom az abban szereplő írók étkes ikerkönyvét hozzá. Feltettem hát neki azt a kérdést, melyik tortát szereti jobban az Esterházyt vagy a Dobost? Én így, nagybetűvel kérdeztem persze, magamban kuncogva, mert láttam, nagyon elveszítette a fonalat, halvány fogalma nincs, mit is akarhatok tőle, riadt tekintettel nézett rám, majd azt felelte, nézd, Györgyi, én az Esterházyt nem ismerem, nem is hallottam róla, amúgy sem vagyok édesszájú, de ha már választani kell, akkor a Dobost. Hát, jó, te tudod, Lajos, mondtam neki, gusztus ellen nincs apelláta, s a születésnapjára vittem neki mindkettőből a legendás pozsonyi Mayer cukrászdából, szemben a Roland kávéházzal, ahol meg pár évvel előtte Esterházy Péterrel beszélgettem egy hasonlót, azt még az Új Szó akkor általam szerkesztett Ízvilág mellékletébe.
No, de térjünk vissza ahhoz a nevezetes születésnaphoz, amikor élt még Esterházy, élt Dobos László is, mindketten részt is vettek ezen az ünnepségen, merthogy élt nagyon is Grendel Lajos, éppen annyi évesen, mint én leszek idén, és kicsomagolva a finomka dobozkákat, a dobosra felrikkantott: „Jé, ezt ismerem!” Az Esterházy-szeletbe belekóstolva viszont azt mondta: „Ez meg nagyon jó.” Persze, hogy kitört a hahota, mert épp aznapra jelent meg a Vasárnap, szinte minden jelenlevő tudta, maga Dobos is, EP is, mire megy a móka. Ez utóbbi el is kérte tőle az ő nevét viselő szelet felét. „Ha már nem szereted annyira a dolcsét, Lajos, kárba ne vesszék!”
Sokszor látom őt magam előtt, kérdezgetem is, azt a régi Lajost, egyetemista éveim, művelődési táborok Lajosát, a Madách szerkesztőjét, a Szemle, a Kalligram főszerkesztőjét, aki szinte mindenre tudta a választ, amíg egyszer el nem utazott Moszkvába…
Még mindig csak 75 éves volna. És azóta már Dobos sincsen, Esterházy sincsen, a Roland kávéház is leégett. Ám így húsvétra várva, rájuk emlékezve kívánok mindenkinek méltó ünnepet, támasszuk fel szeretteinket, folytassuk mi a jót, amit tettek, éltessük a hús-vér embert, és ne csináljunk nagyjainkból vaskalapos szobrot. Hiszen élnek ők mind!
Amíg vagyunk.
No ha a politikai lapok szenzációitól őriznek, azt megértem! de adjanak legalább egy szépirodalmi lapot, egy élclapot – vagy a VASÁRNAPi Újságot.
Jókai Mór: Öregember nem vénember
***
A cikk a Vasárnap családi magazin 2023. április 4-i számában jelent meg.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.