„Komolyan vettem a birkózást”

Úgy gondolta, zöldséges lesz. Komáromban nyitott egy kis üzletet. Mi a raktárban kerestük fel. Mutogatja a képeket, lapozgat az emlékekben. Rég volt, de azok egyszeriben megelevenednek. Szép sorjában, a legeslegélénkebben az olimpiai mozaikkockák.

Egy icipici üröm is vegyült az ötkarikás emlékekbe.

Los Angelesbe az oroszok miatt nem mentünk. Tavaly meghívtak bennünket Prágába, és ott kaptunk egy emlékérmet. Szöul volt az igazi olimpiám. Az szép élmény, ha már az előző nem sikerült. 1992-ben a barcelonai játékokon egyetlen pont miatt nem indulhattam. Igaz, valójában oda már nem is készültem.

Milyen kép maradt fenn az 1988-as Szöulról? Mi idéződik fel leggyakrabban?

A meccseim, de főleg az, hogy nagyon jól megrendezték a koreaiak.

Melyik a legemlékezetesebb mérkőzése?

Az olimpia előtt 1987-ben világbajnokságot rendeztek Franciaországban, Clermont-Ferrand-ban. Ott aranyért birkózhattam volna, a kubai ellen már 9 : 4-re vezettem, de akkor fölnéztem az órára, hogy mennyi van hátra. Húsz másodperc volt; ekkor ő csinált egy hárompontos dobást, de a bírók ötöt adtak, ezzel megnyerte, ő ment a döntőbe. Egy hónappal előtte mindenkit vertem, s megnyertem az Európában egyik legerősebb mezőnyű Seelenbinder-tornát, amelyen a később vb-t és olimpiát nyerő norvég Rönningen is indult. 

Ha egy ilyen butaság miatt veszít valaki, az bosszantó. Akadt még hasonló, amikor hajszálon múlt a siker?

Mindig benne marad az emberben. Ott a vb-n már nem is akartam tovább birkózni a 7. helyért, de a vezetők mondták, hogy muszáj, mert kivágnak. Nem volt jó a formaidőzítés. Megmondom őszintén, hogy itt az edzők globálisan vették a versenyzőket, nem volt külön edzés a kis- és a nehézsúlyúaknak. Ezért jártam Budapestre Hegedűs Csabához, nekik is jó volt, mert jó edzőpartner voltam. Sike Bandival, a szöuli olimpiai bajnokkal edzettem, így készültem a 92-es dániai Eb-re is. Az első három meccset megnyertem, utána a bolgártól 0 : 1-re kikaptam. Ha 1 : 1-re végzek, az első hatban vagyok, mehettem volna az olimpiára.

Miért épp a birkózás?

Kicsi, vékony srác voltam, gyerekkoromban sokszor meg akartak verni. Emlegetik, hogy az alapiskolában kezdegetős voltam; erre azt mondták, hogy »ha verekedni akarsz, gyere birkózni«. Elmentem, s ott ragadtam. Tizennégy éves koromtól harmincötig birkóztam. Aztán már nem bántottak, nem mertek.

Emlékszik még, hogy milyen színű volt a szőnyeg, amelyen először birkózott?

Szürke, ponyvaszőnyeg, sokszor lement rólunk, a bőr. Korim Bandi bácsival sokat birkóztam az edzéseken, meg a megboldogult Kúr Gézával. Volt úgy, hogy összefutottunk a városban, s megkérdezte: »Bunyózunk egyet?« Mentünk is, átöltöztünk, s húsz-harminc percig gyötörtük egymást, de teljes gázzal. Aztán lezuhanyoztunk, és mentünk a dolgunkra. Géza nagyon technikás volt, ő hozott fel, utána figyeltek fel rám az ostravaiak. A csehek voltak kötöttfogásban a királyok. Még csak két éve birkóztam, amikor elmentem Prágába egy versenyre, s meg is nyertem. Rögtön hívtak az ostravai sportközpontba, négy évet töltöttem ott, közben válogatott lettem. Itthon tizenöt évig nem tudtak megverni. Ment a birkózás, mert én komolyan vettem az edzést; aki nem veszi komolyan, az lemarad. Kamil Odehnal edzett, aki az 1972-es olimpiai bajnok Mácha mestere volt. Sokat birkóztam az egy súlycsoporttal feljebb lévő, vb-ezüstérmes Josef Krystával, aki mindig fütyülve jött az edzésre. Egy évig füttyögött, aztán már kapkodta a levegőt.

Hol kezdődött a nemzetközi szereplés?

A kijevi vb volt az első, 1983-ban; ott nagyon nehéz csoportot fogtam ki. A következő Eb-n 12 : 0-ra vertem azt a törököt, aki a vb-n ezüstérmet nyert. Szerencse kellett a sikerhez, hogy melyik ágra kerül az ember.

Megint csak ott tartunk, annál a bizonyos hajszálnál. Annyiszor volt a dobogó közelében.

Az ám! Mert a bírókon is múlt. Kétszer voltam olyan helyzetben, hogy lehettem volna világ- és Európa-bajnok is. A finnországi Eb-n a döntőbe jutásért folyó meccsen a hazai gyerek tilos fogást alkalmazott, elájultam, de a bíró nem fújta le. Képzelje, 5 : 0-ra vezetek, elájulok, s amikor magamhoz térek, már az ellenfél vezet 6 : 5-re. Ájulás után még egy percig kergettem a szőnyegen, de már nem tudtam fordítani. Aztán a finn azzal csatázott a döntőben, akit én a Német Nagydíjon 10 : 0-ra vertem.

Az utolsó mérkőzésre is emlékszik?

Az 1991-es dániai Eb-n az ellen a bolgár Cenov ellen léptem szőnyegre, aki annak idején egy súlycsoporttal lejjebb, a 48 kilóban volt világbajnok. Erre a versenyre már nem készültem, akkor már Bősön birkóztam, de szólt nekem a Rákóczi Bandi, hogy nem akarok-e menni, ő kifizeti helyettem a négyszáz márkás nevezési díjat. A szövetség beleegyezett, így jutottam ki. De várjunk csak: 92-ben még két súllyal feljebb, 57 kilóban indultam Németországban, de ott mindjárt kihúztam a világbajnokot.

Ájulás után is összekapta magát – mondta. Az életben is így volt? Megrázom magam, és megyek tovább?

Bizony így. A vállalkozás 2003-4-ig még menegetett, azóta már csak szenvedés. Nekem mindig minőségi árut kell hoznom, hogy fennmaradjak, de lassan az is kevés lesz.

52, majd 57 kilóban birkózott. Ma milyen súlycsoportban indulhatna?

Egyesek elhagyják magukat, én nem híztam el: csaknem harminc év után hat-hét kilóval vagyok több; de amikor versenyeztem, nyolc kilót is le kellett adom, hogy beleférjek a súlycsoportomba. 

A családban nem volt folytatója a birkózóhagyományoknak?

Ma már felnőtt fiam vízilabdázott, Budapesten járt főiskolára, de aztán úgy alakult a munka miatt, hogy abbahagyta. Most már ő is hazajött, üzletember. Már nagypapa vagyok, most volt négyéves a kis unokám, ügyes kislány.

Azt tartják, hogy minden birkózónak szakadt a füle. Nem látom, hogy az volna...

Dehogyisnem! Nekem is az, vastag, durva, csak én vigyáztam rá nagyon. Edzésen úgy birkóztam, hogy le volt kötve fáslival, éjjelre meg nyers krumpliszeletet raktam rá, s lekötöttem. Gondoltam arra is, hogy egyszer nem leszek birkózó.

Névjegy

Jankovics Tibor

Birkózó

Született: 1960. szeptember 20-án, Komáromban

Klubjai: Baník Ostrava (1982–84), Slávia Komárno (1984–87), Dukla Trenčín (1987–91)

Fogásnem: kötöttfogás

Súlycsoport: 52 és 57 kg

Sikerei: Olimpia – Szöul, 1988: 6. hely (az előző, Los Angeles-i játékok helyett megrendezett Barátságversenyen is 6.). Vb – 1983, Kijev 7., 1985, Kolbotn 7., 1986, Budapest 5., 1987, Clermont-Ferrand 7. Eb – 1984, Jönköping 4., 1985, Lipcse 4., 1986, Athén 6., 1987, Tampere 5., 1989, Oulu 4. 15x szlovák serdülő-, ifi- és felnőttbajnok; 2x cseh bajnok, 2-2x serdülő, ifi és 7x felnőtt csehszlovák bajnok. Nemzetközi tornagyőzelem: 1983 Prága, 1984 Ostrava, 1985, Prága, (Grand Prix), 1986 Oulu, 1987 Lipcse (Seelenbinder-emlékverseny). 10x a 2., 15x a 3. helyen végzett különböző nemzetközi versenyeken.