Miért nem lett szlovák válogatott?

Jó géneket örökölt a jól megtermett fiú. Édesapja, Bundschuh Tamás sokszoros csehszlovák válogatott, édesanyja, Benkő Gabriella, a kassai Márai Sándor gimnázium tornatanára valamikor a VSS-ben kosarazott. Erik, akit a Vasárnapban a Tehetetségeink rovatban annak idején bemutattunk, a kassai ŠKP valamennyi korosztályos csapatával bajnokságot nyert. 2004-ben a szlovák serdülőválogatottal részt vett egy nemzetközi tornán, és csapata legjobbja volt. Az egriek azonnal kiszúrták az ügyes játékost, szerződést kínáltak neki, és mivel Kassán is magyar iskolába járt, könnyedén folytathatta tanulmányait az egyik egri gimnáziumban. Közben felnőtt, válogatott lett, 2014 őszén pedig, miután harmadszor is megnyerte a bajnokságot az Eger csapatával, az óbudai OSC csábította soraiba. Ő az együttes egyik erőssége, már csak az eredményesség folytán is jól érzi magát, ráadásul a fél egri csapat vele tartott a fővárosba...

Természetes lépés volt, vagy valami oka volt a tömeges távozásnak?

Már kellett a váltás, tíz éve voltam Egerben. Gyakorlatilag láncreakció volt, nagyon jó csapat voltunk, összeszokott társaság, egy-két kivétellel korosztályombeli barátok, így együtt, egymást húzva mentünk tovább. Szerencsére nem bántuk meg.

Ezek szerint ugyanaz várt Budapesten, amit Egerben már megszoktál?

Azért új volt a helyzet: mégiscsak a fővárosba igazoltam, nem egy kisárosba, ahol gyakorlatilag mindenki ismer. Budapesten furcsa volt, hogy sétálok az utcán, és senki sem ismer.

Ez jó vagy rossz érzés?

Megvoltak a pozitívumai és a negatívumai is.

Lakást is kaptál Budapesten, vagy hogyan éltek?

Szereztünk magunknak albérletet, sajnos, az árak nem olyanok, mint Egerben, sokkal többet kell érte fizetni, de a klub is segít bennünket egy kicsit. A jelenlegi csapatból öten lakunk egy lakóparkban.

Ki a szakács?

Itthon én, a légióskodás már megtanított rá. Néha elmegyünk vacsorázni, meg anyukám gyakran jön, és akkor szokott hozni ennivalót. Ebédet az uszoda melletti étteremben biztosított nekünk a klub.

Tizenöt éves korod óta vagy távol hazulról, Eger, mint mondtad, második otthonod volt. Nem fájt a szíved, hogy eljöttél?

Az első nyár nehéz volt. Augusztusban kezdtünk, július második felében jöttem fel. Egyedül voltam, a csapattársak nem voltak itt, egyesek a válogatottban voltak elfoglalva, vagy más kötelességeik akadtak. Egy évnek kellett eltelnie, mire visszagondolva már úgy éreztem, hogy nem hiányzik Eger. Ha úgy adná a sors, nyilván visszamennék, nincs vele probléma. De most jó itt, ahol vagyok.

És Kassa? Mennyire hiányzik? Egyáltalán mi köt még ahhoz a városhoz?

A szüleim meg a családom. Meg azért akadnak barátok is, például Lukáš Seman, aki a szlovák válogatott centere. Egerben is együtt játszottunk, aztán sikerült idehozni az OSC-be. Ha otthon vagyok, s beülök kávézni, sokszor összefutok ismerősökkel.

Mennyi időt tudsz Kassán tölteni?

Általában karácsonykor vagyok otthon, meg nyáron talán sikerül hazamenni egy-két hétre; a többi időt itt töltöm a következő idényre való felkészüléssel.

Milyen gyakran jönnek a szülők?

Egerbe nagyon sokat jártak, az közelebb volt. Budapest sincs azért annyira messze. Tavaly minden hazai meccsre eljártak, idén már kevesebbszer jöhettek, mert általában a bajnoki mérkőzéseink szerdán voltak, s akkor apu is, meg anyu is dolgozik. De hacsak tehetik, jönnek.

Ki a nagyobb drukker? Édesapád maga is válogatott pólós volt.

Anyukám is fel tudja magát bosszantani, de apu még hamarabb.

Bele is szól néha, kommentálja, ad tanácsot?

Néha meccs után. Hallgatok a véleményére, sokat játszott ő is. Néha anyu is beleszól, de apu olyankor lehurrogja, hogy ez nem kosárlabda.

Hogy állsz a tanulmányaiddal?

Főiskolára járok, sportszervező szakra.

Kemény Dénes idejében tagja voltál a magyar válogatottnak, Benedek Tibornál nem kerültél be a keretbe. Az edzőváltással lett más a helyzet, vagy túl nagy a konkurencia?

A konkurencia is nagy, meg lehet, hogy épp akkor nem voltam olyan formában. Az edző is benne van, én is benne vagyok, sok minden benne van. Nehéz megmondani.

Tavaly az a hír járta, hogy visszajösz a szlovák válogatottba, azt erősíted. Aztán mégse lett belőle semmi. Mennyire reális jelenleg a visszatérés?

Igaz volt a hír, hogy a szlovák válogatottból megkerestek a belgrádi Európa-bajnokság előtt, Lukáš Semannal is beszéltünk róla. Rábólintottam, mert jó csapat lehetett volna Belgrádban. Az olimpiai álom is vonzott. Nem mondom, hogy velem kijutottak volna Rióba, de az esélyt megadtam volna. Elkezdtem velük a nyarat, aztán a szeptemberi kvalifikáción azzal álltak elő, hogy nem mehetek, mivel a húsz pontból, amelynek meg felelni a FINA-szabályzat szerint, egynek nem tudok: egy évet Szlovákiában kellett volna játszanom ahhoz, hogy újra szlovák válogatottban szerepelhessek. Akkor nagyon mérges voltam a menedzserre, aki intézte a dolgot, no meg a szövetségre is.

Azt az egy pontot semmiképpen sem lehetett megkerülni?

Nem, de kérdeztem a menedzsert, miért nem tudott hamarabb szólni, mert akkor mehettem volna a magyarokkal a dél-koreai Universiadéra, ahol aranyérmes lett a csapat. Mondta, hogy ezt a pontot nem lehet megkerülni, bár mindenre van lehetőség... Hogy milyen, azt nem nekem kellett volna megmondanom. Például a grúzok csináltak egy három hónapos bajnokságot, és így lett három szerb játékosuk.

Azt hittem, hogy a kettős állampolgársággal volt a baj. Abból, amit mondtál, kicseng, hogy teljes formalitás az egész, és csak azon múlik, hogy mennyire akarják.

Így van.

A magyar válogatott bővebb keretébe lett volna esélyed bekerülni? Vagy nem is volt megkeresés?

Nem is volt megkeresés. Ráadásul tavalyelőtt november végén megsérültem, és kidőltem két hónapra.

Mivel volt gond?

Egyik mérkőzésen spirálisan eltört a bal kezem középcsontja, két hónapig gipszben volt. Ha bármi probléma adódik, szerencsére jó orvosaink vannak, az uzsoki kórházban nagyon profi a stáb, a magyar válogatott orvosa is megnézte. Vízigipszet kaptam, egy hét múlva gyakorlatilag tudtam úszni, szerencsére a bal kezem volt törve, tudtam passzolni is, meg kondiztam mindennap, csak óvatosan.

Visszatérve a szlovák válogatottra: most már teljesen esett a lehetőség, hogy besegítesz? Vagy van még valamilyen kiskapu?

Már letettem róla; mondtam nekik, hogy soha többé ne keressenek.

Mennyire vagy elégedett a múlt esztendővel? Az OSC-ben jól megy: még ha nem te vagy is a leggólerősebb játékos, a csapat egyik erőssége vagy.

Sose voltam olyan nagyon gólerős, elsősorban a védekezés az én tisztem, inkább azért fizetnek, hogy védekezzek, mint hogy gólokat lőjek. Nem az számít, ki hány gólt lő, hanem hogy nyerjünk.  

Mi az idei terv?

Céljaim természetesen vannak: a lehető legjobb eredményt elérni mindenütt.

Kívánom, hogy teljesüljön, amit szeretnél, s elkerüljön a sérülés.

S