Igaz történet a fodrászatból

Ki ne gondolt volna már arra, aki egyszer is csak olvasta vagy hallotta valamelyik Mátyás-mondát, hogy hej, de jó is volna az igazságos hírében álló jó király álruhamódszerével megtapasztalni, mit is tartanak róla az emberek. Nekem, bizony, megfordult a fejemben többször is, leginkább olvasótalálkozók kapcsán, amikor a kedves egybegyűltek dicsérik a Vasárnapot, a szerzőt, a szerkesztőt, a témát, a külalakot… Egyszóval nagyon elégedettek. Mert olyanok hívnak meg, a találkozóra meg azok jönnek el, akik szeretik a lapot. Ezért szoktam Mátyásnak vágyni ilyenek után, hogy hallanám már, mit mondanak, akik nincsenek ott. S lám, lőn világosság vágyamnak teljesülése ügyében.
Történt ugyanis, hogy vágásra kényszerült a hajam, s bejelentettem magam a fodrászok gyöngyéhez, Mónikához, akihez azért is járok el Pozsonyból Somorjára, mert nemcsak a frizurámat szedi ráncba, nála komplett felüdül az ember, s miközben készül az új haj, mintha pszichológusnál ülne, a lelke is megkönnyebbül. Ez Mónika, de akik társai a szalonjában, ők is hasonlóak mind, amolyan családias a munkahely, mint a Vasárnap. A fodrászatból nyílik Lénus birodalma, akihez azóta térek be itt-ott, amióta Tünde (akinek kozmetikai tanácsait rendszeresen olvashatták nálunk) Párkányba vitte a szalonját. Ő is tudja, mit jelent nálam az itt-ott, akkor, amikor már én sem ismerek magamra, nemhogy az édesanyám. No, most is ez volt a helyzet, így hajvágás előtt még bent feküdtem idegnyugtató és mindent tudó Lénámnál. Éppen a képemre kente a masszát, mely miután megköt, se szó, se beszéd, de se fintor, se nevetés. Vártam nyugalomban az időmre, s mert nagy volt a meleg, megnyitotta az ajtót. Így leragasztott szemmel, maszk mögött is tisztán hallottam, mit beszélnek a fodrászatban. A sárosfai falunappal kezdődött, hogy jön a Szent Korona meg az Apostol. A Csallóközben olvasta, aki mondta (gondoltam, a Vasárnap is hozza), mire egy másik hang, hogy erről (?) jut eszébe, nem kapott a benzinkútnál Vasárnapot. Akkor egy kicsit megdobbant a szívem, mert bizony, kétélű dolog álruhás Mátyásnak lenni, mi van, ha igen kellemetlen dolgokat kell így végighallgatni… Az előző hang válaszolt: Hát a Vasárnap, az nekem jár, elő kell fizetni, és akkor nem éri ilyen kellemetlen meglepetés. Vau és hu, mondtam volna Lénának, de addigra megkötött az arcom, így Léna mondta. Ugye, milyen jó ilyet hallani? És nem ért véget, Aranka, mint a beszédből közben kiderült, folytatta, ismertette az egész szám tartalmát: a szlovákiai magyar tévét, a somorjai református templomot, a Királyok sorozatot, és hogy biztos megsüti a meggyes-joghurtost. Sőt van felhívás receptküldésre, 3 kategóriában is lehet nevezni! De minden jó abban a lapban, első oldaltól egészen végig. Még a jövő heti előzetest is elolvasom, aztán alig várom, hogy hozza már a postás.
Mire lekerült arcomról a maszk, mire beleülhettem Mónika székébe, a beszédes hölgy már messze járt, csak a hangja cseng a fülemben, ahogy mondja, okvetlen fizesse elő, ha nem akar úgy járni, mint most. Én meg maszkot, álcát odahagyva, szép frizurával, üde tekintettel, sugárzó arccal távoztam. Nem sokkal utána érettségi találkozón voltam, aztán kézművestáborban, de ez külön fejezetet érdemel. Addig is szeretettel gondolok a Vasárnap-olvasóra, és sok-sok ilyet kívánok nekünk.
Arankát!