Robbanékony, becsületes srác

A magyar sport fejedelmei sorozatunk sikerét követően olvasóink kérték, hogy a szlovákiai magyar sportolókkal is foglalkozzunk. Nem véletlen, a rég- és a közelmúltban számos olyan versenyző került ki közülünk, aki olimpián és világversenyeken is hallatott magáról, aki olyan eredményeket ért el, hogy méltán lehetünk rá büszkék. Sorozatunkban a teljesség igénye és anélkül, hogy valamilyen érték- vagy sorrendet próbálnánk felállítani, őket mutatjuk be.

A kajakvilág két év alatt megismerte a nevét. A csaknem két méter magas, somorjai Linka Tibor 2015-ben ült be a szép múltú kajak négyesbe, s máris világbajnok lett a milánói pályán. Idén a moszkvai Európa-bajnokságon kétszer is állt a dobogón, a riói olimpián szerzett ezüstérem pedig felér egy győzelemmel.

Tibor ül leghátul a hajóban, de ez nem azt jelenti, hogy ő volna az utolsó. Mert egy egység, így a kajak négyes is, csak akkor működhet jól, ha minden egyszerre rezzen, ha a tagjai jól kiegészítik egymást, mindannyian apait-anyait beleadnak. Mind a négy fiú hozzátesz valamit, a tapasztalt Vlček Erik és Tarr Gyuri mellett a két ifjú titán, Denis Myšák és Linka Tibor is. „Közülünk ő a legrobbanékonyabb – így jellemezte fiatal társát a rangidős Tarr Gyuri. – Ez legtöbbet a rajtkor és a hajrában van segítségünkre. Egyébként normális, becsületes srác, akivel minden probléma nélkül ki lehet jönni.” „Óriási tehetség. Van önbizalma, ismeri a maga erős oldalait – tette hozzá Vlček Erik. – Nem ismerek senki mást, aki alatt a kajak annyira felgyorsulna.”

Emlékszel arra, mikor szálltál először vízre?

Kilencévesen, a nyári szünidőben. Édesanyám vitt le.

S mindjárt kedvet is kaptál?

Az elején nem, kicsit féltem is tőle, nem voltam rögtön oda érte. Aztán megfogott, idővel megtetszett.

Az első versenyedre is emlékszel?

Igen, mindjárt kilencévesen indultam először. Összeszedtek bennünket, és egyesben elindítottak egy ilyen kategóriát. Még akkor volt, amikor nem voltam regisztrált versenyző, ez abban az időben még csak tíz-tizenegy éves kortól volt lehetséges.

Az első érmedre is emlékszel?

Ezen a versenyen nyertem.

S vissza tudod idézni azt is, hogy mennyire örültél neki?

Nagy öröm volt, de azért azzal, amit az utóbbi két évben elért sikerek kapcsán éreztem, nem hasonlítható össze.

Látva a tévében a nagy versenyeket, gondoltál már akkor arra, hogy egyszer te is eljutsz olimpiára, világbajnokságra? Hiszen Somorján akadt példakép, a városnak korábban már voltak olimpikonjai ebben a sportágban: 1980-ban Félix Masár kajakos, 1996-ban Orosz Csaba kenus.

Akkoriban még nem nagyon gondolkodtam azon, hogy olimpia meg világbajnokság. Később eszembe jutott, de nem is álmodtam róla, hogy ilyen korán fog eljönni.

Mikor szereztél tudomást Erikről és Gyuriról, akik többszörös világbajnokok?

Erikről elég korán, mert ő járt ide hozzánk, Somorjára, láttam, találkoztam vele. Nagyon fölnéztem rá, hiszen sok mindent elért. Most meg kollégák vagyunk.

Ahogy nem jutott mindjárt eszedbe, hogy eljutsz az olimpiára, nyilván az sem, hogy velük ülsz majd egy hajóban. Mit éreztél, amikor azt mondták, melléjük ülhetsz? Tiszteletet, izgalmat, hogy megfelelj?

Hihetőnek hihető volt, csak fura, hogy addig felnézünk rájuk, s egyszer csak egy hajóban fogunk ülni velük. De nem csináltam belőle nagy ügyet, úgy ültem be a kajakba, hogy próbáljuk ki, és majd meglátjuk, mi lesz.

Ők hogy fogadtak?

Igyekeztek átadni a tapasztalataikat, mert minden apróság jól jön.

Mi következett azután, hogy tavaly bekerültél a négyesbe? Változott a munkatempó, vagy ugyanúgy ment minden tovább?

Azért más volt. Nagyon rövid volt az idő a felkészülésre, mindjárt jött a világkupa, oda négy közös edzés után utaztunk el.

Bár te Somorján készülsz, nem Komáromban, mint Erik és Gyuri, gondolom, egyeztetitek az edzéstervet. A távolság nem okozhat hátrányt.

Így van. Késő ősszel mi is elhagytuk a vizet, novembertől már szárazon folyik a munka. Erősítés, futás, alapozás. Nem mondanám, hogy a külön felkészülés hátrány volna: ha közelegnek a fontos versenyek, úgyis mindenki egy helyen van edzőtáborban.

Riót követően volt egy kis pihenő?

Igen, de októbertől már teljes erőbedobással edzek. Bírtam volna még egy kicsit pihenni, de nem kényeztethetjük el magunkat.

Ki szabja meg, hogy meddig engedhető valamivel lazábbra a gyeplő? A személyi edződ vagy Likér Péter, a négyes trénere?

Inkább én magam. Egyébként az edzésterv adott.

Annak ellenére, hogy fiatal versenyző vagy, hagyatkozhatsz a tapasztalataidra?

Ezt érzi az ember, s meg is beszélem a személyi edzőmmel, Marián Tesárikkal, többnyire ő hagyja jóvá.

Hogy festenek a napjaid, ha otthon, Somorján készülsz? Mondjuk, most télen, mert ha melegebb van, nyilván sokat vagy vízen.

Azután, hogy fölkelek, mindjárt jön az edzés: futás, úszás, erősítés, mindig valami más edzésterep; ebéd után egy kis pihenés, aztán újra edzés.

Fiatal vagy még, de azért megkérdezem: voltak mélypontok a sportpályafutásodban?

Azért volt, mindenkinél akad ilyen. Tizennégy-tizenöt éves koromban volt nekem is.

Az volt a vízválasztó, mert tinikorban sok tehetség elhullik. Fizikális okokra vezethető vissza, vagy inkább fejben rejlett a probléma?

Inkább fejben.

Emlékszel még, hogy nálad mi volt? Valami mást akartál csinálni? Vagy egyszerűn lázadoztál: eleged volt abból, hogy a barátok, iskolatársak mehettek moziba, diszkóba, szabadon lézenghettek, míg neked pontos program szerint volt megszervezve az életed?

Pontosan ez volt. Valójában nem is volt gyerek- meg ifjúkorom, nem csinálhattam azt, amit a többi korombeli fiú. Akkor nagyon hiányzott.

Bármennyire úgy érezted is, hogy eleged van, mégis kitartottál a sport mellett. Ha a tehetségen kívül – amely nem elég -- nem lett volna benned akarat, nyilván nem sikerül. Ez tudatosult benned? Vagy fokozatosan ébredtél rá, hogy mi a fontos?

A környezetem, családom, barátaim segítettek annak a felismerésében, mi a fontos. Nem csak úgy magamtól jöttem rá, sokan befolyásoltak benne, voltak hatással rám, támogattak.

Kire hallgatsz leginkább?

Az édesanyámra. Az életben is.

Mi az, amit magadat edzői szemmel nézve szemére vetnél Linka Tibornak?

Lenne egy-két dolog… Főleg, ha az ember fáradt, akkor ez nem tetszik, az nem tetszik.

Mivel kimondtad, hogy van ilyen, nyilván konkrétan tudod, mi az. S így tenni is tudsz ellene.

Pontosan ez, hogy megmorgom a dolgokat.

Min lesz 2017-ben a legnagyobb hangsúly?

Még pontosan nem is tudom. A csúcs a világbajnokság lesz, amelyet augusztus 23-a és 27-e között a csehországi Račicében rendeznek.

Ott megint a négyesben ülsz majd, vagy gondolkodtál azon, hogy ha egyszer Vlček Erik és Tarr Gyuri leköszön, Denis Myšákkal párosban is elindulnátok? Esetleg egyesben is kipróbálod magad?

A négyesben gondolkodom, majd meglátjuk, hogy fog alakulni. Minden a jövő titka.

Azért azt nem vetetted el, hogy talán majd egyszer. Hiszen hozzájuk képest fiatal vagy.

Lehet, hogy majd egyszer vállalkozom rá.