L. Stipkovits Erika: A legnagyobb ajándék az őszinteség

Karácsony környékén rengeteg elvárásnak kell megfelelnünk – ragyogjon a ház, legyen szép karácsonyfánk, főzzünk finomakat, legyünk kedvesek, az ajándékok legyenek izgalmasak –, hogyan tudjuk a túl sok stresszt csökkenteni?  

Saját elvárásaink rabjai vagyunk, s ebben befolyásolnak bennünket a gyermekkorból hozott mintáink, vagy éppen azok hiánya, és a közösségi média is. Pedig az igazi ünnep akkor van, ha szeretteinkkel a lelkünk összeér, ha figyelünk egymásra, ha érezzük és értjük egymást. A karácsony a szeretet ünnepe, és a szeretet az, amikor ott vagyunk egymás mellett, nem tolakodóan, csak várakozva, hogy segíteni tudjunk, ha szükség van ránk. Az olyan dolgok, mint a bevásárlás, a takarítás vagy a szemét levitele meglehetősen profánnak tűnnek a szeretettel kapcsolatban, hiszen – és főként ünnep előtt – hajlamosak vagyunk valami fennkölt, talán kissé elvont szeretetre gondolni. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem jól tesszük...

A közösségi média kirakati tárggyá degradálja a karácsonyt, versennyé, hogy kinek vannak szebb ünnepi fotói. Hogyan lehet visszatalálni az ünnepek valódi tartalmához?

Törekedjünk arra, hogy ne csak ajándékkal éreztessük a szeretetünket. A karácsonyvárást megfűszerezhetjük személyre szóló figyelmességekkel. Csak egy példát említek: az adventi készülődés fontos jelképe az adventi koszorú. A koszorú gyertyái szimbolikus jelentést hordoznak: a hit, remény, szeretet és öröm jelképei. Minden gyertyagyújtásnál gondoljuk végig annak jelentését családi kapcsolatainkban. Az első közös meggyújtásakor azt, hogy a mi életünkben mit jelent a hit. A második gyertya meggyújtásakor köszöntsük a reményt, beszélgessünk arról, mi minden számunkra a remény, mikor volt nagy szükségünk rá az elmúlt évben, hogyan segítettük egymást. S mi az a remény, ami boldogsággal tölti meg elkövetkező napjainkat, hónapjainkat. A harmadik gyertya lángjánál mutassuk ki egymásnak a szeretetünket, ahogyan csak tudjuk. Tegyünk valamit egymásért, mert ne feledjük, a szeretet tevékenység, nem passzív érzelem, nem beleesünk, hanem helyt állunk benne. S a negyedik láng mellett elevenítsük fel közösen az elmúlt év örömeit, vidám eseményeit, történéseit. Idézzük fel, milyen jó dolgokat éltünk át együtt. Mondjunk köszönetet mindezekért.

Mi segíthet abban, hogy egymásra tudjunk figyelni?

Ha sok mindent csinálunk együtt, játékosan. Kellemes lehet, ha közösen sütünk valamit, és ilyenkor persze nem az a lényeg, hogy egy adott időpontra, az anyós vagy a vendégek érkezésére hibátlan süteménycsodák álljanak készenlétben. Nem. Ez a sütés remek alkalom az együttlétre, a beszélgetésre, a vidámságra. Valószínűleg sokan ismerik a kínai szerencsesütit, azt a kis süteményt, ami papírszeletkékre írott idézetet, jóslatot, jókívánságot rejt. Ilyet mi magunk is készíthetünk, a süteménybe rejthetünk ünnepi jókívánságokat, vagy kedves kis rajzokat, melyek az elmúlt év egy-egy emlékezetes pillanatát jelenítik meg. Az ünnepi asztalnál az ilyen süti elfogyasztása jó alkalmat teremt az emlékezésre, az év legszebb perceinek együttes felidézésére is.

Mi tegyünk, ha karácsonykor harag van a családban, félre lehet-e tenni?

Nem lehet félretenni, és nem is érdemes. A legnagyobb ajándék az őszinteség. Bár azt tudnunk kell, hogy a megbocsátás hosszú folyamat. Minden családban vannak konfliktusok, ám fontos, hogy ne tegyünk szemrehányást, ne szidjuk a másikat, inkább fájó érzéseinkről beszéljünk. Éles konfliktusok idején ne csak bocsánatot kérjünk, hanem tegyük is jóvá tetteinket. A szívből jövő, átélt bocsánatkérésért jobban tisztelnek majd bennünket, mert az részünkről is a bátorság jele. A bocsánatkéréssel azt üzenjük: bárki követhet el hibát, de felelősséget vállalunk érte. Mély szeretetből, elfogadásból mutathatunk példát a fiatalabb generációnak.

Alkalmas-e a karácsony a családi traumák kibeszélésére?

Minden idő alkalmas erre. A passzív agresszív beszólások vagy a csenddel verés helyett mindig jobb az őszinte megbeszélés, amikor a lehiggadás után kimondjuk, hogy egy helyzetben mi bánt bennünket, és együtt keresünk mindenki által elfogadható megoldásokat.

Miért van bennünk akkora nyomás a karácsonnyal kapcsolatban, hogy egyesek már hónapokkal korábban készülődni kezdenek?

Jól teszik, főleg ha ez belső lelki munkával is párosul. Boldognak érezheti magát az, aki a karácsonyra úgy vár, mint a családtagjaival való együttlétre, az együtt eltöltött időre, a közös beszélgetésekre, a pihenésre, az örömteli játékra. Ez az élmény akár egész évben is tarthatna.

Mi van, ha elmarad a várt eredmény – nem ízlik a vacsora a családnak, nem tetszenek az ajándékok. Hogyan kell erre reagálni?

Szeretni elsősorban annyi, mint adni, nem pedig kapni. Amikor adok, akkor a tettben átélem az erőmet, az értékemet, s azt, hogy hatni tudok a velem együtt élőkre. A felfokozott vitalitás élménye mindenkit örömmel, boldogsággal tölt el. S amikor valakinek nem ízlik a vacsora, nem tetszenek az ajándékok, az mindig egy mélyebb elégedetlenségről szól, s leginkább arról a személyről, aki a nem tetszést kifejezi. Neki kell önmagában keresni a mélyebb okokat: Mi bajom van valójában? Mitől nem tudom megélni a hála és az öröm érzéseit

Kötelességünknek érezzük, hogy az ünnepek alatt a rokonokat és a barátokat is meglátogassuk, pedig sokan csak csöndre és magányra vágynának – hogyan lehet ezt az igényünket kifejezni úgy, hogy senkit ne bántsunk meg?

Őszintén. Egész életünkben egyensúlyra törekszünk. Ahogy a nappalok és éjszakák is váltják egymást, úgy teremthetjük meg az egyensúlyt a rokonok, barátok látogatása és a csend és a magány átélése között. A készülődés izgalmát, a vendégjárást nagyszerűen kipihenhetjük például párunkkal kettesben egy kellemes fürdő- vagy kirándulóhelyen. Arra a helyre is elmehetünk csak kettesben a két ünnep között, ahol megismerkedtünk, vagy ahol nászúton voltunk, ahová szép emlékek kötnek bennünket.

Mihez kezdjünk kamaszkorú gyerekeinkkel, aki a karácsonyt is szobájukba zárva, az okostelefonjukba mélyedve szeretnék tölteni?

Meghatározó, hogy a korábbi évek alatt milyen családi ünnepi hagyományokat építettünk ki, mert ezek a kamaszkorban is működnek. Nem árt tudni, hogy a kamasznak melyik a vezető szeretetnyelve, azaz hogyan tud kifejezni és fogadni szeretet: elismerő szavakkal, minőségi idővel, ajándékozással, szívességekkel vagy inkább testi érintéssel? Ha a szívességek a szeretetnyelve, nagyon boldoggá tehetjük egy-egy apró segítséggel, de ha az elismerő szavak, akkor a dicsérettel megyünk a legtöbbre. A szeretetnyelvek tanulhatók, így mindannyian rá tudunk jönni, mi az, amivel a legnagyobb örömet tudjuk szerezni a kamasznak, és mi az, aminek hiánya fájdalmat okozhat számára. Ha a szeretetnyelve az ajándékozás, mindenképpen szánjunk időt a kiválasztására. Ha a minőségi idő, akkor jó ajándék lehet a karácsonyi közös családi játékélmény. A játékot gyakran egy felnőtt emberhez, érett személyiséghez méltatlannak tartjuk. Pedig játszani kellene, mindenkinek, akárhány éves. Egyszerűen azért, mert játszani jó. Az angol közmondás szerint: „Amelyik család együtt játszik, az együtt is marad.” Már Platón is vallotta: „Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.”

Hogyan viszonyuljanak a karácsonyhoz azok, akik magányosan vagy betegen töltik az ünnepeket?

A látogatás, a figyelmes jelenlét a legnagyobb ajándék az idősek és a betegek számára. Szeretetteljes emberi kapcsolat híján a háziállatokkal való foglalkozás javítja leginkább a lelki s a testi állapotot. A kutya és a macska bundájának a simogatása oldottabbá teszi a hangulatot. A saját kisállat tartása, a gondozás erős örömérzéssel jár, mely az idős emberek testi állapotának javulását is hozhatja.

A gyerekek az iskolában azon versengenek, ki kapott több vagy értékesebb ajándékot. Hogyan lehet az ajándékozást egészséges keretek között tartani?

Leginkább azzal, ha tárgyak helyett élményeket ajándékozunk. Sok mindent adhatunk egymásnak karácsonyi ajándékba: figyelmességet, együttérzést, megértést, közös élményeket.

Mi az, ami igazán ünneppé teszi a karácsonyt?

Az ünnep csak úgy szép, ha képesek vagyunk szeretni, mert nincs karácsony, ha a szívünket bezárjuk. Emellett legyünk tisztában azzal, milyen nagy kincs az, hogy van kivel együtt ünnepelnünk. Ha az emiatt érzett hála tölti meg szívünket, akkor kapcsolatunk önmagunkkal és szeretteinkkel sokat mélyülhet az ünnepi időszakban is. S talán karácsonykor könnyebb szeretni, amit jó lenne megtartani a szürke hétfőkön, keddeken és szerdákon is.

Az interjú a Vasárnap családi magazin 2023/51-52. számában jelent meg.