Társak, szövetségesek, barátok

Csaknem fél évszázada ismerik egymást. Pályájuk és életük egybeforrt, többször alakítottak szerelmespárt, mégsem színpadon született a szerelmük. Mindketten házasok voltak, amikor kialakult közöttük a vonzalom. Nem voltak egyszerű évek. A Madách Színházban már öt éve játszottak együtt, amikor Péter meghívta Ildikót a Kléh utcai legénylakásába, amely akkora volt, mint egy pici konyha. „Ültem estéről estére az ágy szélén, a fekete-fehér Junoszty tévé előtt, ő meg állandóan virslit főzött. Ez volt az első »kulináris« élményem vele kapcsolatban. Azóta se főzött soha többé semmit” – mesélte Ildikó. Vallja, hogy nemcsak a szerelem hozta őket össze, hanem a színészet iránti elhivatottságuk is, az, hogy ugyanazt vallják.

1975-ben házasodtak össze, s rengeteget utaztak együtt. Legjobb társaik a könyvek lettek: ha egyikük levett a polcról egyet és elolvasta, elolvastatta a másikukkal is. Ildikó nyughatatlan természet, ezt nem is tagadja; mindennap történik vele valami. Ha mégsem, akkor tesz érte. Még a falakat is arrébb tolná, mintsem tétlenül üldögéljen. Állandóan készül valamire, utánaolvas a dolgoknak, tesz-vesz. Azt állítja magáról, hogy nehéz őt elviselni, de hozzáteszi: reméli, hogy Péternek a következő 43 évre is lesz türelme hozzá. Egyébként a színpadon Péter sem különb – mondja a férjéről Ildikó, ami szerinte onnan eredhet, hogy a színpadon mindennek rendben kell lennie; és ez a civil életükre is visszahat.

Rengeteg időt töltöttek együtt színházban, és a bölcsek úgy tartják, hogy a színházi évek duplán számítanak. Ildikó azt mondja, hogy ott nem is kell a beszéd: csak belenéz férje szemébe, és tudja, mit csináljon, mert ő hagyja érvényesülni a kreativitását. Kritikusak egymás iránt, még sincsenek köztük konfliktusok. Valószínűleg azért, mert szavak nélkül is értik, érzik egymást. Péter, aki néhány éve visszavonult a színészettől, de rendezőként továbbra is dolgozik, s tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amelynek korábban rektora is volt, ugyancsak határozottan mondja: soha nem érezte terhesnek a kapcsolatukat, bár jó régen ismerik egymást. Úgy érzi, nem lett volna képes mindarra, amit végigcsinált az életben, a szakmában, ha Ildikó nem olyan feleség és édesanya volna, aki összetartja a családot. A szerelem fiatalon hamar fellobban, de hogy együtt is maradjon egy férfi és egy nő, azért keményen meg kell dolgozni. Talán azért működik ennyi idő múltán is jól a házasságuk, mert egyre nagyon ügyeltek: nem vitték haza a munkát.

Mindkettejüknek ez a második házassága, Piros Ildikó is – aki anyai ágon felvidéki származású, szépapja Selmecbánya mellett egy opálbánya igazgatója volt –, Huszti Péter is házas volt, amikor kialakult köztük a vonzalom. Ildikó első férje Pintér Tamás kaszkadőr volt, Péteré Dőry Virág színésznő. Mindkettejük előző, majd közös házasságából is egy-egy gyermek született. A három fiú – Gergő egy könyvkiadó szerkesztője, András filmoperatőr, Ádám mesterszakács – a szülők örömére jó testvérek, s mára már unokákkal is megajándékozták őket.