Adventi mesekalendárium 15.: Luca széke

A két testvér, Hanna és Fedor nyakukat meresztgették a toronymagas fenyőfák tövében, és azon tanakodtak, hogyan tudnák leimádkozni az ágak hegyéről a Télapónak szánt leveleket.

– Építsünk egy létrát! – javasolta Fedor.

– Ugyan már, Öcsisajt, ha most hozzáfogunk, szerszámok nélkül jövőre sem leszünk meg vele. Olyan lassan készülne el, mint a Luca széke – csóválta a fejét Hanna.

– A Luca széke? – kérdezte Fedor értetlenül. – Az meg micsoda?

– Öcsi, elegem van már abból, hogy neked mindent el kell magyarázni – mérgelődött látszólag komolyan Hanna, közben viszont nagy büszkeséget érzett, hogy ő tud valamit, amit a kistestvére még nem. – Szóval van ez a Luca, akinek éppen ma van a napja, december 13-án. Neki szoktak széket készíteni, de valami őrült lassan, így mesélte a Dédimama. Meg pogácsát is sütnek neki, amibe apró dinárokat, forintokat, eurókat rejtenek, hogy aztán a gyerekek megtalálják, és jól beleharapjanak a kőkemény aprópénzekbe.

– Éhes vagyok – vágta rá Fedor, nem is csoda, a szánkóbaleset óta egy falatot sem ettek.

– Van nálunk pampuska, amit Dédimama sütött az indulásunk napján – jutott Hanna eszébe, és már szedegette is elő a tarisznyából a finom krumplifánkocskákat.

– Én bizony tejföl meg lekvár nélkül meg nem eszem! – húzta el a száját Fedor, amint meglátta a száraz pampuskákat.

– Hát tejfölünk az nincsen, de tehetünk rá egy kis havat, lekvár helyett pedig szedünk pár szem áfonyát arról a bokorról, így jó lesz, Fedor? – nyújtotta öccsének a hósipkás, áfonyakoronás édességet Hanna. Fedor gyanakodva harapott a fánkba. Nagy szerencséje, hogy óvatos volt, ugyanis valami nagyot reccsent a foga alatt: egy százforintos. Ez volt a pampuskába sütve.

– Hanna, ebben aprópénz van! – mutatta nővérének a pampuska belsejét Fedor.

Ebben a pillanatban nagy fényesség vakította el a két testvért az amúgy sötét erdő fái közül. A fénygömbből pedig egy kedves arcú tündérlány lépett ki eléjük a hóba.

– Hát itt is vagyok – szólt a tündér. – Kérem a szerencsepénzemet!

– No-no, csak ne ilyen hevesen! Ezt a mi Dédimamánk sütötte a pampuskába. Ki vagy te, és miért adjuk neked a forintunkat? – méltatlankodott Hanna.

– Hogyhogy ki vagyok? Ha azt sem tudjátok, ki vagyok, miért hívtatok ide? – háborgott a tündérlány. – Luca vagyok, és a pogácsába sült aprópénzért cserébe teljesítem egy kívánságotokat.

– Ez nagyszerű – kiáltott fel Hanna. – Nem baj, ha pampuskába van megsütve?

– Azt is szeretem, sőt, az igazat megvallva, a pogácsát már kezdem kicsit unni – mosolyodott el Luca.

Fedor és Hanna elfelezték a tündérlánnyal a finom havas-áfonyás pampuskákat, majd leszámoltak neki összesen 400 forintot, 30 dinárt és 4 eurót, amiért Luca az összes karácsonyi levelet egyetlen széllökéssel levarázsolta a fenyőfák tetejéről. A testvérkék összegyűjtögették a Télapónak szánt lapokat, és beletették a kiürült tarisznyába.

– Köszönjük a segítséget, kedves Luca! – hálálkodtak a tündérlánynak.

– Ugyan már, semmiség – legyintett Luca, majd egy szempillantás alatt köddé vált, de még percekig csilingeltek utána a ruhájába süllyesztett aprópénzek.

– Mégsem tartott olyan sokáig leszedni a fákról a leveleket, mint a Luca székét elkészíteni – nevetett Hanna, Fedor a jóllakottságtól boldogan vele nevetett.

– Most pedig irány észak! Ha jól kilépünk, nemsokára elérjük a Télapó kunyhóját – adta ki a parancsot Hanna az indulásra.

*

Adventi mesekalendáriummal kedveskedünk Olvasóinknak, kizárólag itt, a Vasárnap online felületén. Kövessék figyelemmel a történet alakulását napról napra, bontogassák velünk minden nap a mesekalendáriumot egészen karácsonyig.