Rió nagy löketet adott

Február 26-áig Sevilla belvárosában edzőtáborozott klubtársával és az edzőjével. Sűrű volt a program: naponta két hosszú evezés, tarkítva szétmozgással, kerékpározással vagy futással, délután a vizes edzés előtt még súlyzózással. Szerdán délután és vasárnap volt szabadidejük, legalább ilyenkor bejutottak a városba egy kicsit szétnézni meg vásárolni. Bár evezés közben is lehet csodálni Sevilla gyönyörű történelmi nevezetességeit, a csodás kavicsos partot, az elsuhanó turistahajókat, a fejük felett átívelő hidakat, azért túlságosan belefeledkezni nem ajánlatos, különben mindjárt a folyóban találja magát az ember. „Ha valaki szét akar nézni a városban, nem kenuval kell menni, hanem gyalog” – jegyzi meg Vince.

Mennyit pihentél a riói játékok után?

Nem sokat. Három-négy hetet. Elugrottam Prágába, Brünnbe, aztán itthon voltam. Sikerült kipihennem magam addig, mielőtt elkezdtem alapozni.

Kifárasztott az olimpia? Vagy egy nagy löketet adott?

Löketet adott, jó nagyot. Nehéznek nehéz volt, pszichikailag és fizikálisan is, de úgy érzem, sikerült megküzdenem a nehézségekkel, s minden jól sült el.

Szlovákiának nem volt kvótája C-1-ben, a nemzetközi szövetség azután ajánlotta föl Szlovákiának ezt a helyet, hogy a moldvaiak visszaadták. Július 8-án vált véglegessé az utazásod, miután a selejtezőben legyőzted klubtársadat, Matej Rusnákot. Volt benned valamiféle rossz érzés amiatt, hogy nem volt olyan a felkészülésed, amilyen egy olimpia előtt dukál?

Egy hónapom volt rá. Így adódott, így kellett elfogadnom. Ezalatt megtettem, amit tudtam, hogy jó formában legyek, és a lehető legjobb eredményt érjem el. Szerintem sikerült is, elégedett vagyok.

Elevenítsük fel fél év távlatából, a te szemszögedből, hogy mi is történt Rióban.

Volt egy-egy nehéz elő- és középfutamom, amelyben azt akartam, hogy ha rajthoz állok, igen jól menjen. A B döntőben az első háromban szerettem volna végezni, ez sikerült is, összesítésben tizenegyedik lettem, de közben a moldvai kenust kizárták, így egy hellyel előbb végeztem.

Tekintve, hogy az első olimpiai részvételed volt, nem rossz.

Nem. Nem is tudok az eredmény kapcsán kifogást találni.

Létezik valami, amit – ha csak tőled függne, nem a körülményektől – másképp csinálnál?

Nehéz erre válaszolni. Mindig van javítanivaló. Az eredmény úgy alakul, ahogy az adott nap hozza, ezt így kell elfogadni, nagyon nem lehet rajta változtatni. A felkészülés során nem sokat tudtunk gondolkozni, hogy mit és hogy csináljunk. Valamiben hittünk, hogy az jó lesz.

A győzelemhez találkozniuk kell a külső körülményeknek s a sportoló pillanatnyi versenyformájának és lelkiállapotának. Csak ha mindez tökéletes összhangban van, képes csúcsteljesítményre.

Lehet valaki nagyon jó kenus, de ha rossz napja van, az eléggé befolyásolja a teljesítményt. A sportolónak mentálisan föl kell készülnie arra, hogy itt ma bele kell halnia a versenybe, mindent ki kell adnia magából. Ha fejben nincs rendben a dolog, akkor jó eredmény sincs.

Somorján vannak híres vizes elődeid. Téged hogyan talált meg ez a sport? Emlékszel még, hogy is volt az, amikor még kissrác voltál?

Úgy kezdődött, hogy a testnevelő tanárunk megkérdezte a suliban, hogy kajak-kenura ki akar járni. Jelentkeztem, s azután ott ragadtam a csónakházban.

S miért éppen a kenu?

Megtetszett. Úgy szoktam mondani, hogy kenuzni nem tud mindenki, nehéz sport, mivel fél lábon kell tartani az egyensúlyt, a másikon térdepel a versenyző, s húz a kezével. Érdekesnek tűnt, és én nem akartam olyan dolgot csinálni, ami nem érdekel.

Később az életben is volt egy olyan időszak, amikor nagyon kellett egyensúlyoznod, nemcsak a kenuban. Gondolok itt az ifiből a felnőttversenybe való átmenetre, arra a mélypontra, amikor hajszálon múlt, hogy folytatod-e.

Ilyesmi sok mással is előfordul élete során. Én akkor ezt úgy vettem, hogy változtatni kell, ki kell tisztítani a fejemet, más gondolatokra van szükségem. Aztán fél év elteltével visszajött a kedv, hogy vízre kell menni – és evezni. Hogy ez az, ami nekem örömöt szerez s hiányzik.

Ez a mélypont összefüggött azzal a változással, amikor kikerültél a szülői házból, a megszokott környezetedből, és a trencséni központ versenyzője lettél? Új környezet, új emberek, minden idegen. Ez túl sok egyszerre, egy fiatal fiúnak nem könnyű beilleszkednie.

Nem volt nehéz megszokni az új környezetet, szerencsére olyan ember vagyok, aki tud alkalmazkodni. Valójában én Spanyolországba is szívesen elmennék kenuzni, ha lenne rá lehetőség. Nem volt probléma az, hogy el kell menni otthonról. Azért jöttem el, hogy profi szinten dolgozzam, úgy vettem, hogy ez egy újabb fejezet az életemben; utólag nem tudom elképzelni, hogy otthon maradtam volna. A somorjai klubtársaim mind befejezték már a kajak-kenut, a csoportból egyedül maradtam.

A folytatáshoz nyilván erős akarat, fegyelem és kitartás is kellett.

Ezek nélkül nem megy. Ha Somorján maradtam volna, akkor ma már nem kenuzok. Tovább kellett lépnem.

Emlékszel még az első sikeredre? Hogyan élted meg?

Igazán nagy siker az olimpia volt, már kijutni is siker. Az első pedig egy ötödik hely volt a junior-Eb-n: az nagy öröm volt, s egy kicsit motivált is, hogy jobb és jobb legyek.

Elég türelmes vagy, hogy jobbíts, és hogy esetleg kivárd, ha a fejlődés nem olyan tempóban történik, ahogy elvárnád? Elfogadod a tanácsot, amelyről akkor még nem tudni, jó-e?

Jó pár éve kenuzok, valójában már tudom, mi a jó nekem, hogy ha a téli alapozás után vízre megyünk, mit tegyek az elején, hogy kiérezzem a víz fogását, ebben egy edző nem tud segíteni. Márpedig nagyon fontos, mert aki nem érzi a vizet, nem tud gyors lenni. De nem lehet, hogy egyik napról a másikra minden jó legyen: végig kell járni a gödröket is, hogy rákanyarodhassunk a jó útra.

Tudsz elnéző lenni mások iránt?

A sportban legjobb, ha az ember csak magára számít, csak magában bízik.

Egyéni sportról lévén szó, ha valamit elrontok, csak magamat hibáztathatom.

Tudod magad kicsit kívülről látni? Meg tudod ítélni, hogy »most jót cselekszem, viszont ez és ez rossz? Ez a gyengébb oldalam, s jobbítani kell rajta?«

Az érzéseimre alapozok leginkább, azok jelzik, hogy valami jó-e vagy rossz. Meg otthon a szülőktől, főleg az édesanyámtól fogadok el leghamarabb tanácsot. Az edzőimmel úgy vagyok, hogy már sok volt mellettem, s eddig még nem találtam meg azt a mestert, akivel egy hangot ütnék meg. Remélem, hogy egyszer ilyen is lesz.

Az öcséd, Márk is kenus. Nem gondoltál-e arra, hogy egyszer majd párost alkottok?

Márk tizenkét ével fiatalabb nálam, meg ugyanazon az oldalon evez, mint én, így a páros nem nagyon jöhet szóba.

Vonzana egyáltalán a páros?

Engem inkább a kihívás vonz. Inkább az hajt, hogy az egyes nagyon nehéz.

A riói olimpiát követően azt nyilatkoztad, minden reggel arra fogsz gondolni, hogy Tokió minél hamarabb legyen. Nem feledkeztél meg róla?

Úgy gondoltam, minél hamarabb annyit fejlődjek, hogy még jobb és jobb eredménnyel tudjak evezni, hogy a tokiói olimpiai rajtot kiharcoljam. Hogy nekem ez az, ami motivál. Mert abban is hittem, hogy kijutok a riói játékokra, és sikerült.

Kívánom, hogy hidd el, ott leszel Tokióban, s azt is, hogy jól fogsz szerepelni. S azt is, hogy dobogón állsz….

–––––––––––––––––––––––––––––––

Kiemelés

A sportolónak mentálisan föl kell készülnie arra, hogy itt ma bele kell halnia a versenybe, mindent ki kell adnia magából.