A nyitrai származású Bödör Csabát tíz éve mutattuk be olvasóinknak, amikor a fehérvérsejtek egyik típusát érintő, daganatos megbetegedésekért felelős génmutációk feltérképezéséért Junior Prima díjat kapott. A fiatal molekuláris biológus azóta professzor, egyetemi tanár, laboratóriumot vezet, és egy újabb tudományos áttörést is sikerült elérnie.
A szívtranszplantált betegeknél a kilökődés veszélyét ellenőrző szívizom-biopsziát egy egyszerű vérvétellel váltotta fel az érintett pácienseket gondozó kardiológusokkal együttműködve. Most mégsem az eredményeire a legbüszkébb a fiatal tudós, hanem hét hónapos Anna lányára.
Csaba 2015-ben nyerte el a Lendület program pályázati támogatását, és ennek köszönhetően nagyobb kutatócsoporttal folytatta a folikuláris limfómák és egyéb hematológiai daganatok genetikai hátterének kutatását. Legfrissebb eredményeiket december elején mutatták be az Amerikai Hematológus Társaság Konferenciáján San Diegóban. Kutatásait mára a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ is támogatja.
Génkutatás és diagnosztika
„A Magyarországon elért eredmények alapján demonstrálni tudtuk a genetikai vizsgálatok szerepét a betegek rizikóbecslésében és a személyre szabott terápia tervezésében. Az egyik PhD-hallgatóm, Dr. Bátai Bence tartotta a rangos konferencián az előadást, ez számomra külön öröm” – mondja Csaba, aki ma a Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének igazgatóhelyettese és a molekuláris diagnosztikai részleg vezetője.
„Az intézet molekuláris diagnosztika részlege az onkológiai és onkohematológiai betegek diagnosztikájával foglalkozik, a molekuláris onkohematológiai kutatócsoport pedig a különböző leukémiák és limfómák genetikai hátterét kutatja – összesen kb. 30 emberről van szó. Az első csoport feladata konkrét betegek gyógyításának segítése a legkorszerűbb genetikai vizsgálatok alapján – évente kb. 20 ezer molekuláris vizsgálatot végzünk el. A kutatócsoport pedig a jövőnek dolgozik, és arra keresi a választ, hogyan vezetnek a különböző genetikai eltérések a limfómák kialakulásához, majd kezelhetőségéhez, és miként használhatók arra, hogy személyre szabott gyógymódot alkalmazhassuk. Ez egyre több hematológiai daganatos betegség esetében lehetséges, és mi a biomarkerek alapján segítünk eldönteni, melyik kezelési forma lehet hatékony. Iskolapélda a krónikus mieloid leukémia, amelynek van a genetikai eltérés alapján gyógyszeres terápiája, és a várható túlélés ugyanolyan, mint a normál populációé, vagyis egy jól kontrollálható betegséggé szelídült a kórkép az elmúlt években. Az akut leukémiáknál szerényebbek az eredmények, de egyre több genetikai eltérést ismerünk meg, amelyek a kezelőorvosnak segítenek előrejelezni a betegség várható viselkedését bizonyos terápiák esetében.”
Személyre szabott kezelések
A gyermekeket is érintő daganatos megbetegedések közül a leggyakoribbak a leukémia különböző fajtái. Szerencsére ezek ma már jó eséllyel gyógyíthatók, és hogy minél több kis beteg kaphasson hatékony kezelést, abban Csaba csapatának is komoly része van.
„Három éve indítottuk el a Gyermekonkológiai Hálózattal közösen a Magyar Gyermekleukémia Genomikai Profilozási Programot, amelynek köszönhetően a diagnosztikát és rizikóbecslést segítő genetikai vizsgálómódszereket fejlesztünk. A leukémiás gyermekek 80-90 százalékát meggyógyítják klasszikus kemoterápiával, a maradék 10 százalék számára kell megtalálnunk a személyre szabott gyógymódot” – magyarázza Csaba, aki szerint a kutató legfőbb erényei a kitartás és a türelem. Gyakran sok kudarcot is fel kell dolgozni az eredményig, és a fiatalokat ez sokszor elkedvetleníti, mert gyorsabban szeretnék a sikert. De ha ráéreznek annak az ízére, milyen lépésről lépésre felfedezni valamit, másokkal együttműködni, lelassulnak, és képesek átadni magukat a feladatnak.
Az az idő, amikor valaki magányosan, titokban dolgozott a felfedezésén, rég lejárt, mondja Csaba. A 21. században nem lesz az ember egyedül tudós, vagy csak nagyon ritkán. „Karikó Katalin története is azt mutatja, mennyit küzdött egyedül, de mégis milyen fontosak voltak az életében azok, akik támogatták. Az első egyeteméről annak is mennie kellett, aki a mieloid leukémiára kitalálta a célzott terápiát, mert a kezdetekkor senki nem hitt neki. Én tudatosan választottam az alkalmazott kutatást, ahol belátható időn belül van eredmény. Ahhoz, hogy valaki egy molekulára feltesz harminc évet az életéből, hatalmas megszállottság kell, jobban szeretem látni a tanítványaim fejlődését és sikereit, a kutatásaink társadalmi hasznát, azt, ahogy más országok kutatóival együtt gondolkodunk. Több tucat hematológiai klinikával, kutatóintézettel és biotechnológia-céggel van kapcsolatunk. Ma a tudományt csak az együttműködés viszi előre, egy-egy ritka betegségnél van, hogy tíz ország tudja úgy összerakni az esettanulmányokat, hogy azokból valami kijöjjön. Hatványozottan így van ez a diagnosztikus módszerek fejlesztése és a transzlációs, azaz a gyakorlatban gyorsan alkalmazható kutatások esetében.”
Visszajöttem, mert ide tartozom
Az, hogy Csaba épp a hematológiai daganatokkal kezdett foglalkozni, akkor dőlt el, amikor alig húszévesen Dr. Matolcsy Andrásnak, a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet jelenlegi igazgatójának munkacsoportjába került. A PhD-fokozat megszerzése után három évet töltött a londoni Barts Cancer Institute-ban, ahol akár maradhatott is volna, de mégis hazajött. Pontosabban hazament, Magyarországra, mert máig Szlovákiába is hazajön.
„Ez nem volt kérdés, meg akartam próbálni, itthon vihetem-e valamire. London lett volna a könnyebb út, de azt gondoltam, fiatalon nem ezt kell választanom. Visszajöttem, mert ide tartozom, itt kell valamit visszaadnom, ahol az alapokat kaptam. Amint megtudtam, hogy indul a hazatérő fiatal tudósokat támogató Lendület program, óriási energiákat mozgósítottam egy versenyképes tudományos program összeállítására, és visszatértem Budapestre. 18 évesen is könnyen beilleszkedtem az egyetemen, Londonból hazatérve pedig egészen más nézőpontot kaptam, mert az ottani nemzetközi viszonylatban Budapest is csak egy kicsivel nagyobb, mint Nyitra. A szlovák nyelvtudásom is szeretném megőrizni, ezért időnként szlovák könyveket olvasok. Sajnos a szlovák tudományos körökkel nincs kapcsolatunk, nem sokat tudunk róluk.”
Egy sima vérvétel is lehet nagy siker
Miközben mi komoly dolgokról beszélgetünk, a kis Anna ismerkedik a fényképezőgéppel, és valóságos gimnasztikai gyakorlatokat végez a szőnyegen, a hátrafelé kúszás például már kitűnően megy neki. Édesanyja Nagy Bea patológus, Csabával három éve házasok. Bár otthon főleg a kislányuk születése óta kevesebbet beszélnek munkáról, azért a sugallatot, hogy kardiológiai kórképek esetén is érdemes lenne genetikai vizsgálatokkal foglalkozni, Csaba a feleségétől kapta.
„Mostanáig havonta számos kockázattal járó biopsziával ellenőrizték a szívizomsejt károsodását, ezt váltotta fel az egyszerű vérminta – vizsgálat, amellyel kimutatható a donor DNS-molekuláinak mennyisége. Ez pontosan az az eset, amikor egy egyszerű vérvétel is komoly szakmai áttörést jelenthet” – folytatja Csaba. „Ha a donoreredetű DNS mennyisége növekszik, fennáll a kilökődés kockázata. A kardiológus kollégákkal együttműködve Európában az elsők között ültettük át az itthoni gyakorlatba ezt a biopsziánál sokkal kíméletesebb módszert. Az eredmények igazolták ezt az irányt, mivel az így monitorozott betegek életben vannak. Ehhez kapcsolódik, hogy az öröklődő szívbetegségek és a hirtelen szívhalál genetikai hátterével is foglalkozunk. De a fő csapásirány továbbra is a hematológiai daganatok kutatása felnőtteknél és gyermekeknél is. Szerencsésnek érzem magam, mivel egy fiatal, dinamikus és tehetséges csapattal dolgozom, együtt örülünk az eredményeknek és a fejlesztések diagnosztikus alkalmazásának. Ma már valóban több daganattípus jól ellenőrizhető, hosszú túléléssel, akár teljes gyógyulással. De ki kell mondani azt is, hogy bizonyos rákfajtáknál, ilyen például a hasnyálmirigy daganatos megbetegedése vagy bizonyos agydaganatok, még hosszú az út odáig, hogy megismerjük a gyógymódot.”
Köszönettel magyar iskoláimnak
Csaba megőrizte szlovák állampolgárságát is, figyelemmel követi az itthoni közéletet, hazajár szavazni, és családjával havonta meglátogatja nyitracsehi származású szüleit. Abban a nyitrai lakásban, ahonnan gyerekként minden nap kora reggel indultak a nagycétényi buszra, pedig pár lépésre volt csak a szlovák iskola.
„Akkor nem feltétlenül értettük ezt a testvéreimmel, ma már tudom, milyen komoly és jó döntést hoztak, mennyi áldozatot vállaltak a szüleink. Máig hálás vagyok nekik, hogy a magyar iskola mellett döntöttek, és a pedagógusaimnak is, mert mindent, amit tudok, ők alapoztak meg. Ebből szeretnék valamit visszaadni, a Semmelweis Egyetem Kerpel-Fronius Ödön tehetséggondozó program kezdeményezésemre alma materemet, a pozsonyi Duna Utcai Gimnáziumot és a komáromi Selye János Gimnáziumot is bevette a középiskolai partnerprogramba, és tudnak ide jönni diákok körülnézni, ismerkedni a továbbtanulási lehetőségekkel. László öcsém szintén itt él Budapesten, gyakran látogatjuk egymást, mivel szerencsére közel lakik. Saját informatikai vállalkozását vezeti, és nagy örömömre az utóbbi időben együtt is működünk különböző döntéstámogató informatikai rendszerek fejlesztésében. Kapcsolatban van a Gyermekonkológiai Hálózattal is, velük közösen egy biobankszoftvert és az immunhiányos betegek regiszterét hozták létre” – magyarázza lelkesen Csaba.
Az ünnepek alatt Nyitrán, a Bödör nagyszülőknél találkozik majd az egész család, de ellátogatnak az anyai nagyszülőkhöz is Balatonlellére. Annának ez lesz az első karácsonya, a többieknek pedig ő a legkedvesebb ajándék. Hiszen ahol kisgyermek van a családban, ott karácsonyeste igazán megtörténik a csoda.
A cikk a Vasárnap családi magazin 51/52-es számában jelent meg, 2023. december 12-én.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.