Mesterségem cíMERRE?

Kedd délután négy óra pár perc: a komáromi Marianum Egyházi Gimnáziumban több mint félszáz kamasz várja feszült figyelemmel, hogy kinek a nevét húzza ki egy kalapból Lampl Zsuzsanna szociológus, Korpás Éva népdalénekesnő, Molnár Norbert, az Új Szó főszerkesztője vagy éppen Komzsík Attila, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja. A szerencsés nyertesek pedig értékes könyvcsomagokat vehettek át egy csinos, TANDEM-pólót viselő fiatal hölgytől. Mi folyik éppen az iskolában?

Élő könyvtár
„Mesterségem cíMERRE? pályaválasztási nap, épp a tomboladíjakat sorsoltuk ki a diákok között” – árulja el a még május derekán tartott képzésről egy másik ifjú hölgy, aki – mint később megtudtuk – a TANDEM nonprofit szervezet egyik vezetője és a rendezvény koordinátora. „Az iskola elsős, másodikos és harmadikos diákjainak szerveztük, hogy segítsünk nekik választ találni a pályaválasztással kapcsolatos kérdéseikre. A nap fő attrakciója az Élő könyvtár volt, ami azt jelenti, hogy meghívtuk a legkülönfélébb foglalkozások képviselőit, és a diákok személyesen beszélgethettek velük hivatásuk szépségeiről, kihívásairól s mindenféléről, amire kíváncsiak voltak. Ez ugyanúgy működött, mint egy rendes könyvtár, ahol az olvasók rövid időre könyvet kölcsönöznek ki, elolvassák, aztán visszahozzák, s ha van kedvük, kivesznek másikat. Azzal a különbséggel, hogy itt a könyvek élő emberek, ezért Élő könyvtár” – magyarázta mosolyogva a koordinátor, Molnár Kriszta.

Minden újságíró hazudik?
„Nálam mindenki azzal kezdte, hogy tulajdonképpen mi is az a szociológia... De ez természetes, az ő korukban még én sem tudtam – meséli derűsen Lampl Zsuzsanna. – Volt, aki azt is megkérdezte, hogy mennyit lehet vele keresni” – teszi hozzá kuncogva. „Az semmi, tőlem azt kérdezték, igaz-e, hogy minden újságíró hazudik? De aztán nagyon jól elbeszélgettünk. Számomra is nagyon tanulságos volt ez a nap, mert megtapasztalhattam, hogyan gondolkodnak a mai fiatalok a felnőttekről – meséli Molnár Norbert. Hasonló Korpás Éva véleménye is: „Nem igazán tudtam, mire számítsak, picit izgultam is emiatt, aztán roppantul élveztem. A beszélgetések nagyon közvetlen, baráti hangulatban zajlottak, és jó érzés volt látni, ahogy a diákok felvillanyozódtak attól, amit mondtam nekik.” Összesen tizenhat élő könyv közül válogathattak a kamaszok, az említetteken kívül szerepelt a kínálatban: állatorvos, rendező, képzőművész, informatikus, lelkész, vállalkozó, politológus, építész, borász, pszichológust és nyelvtanár.
„Az elején picit biztatni kellett őket, hogy bátran kérdezzenek bárkit, de aztán úgy belejöttek, hogy nem győztem nekik hordani a »könyveket«” – meséli Hodossy Katalin, a tomboladíjakat osztogató TANDEM-es lány, aki a házigazda és a könyvtáros néni szerepét töltötte be a nap folyamán.

Lelkes és elégedett diákok
S hogyan vélekedtek maguk a diákok az Élő könyvtárról? „Én kommunikációs szakra készülök, így nagyon örültem, hogy elbeszélgethettem egy fiatal rendezővel meg egy tévériporterrel. Az utóbbival még telefonszámot is cseréltünk, s megbeszéltük, hogy valamelyik helyszíni munkára elmehetek velük önkéntes segítőnek” – újságolja lelkesen Száraz István, aki most végezte el a harmadikat, és akinek szemmel láthatóan nem volt kedve hazamenni, még fél öt után is az iskolaudvaron beszélgetett barátaival. „Nekem már korábban is egész konkrét elképzeléseim voltak a jövőmmel kapcsolatban, de most még jobban megerősödött bennem az elhatározás, hogy vagy újságíró vagy pszichológus leszek. Esetleg mindkettő – nevet István osztálytársa, Bognár Ádám.

Felvételizz okosan!
Az Élő könyvtár csak egy része volt az egész napos programnak. „Reggel nyolckor kezdtünk kiscsoportos foglalkozásokkal. Minden osztályban két tréner vezetett különböző gyakorlatokat és játékokat, melyeknek az volt a céljuk, hogy ráhangolják a diákokat a pályaválasztás témájára. Mi például az elsősökkel megrendeztük az osztály 15 éves érettségi találkozóját, ahol mindenkinek el kellett mesélnie, mi minden történt vele azóta. Hihetetlen, mennyire élvezték. Alig akarták abbahagyni. Ez is bizonyítja, hogy ha adunk egy kis játékos formát a mi leszel, ha nagy leszel kérdésnek, mindjárt könnyebb beszélni róla. Vannak ezeknek a kamaszoknak céljaik, vágyaik, csak elő kell tudni őket hozni belőlük” – közli szinte egy szuszra Rabec István tréner, a délelőtti foglalkozás egyik csoportvezetője, miközben kezében hatalmas, félméteres dobókockát szorongat. „Ez meg már a délutáni program egyik kelléke, A Felvételizz okosan! társasjátéké, melyet ezzel a hatalmas dobókockával és félméteres bábokkal játszottak úgy, hogy közben a legkülönfélébb kérdésekre kellett kitalálniuk a helyes válaszokat. Mire végigértek, kaptak egy csomó hasznos információt az egyetemi életről” – egészíti ki Istvánt Zalka Judit, a csodálatos bábok és a dobókocka készítője, a szervezet képzői körének tagja.

Diplomás előKÉP és egyéni tanácsadás
Közben egy hatalmas vetítővásznon képek jelennek meg taláros, diplomát szorongató mosolygós kamaszokról. Ugrottunk volna az időben? „Egy kép erejéig igen. Hogy ne csak beszéljenek róla, hanem lássák is, milyenek lesznek majd öt-hat-hét év múlva, az egyetem elvégzése után, lehetőségük volt talárban fényképezkedni” – mondja Hodossy Zoltán fényképezőgéppel a kezében. Sőt, próba-állásinterjúkon is részt vehettek, vagy saját önéletrajzot és névjegykártyát készíthettek a kreatív standon, az udvaron felállított óriási kötélpályán pedig a bátorságukat tehették próbára. „Természetesen nem maradhatott el a személyes tanácsadás sem: akinek igénye volt rá, az elbeszélgethetett egy pályaválasztási tanácsadóval” – teszi hozzá Hodossy Katalin.
„Én mindent kipróbáltam, még a tanácsadásra is majdnem elmentem – kacag elégedetten Miklós Mónika, a Marianum igazgatóhelyettese. – Bíztam benne, hogy jó lesz ez a nap, de hogy ennyire lázba hozza a diákokat, arra nem számítottam...” Közben fél hat körül a képzés helyszíne teljesen visszaváltozik tornateremmé: az utolsó kellékek is bekerültek a TANDEM-es kocsik csomagtartójába, és a legkitartóbb diákok is elszállingóztak kollégiumi szobáikba. Folyt. köv. jövőre? „E siker után nem kérdés, hogy szeretnénk-e jövőre is Mesterségem cíMERRÉ-t. Egyértelműen igen! Jó lenne belőle hagyományt teremteni” – jelenti ki határozottan az igazgatóhelyettes. „Mi is nagyon nyitottak vagyunk a folytatásra, sőt, nagyon reméljük, hogy más iskolákba is sikerül elvinnünk ezt a projektet, mert ahogy a mai nap is megmutatta, van értelme.”– mondja ki a végszót ugyanolyan eltökélten Molnár Kriszta.