Kedves Györgyi!

Természetesen nem gondolom, hogy itt bármiféle uszításról lenne szó. Ne haragudj, hogy „kekeckedtem”, a Lapot nagyon jónak tartom, és csak gratulálni tudok, hogy ennyire jól megváltozott az arculata, az egykorihoz képest! Köszönöm a figyelmedet!!! Üdvözöllek!

Somogyi Szilárd

2. Kedves Szilárd!

Emlékszem, azokban az időkben, amikor nekem még semmi közöm nem volt a lapszerkesztéshez, egyik újság főszerkesztője többször is magyarázkodott a lap hasábjain, mert bizony elő-előfordultak benne meglehetősen durva zsidóviccek. Gondolom, ő is kaphatott figyelmeztetést, mert nyilvánosan is elhatárolódott tőlük, mégpedig azzal, hogy nem tehet róla, ő akkor épp szabadságon volt. Hát ez jutott eszembe nagyszerű leveled olvastán, merthogy épp szabadságon voltam, de tényleg ☺, csakhogy nem az ominózus vicc megjelenésekor, hanem utána, amikor a levelet küldted. Ma jöttem vissza, és bevallom, nagyon szégyellem is magam e miatt a szerencsétlen, egyébként sem vicces vicc miatt. Ennek tényleg nem lett volna szabad megjelennie nálunk, hiszen minden igyekezetünkkel azon dolgozunk, hogy az előítéleteket gyengítsük, oldjuk, nem, hogy erősítsük őket. Bevallom, nem olvastam, sőt, még a megjelenés után sem olvastam, úgyhogy ha nem írod meg, még csak nem is okulok belőle. Munkatársaim egytől egyig osztoznak velem a filantrópiában, egységes az álláspont a szerkesztőségben, ami az ilyen ízetlen dolgokat illeti. Nagyon túlterhelt a viccgyűjtő kolléga, szerintem ez lehet az oka, hogy átsiklott rajta. De ha megengednéd, szívesen közölném leveled, úgy alkalmam lehetne picit helyére tenni a dolgot. Nagyon köszönöm a bizalmadat, és a tényleg építő kritikát, ilyen levelekre volna szüksége mindenkinek, hogy jó irányba fejlődjön.

Üdvözlettel: Györgyi

3. Kedves Györgyi!

Köszönöm a rendkívül kedves hangú Leveledet, amelyet ezen kívül azért is lehetne „mutogatni”, mert példa a „krízis”-kommunikáció elegáns, könnyed és legfőképpen ellenállhatatlan megoldására. Így aztán semmiféle ezzel kapcsolatos nekem szóló kérésnek nem lehet ellenállni. Bravó és gratula! Vagy ahogy Vacsoravendéged mondaná: Acrobat! Köszönöm a figyelmedet,

S. Szilárd

Kedves Olvasó!

Az augusztus 20-át megelőző héten az ilyenkor szokásos munkát végeztem otthonom nyugalmában, a hamarosan megjelenő VasárnapTár 2019 korrektúráján dolgoztam. Nem csoda hát, hogy múlt hétfőn belépve azzal a rikkantással fogadott az igazgatói asszisztens Márta, hogy no, ez sem strandon nyaralt. Állítólag hirtelen világosabb lett a szerkesztőségben (fehér láb esete a fekete szoknyával meg a szürke szőnyeggel). Egy kis kacagás, pár mondatnyi csevej, a szerkesztőségi asszisztens Helga kedves útba igazítása után pedig a fenti első levél várt a gépemben. És itt jön a fehérség emlegetésének fontossága, mert abban a minutumban rákvörös lettem a szégyentől. Aztán meg viaszsárga a tehetetlen dühtől. Az ugyanis, amit Somogyi Szilárdnak válaszoltam (2. levél), csak az egyik oldala a dolognak. Még csak ígérni sem merem, hogy többé nem lesznek hasonló mellényúlások, hiszen már most tudom, lehetetlen megtartani egy ilyen ígéretet. Ígérni csak annyit lehet, azt pedig meg is teszem, hogy őrző szemünket még figyelmesebben a Vasárnapra vetjük. De hogy a viaszsárgára s egyben a dolog másik oldalára is magyarázatot adjak: az a világ, amelyben most élünk. Amikor a tanulatlanság és a gátlástalan sikerszerzés az erény, amikor az értelem és a műveltség karanténba kényszerül, s a közbeszédben (is) úgy elburjánzik az érzéketlenség, a trágárság, a gyűlölet, a gőg egyre tágítva a jó érzésű emberek ingerküszöbét is, hogy egy-egy (nem buta, kisstílű vicc, hanem) politikus vagy más közéleti személyiség, sőt publicista féktelen és gátlástalan (még akár államilag is kitüntetett) megnyilvánulása után az ilyen „apró”, ám annál inkább veszélyes, az előítéletek megerősítését segítő kiszólások már szinte fel sem tűnnek. Ráadásul az a vicc a hazugságról szólt, ajánlom mindenki figyelmébe már most a jövő heti Vasárnap Lélek mellékletét, épp ezzel a témával foglalkozik. És bizony, nem fajok, nemek és jellemek szerint határozza meg magát. Minden Olvasónktól elnézést kérek munkatársaim nevében is.

Györgyi.

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

-------------------------

Agytolulások közepette jöttem ki a tárgyalóból, és azzal, hogy VASÁRNAP folytatjuk.

Murányi András: A Népszabadság kivégzése – Az utolsó főszerkesztő vallomása