Két keréken Európában

* Útjaid a Majer István-emléktúra nevet kapták. Miért?

Cserkész vagyok, a cserkészcsapatunk névadója Majer István tanár, pap, aki 10 évig tevékenykedett szülőfalumban, Kürtön. Van is itt egy kisebb István bácsi kultusz. Esztergomban az egyetem a Majer utcában van, tanulmányaim alatt döbbentem rá, hogy mekkora értéket képvisel. Az ő nevét szerettem volna visszahozni a köztudatba, ez volt az elsődleges célom. Méltó emléket szerettem volna állítani születésének 200. évfordulója alkalmából. 1813. augusztus 15-én született, ehhez igazítottam az emléktúráimat is.

* 2011-ben Rómába indultál. A város köthető a névadóhoz, vagy másért vonzott?

Majer István pápai prelátus volt, ezért esett a választásom az olasz fővárosra és a Vatikánra. Rézmetszéssel, grafikával is foglalkozott, több ízben járt a párizsi világkiállításon, így aztán 2012-ben Párizs lett az úti cél. Olaszországban, miután találkoztam két erdélyi túrázóval, úgy döntöttünk, bele kell kóstolni egy kicsit a Kelet világába is, ezért áthajóztunk Albániába. Az ország nagyon különbözik attól a képtől, amelyet a média közöl. Az emberek nyitottak, örömmel fogadtak, előre köszöntek, mindig kaptunk friss vizet, gyümölcsöt.

* Hol töltötted az éjszakákat?

A biciklizés olcsó, akkor állok meg, amikor én akarok, arra megyek, amerre én akarok, sokkal szabadabb vagyok, mint más járművel. Szállás? Vadkemping. Ahol ér az éjszaka, felállítom a sátrat. Bár sokszor nem is aludtam benne, ha tudtam, hogy eső nem várható. Aludtam én magaslesen magzatpózban, mert ott nagyon kicsi volt a hely. Aztán az egyik híd alatt pótkocsin; az számomra olyan volt, mint a franciaágy. Puha, meleg szalmán, garázsokban, építkezéseken… Horvátországban arra ébredtem hajnalban, hogy keresztülvonult rajtam egy birkanyáj, de bejött már a sátramba mókus, süni, Toscanában majdnem egy teljes vaddisznócsalád is. Létezik egy nagyon izgalmas dolog, a Couchsurfing, azaz »kanapé-keresés«. Ez egy internetes közösség; akinek van otthon szabad szobája, vagy csak egy sarok, egy kanapé, ingyen kiadja. Cserében mikor ő utazik, ugyanúgy befogadják. Nagy városokban általában így szoktam megszállni. Ez teljesen bizalmi alapú dolog. Egy ember, akivel nem ismerjük egymást, beenged a lakásába. Zürichben például a srác azt mondta, menjek el utána az egyetemre, odaadja a kulcsot, enyém a lakás, majd este valamikor jön haza ő is. Fantasztikus barátságok is kötődnek így.

* Mosdás?

Alapjában véve folyókban, tavakban. A tengerparton könnyű, mert naponta akár ötször is lubickoltam. De megtanultam másfél liter vízben tetőtől talpig megmosakodni. Tavaly nagyon jó időt fogtam ki: a három hónap alatt mindössze hétszer esett. Idén viszont megkaptam az összes elmaradt esőt.

* Mit pakolsz az útra?

A három hónapos túrára az első évben 66 kg volt felszereléssel a biciklim, plusz az én 64 kilóm. Tavaly 88 kilós lett a kerékpár, mert az utánfutóban vittem a mászófelszerelésem, mivel a Mont Blanc-t nem akartam kihagyni. Az utánfutó tetején volt egy napelem, azzal töltöttem a mobilomat, az első keréken lévő dinamóval pedig a nyomkövetőt. A www.emlektura.hu blogcímen percre pontosan nyomon lehetett követni, épp merre járok, mennyivel megyek, a tengerszint feletti magasságot és a hőmérsékletet.

* Étkezés?

Napi 100 km-t szoktam letekerni. Ahhoz kell az energia. Rengeteg gyümölcsöt fogyasztok, amelyet vagy kaptam, vagy szedtem. Azt szoktuk mondani, hogy nem lopunk, a vándornak ez kijár. Magamnak főzök, ráadásul benzinnel, így fértem bele a napi hat euróba.

* Célod elérted? Majer István neve ismertebb lett?

Egyre gyakrabban hívnak meg iskolákba előadni, és ott az élményeim mellett kicsit mesélhetek István bácsiról is. Továbbá azt szoktam sulykolni a gyerekekbe, hogy mennyire fontos a nyelvtanulás, meg hogy szép helyeken jártam ugyan, de az emberi kapcsolatok sokkal többet érnek. Például lefényképezek egy tájat, amely nagyon szép, de sokkal jobban megmaradt bennem, hogy ott éppen milyen jót beszélgettem egy idegennel. Ezért is jó egyedül menni, mert akkor rákényszerítem saját magam arra, hogy kapcsolatba lépjek másokkal. Ráadásul ha olyan jól tudnék angolul, mint amennyire nem tudok…

* Hány kilométert tudsz magad mögött?

Tavaly 4000-et, első évben 6800-at, bár ha belevesszük, hogy levezetésképpen a hazaérkezésem után pár nappal elindultam Erdélybe, akkor 8000 km-t egyhuzamban. Nem tudom, mit szeretek jobban, a tengert-e, vagy a hegyeket. Olaszországban a kedvenc szakaszom az Amalfi-öböl volt, ahol a tenger és a hegy szelleme kezet fog. Sokan kérdezik, melyek a leg-leg-leg helyek, amiket láttam. Valójában nem tudok választani, mert mindegyiknek megvan a maga bája.

* Legközelebb merre indulsz?

Mivel idén lesz Majer István születésének kerek jubileuma, azzal tudnék leginkább adózni az emlékének, hogy minél több helyre eljuttatom a nevét. Már tavaly kaptam több meghívást magyarországi egyetemekre, s innen jött az ötlet, hogy szervezhetném úgy a túrát, hogy útközben előadásokat tartanék. Így valóban sok emberhez eljutna István bácsi neve és szellemisége.