Törékeny VARÁZS

Soós Csilla bájos és mosolygós, közvetlen, szerény. Kiállításokra kérik fel itthon és külföldön, Franciaországban fi gyelnek fel iparművészeti munkáira. Mégsem a karriervágy és a pénz hajtja előre, hanem a hivatása, amely egyben az élete is. Ólomüveg- és tűzzománckészítő. Miközben egy kávézóban beszélgetünk, laptopján dísztárgyaiban gyönyörködöm: tűzzománc képekben, ólomüveg ablakokban és ajtókban, tükrökben, gyertya- meg szalvétatartókban, Ti, anylámpákban. „Már kicsi koromtól roppantul vonzott minden, ami a művészettel kapcsolatos – kezdi. – Engem soha nem érdekelt a matematika vagy a kémia, a művészettörténet annál inkább. Mindig rajzoltam, varrtam a babáimnak, agyagoztam, gyurmáztam. Másodikos kisdiákként beírattak a somorjai művészeti alapiskolába. Ottani rajztanáromnak, Skriba Pali bácsinak igen sokat köszönhetek. Mikor a pályaválasztásra került a sor, rátaláltunk a győri Kovács Margit Művészeti Iskolára, s tanulmányaimat ebben az intézményben kezdtem meg. Igazából keramikus szerettem volna lenni, meglepetésemre azonban kiderült, hogy tűzzománckészítést fogok tanulni. Emlékszem, épp rajzóráról jöttem haza, amikor szüleim a kapuban vártak a hírrel. Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek: hiszen fogalmam sem volt, mi az a tűzzománc. Csak később értesültem róla, hogy azért kerültem erre a szakra, mert olyan jól sikerült a felvételim, s ez csupán a legjobbak kiváltsága. Így lettem tizennégy évesen kollégista, távol a szülőktől.” Meseszép világot teremt Csillának közben természetesen megtetszett a tűzzománcozás, a különféle szakkörökön pedig az ólomüvegezést és a bőrtárgykészítést is elsajátította. Mint tűzzománcozó-dísztárgykészítő sikerrel fejezte be a középiskolát: ő kapta meg a legtehetségesebb és legszorgalmasabb diáknak járó aranygyűrűt. Miután a gútai Schola Privata Gutaiensisben szlovák nyelvből is leérettségizett, a sors ismét Győrbe sodorta. Hefter László Ferenczi Noémi-díjas művésztől leshette el az ólomüvegezés fortélyait. A mester műhelyében tevékenykedett, és számos jeles munkában vett részt. „Csodálatos szakma az enyém. Az üvegen keresztül kifejezhetem magam, belső világomat, s egy meseszép valóságot nyithatok meg az emberek előtt. Míg az ólomüvegezés színes üvegdarabok egymáshoz forrasztását jelenti – a Ti, any-lámpa, melyet Louis Comfort Ti, anyról neveztek el, szintén így készül –, a tűzzománc rézlemezre történő festés porrá törött üveggel (ékszer-) vagy iszapzománccal. Ezt kemencében 820 fokon égetik ki, és többfajta technikája létezik.” Immár tizenegy éve műveli a szakmát, és négy esztendeje magánvállalkozó, otthon saját műhelye van. Megrendelésre dolgozik: házakba gyárt ólomüvegből ablak- és ajtóbetéteket, térelválasztó ablakokat. Egyházi intézményektől is kap felkéréseket. Titka, hogy soha nem készít két egyforma díszüveget, -képet vagy Ti& any-lámpát. S hogy mennyire elégedettek vele, bizonyítják visszatérő kliensei. Eddigi legváratlanabb megrendelője például egy francia úriember, aki az interneten fi gyelt fel tárgyaira. „Pozsonyból hívtak fel, hogy egy francia műterem-stúdió szeretné velem felvenni a kapcsolatot, mert megtetszettek nekik az alkotásaim. Először azt hittem, hogy ez csak vicc, de két hét múlva már levél is érkezett Franciaországból, munkát ajánlottak benne.” Szívvel-lélekkel A műhelymunka mellett középiskolai szakoktatóként Gútán tanít. Szívesen teszi, szereti a gyerekeket. Örömmel tölti el, ha látja rajtuk az érdeklődést. De nem egy kiállítással is büszkélkedhet. A közelmúltban Kocsis Ernő szólította meg, hogy vegyen részt a Nyugat-szlovákiai Magyar Képzőművészek Szövetsége által Egyházgellén szervezett tárlaton. Ezt a gútai Oszlopgalériában rendezett kiállítás követte, melyen a művészeti iskola tanárai mutatták be alkotásaikat, de az esztergomi Sugár Galériában is közszemlére kerültek már dísztárgyai. „Ez utóbbira szintén Kocsis Ernő művész úr kért fel; igen örültem a lehetőségnek. Ő nyitotta meg a tárlatot is, mely nagy siker volt. Számos magyarországi művész jött el, odajöttek hozzám, és gratuláltak. Én mindig álmodozom, most például arról, hogy minél sikeresebb legyek a szakmámban, és szerencsés az életben. Vállalkozóként tapasztalom, hogy egyre többen bátorkodnak megfelelő szaktudás nélkül belefogni ebbe a kemény fi zikai munkát és kreativitást igénylő mesterségbe. Róth Miksa üvegfestő mondta: »Ne az legyen a célod, hogy a meggazdagodás útját nézd, hanem tiéd az öröm, hogy ezt a gyönyörű szép szakmát csinálhatod.« Ugyanígy vagyok vele. Csodálatos, amikor a munkám rendeltetési helyére kerül, és a fény hatására életre kel. Ha a világosság áthatja az üveget, az megszínezi az emberek lelkét, és valóra válik minden álom. Órákig képes vagyok nézni az ólomüveget, és csak gyönyörködök benne: a színek, a formák, a fények mind magukkal ragadnak, és alkotásra ösztönöznek. Az üvegablak áttetsző ajtó a szívem és a világ között.” Elárulja, hogy nehéz hivatás az övé, évek szorgalmát kell belefektetni. Anyagilag is nagy terhet jelentenek a szükséges munkaeszközök. Szülei támogatása nélkül, akik pénzt és fáradságot nem sajnálva segítették, bármennyire iparkodott volna is, mindezt nem érhette volna el. Szerencsésnek tartja magát, amiért a foglalkozása egyben a kedvtelése.