Ej, ráérünk arra még: Vendégünk a Pató Pál Párt

„Kiáltsa Sárszeg, Pest és Jeruzsálem, dicsértessék Pató Pál úr neve. Ámen!” (Bálintffy Bálint XIX. századi költő sorai)

Szőgyén temetőjében nyugszik Pathó Páll úr, jobbján szeretett hitvese, Wargha Örzsébet, aki csak pár hónappal élte túl férjét. Megvan még a ház is, ahol családja körében éldegélt. Páll urunk az 1800-as évek derekán volt a falu jegyzője. Róla írta Petőfi Sándor Pató Pál úr című híres versét.

Hogy ez nem bizonyított? Hogy jogos volna a kérdőjel? ... Ej, ráérünk még ennek eldöntésére. Ami viszont tény, a falu magáénak vallja a jövő felől egyáltalán nem aggódó uraságot, aminek bizonyítéka, hogy idén már kilencedik alkalommal invitálta az érdeklődőket a Pató Pál-napokra. Az pedig, hogy a rendezvényre minden évben ellátogat a magyarországi Pató Pál Párt is, azt támasztja alá, hogy a ráérős atyafi emléke bizony nálunk lelhető fel.

A párt alapítói számára rendkívül szokatlan helyen, egy irodahelyiségben beszélgetünk – Bera István elnök-főpohárnokkal, Ponori Thewrewk (ejtsd: Török) Ajtony pártarchívum-főigazgatóhelyettessel és Beráné Sziládi Xéniával, a Csipkerózsika Nőegylet elnökével. A kedvemért mondtak le a megszokott kocsmai miliőről, ami igencsak megtisztelő. Régi ismerőseik ők a szőgyénieknek, Pálinkás Feri helyi színjátszóval pedig olyan jó barátságot kötöttek, hogy tiszteletbeli taggá fogadták. Ő sajnos, már eltávozott közülünk, unokája, Schiller Zsuzsa viszi tovább a lángot. Jelen van még Kőhegyi Bandi pártsofőr, aki az egyik legfontosabb személy, nélküle nem is mennek (mehetnek) sehová.

A párt megnevezéssel ugye csínján kell bánni, mert ha jól tudom, két évtizede harcot vívtok a párttá válásért.

1995-ben próbáltuk először bejegyeztetni, de a legfelsőbb bíróságtól sokáig nem jött válasz. Ekkor kezdtünk reménykedni, hogy tán sikerrel járunk, hiszen úgy tűnik, a bíróság jelszava megegyezik a miénkkel: »Ej, ráérünk arra még...«, amikor jött a feketeleves, az elutasítás a demoralizáló, destruktív, ironikus, szatirikus szavak kíséretében. Azóta is többször megalakultunk, de mindig visszadobták kérelmünket valamilyen ürüggyel – kezdi szélesen gesztikulálva az elnök-főpohárnok. – Erre mondta Vajda Mihály nemzetközi hírű filozófus, hogy „megette a fene azt az országot, ahol nem lehet komolyan hülyéskedni, csak hülyén komolykodni«. Vajda egy időben árnyékkormányunk hadügyminisztere is volt, mert jól bánt a szófegyverrel. Máig sincs a pártunk bejegyezve, de nem adjuk fel, mert láttunk már pártot illegalitásból befutni fényes karriert, nem utolsósorban pedig nincs olyan magyar párt, amely már annyi mindent megvalósított volna a programjából, mint mi.

Mik a főbb programpontok, amelyeket a párt a zászlajára tűzött?

A passzív radikalizmus mintapéldányai vagyunk. Hamvas Bélától vettük az idézetet: »Sohasem lázadni, de semmit sem engedni.« Ezt alkalmazzuk, amikor a lustálkodási jogot igyekszünk kiharcolni. Háromszáz éves tervben gondolkodunk, szeretnénk elérni, hogy minden évben bevezessenek egy új munkaszüneti napot; így körülbelül háromszáz év múlva minden nap munkaszüneti nappá válna. Elég sokat beszélnek arról, hogy munka nélkül egy bizonyos alapjövedelem alanyi jogon járjon mindenkinek. E végtelenül humánus ötlet fő szószólója Szentjóby Tamás, árnyékkormányunk egyik minisztere. Még Svájcban élt, amikor ezt felvetette. Ne felejtsük el, hogy a munka temetése megkezdődött. Szőgyénben is eltemettünk legalább kettőt, ha jól emlékszem, a helyi közösség úgy döntött, hogy ez a gyermek- és a feketemunka legyen. 2002-ben a választások évében a háztartási munkát is el akartuk temetni, hogy sanda módon megszerezzük a háziasszonyok szavazatát, de nem jött össze. A munkák temetésével azonban akad egy kis gond – mivel a sírásás kemény munka, nem fér bele a filozófiánkba. Dunabogdányban például vízaknába engedtük le azt a kis koporsót, amiben a kényszermunkát temettük. Ki ne felejtsem! Itt van még főbb célkitűzéseink között a magyar kártyának mint a haza és haladás szimbólumának a kultikus tisztelete. A legtöbb programunk e köré csoportosul. 1996-ban a millecentenáriumi év utolsó eseményeként december 29-ét a magyar kártya napjává nyilvánítottuk; ezt megörökítendő Wichmann Tamás világbajnok kenus kocsmájának falára feltettünk egy emléktáblát, mert ez a vendéglő volt valaha az első kártyafestő üzem. Szent játékaink az ulti, snapszli, ramsli és ferbli. Ez utóbbi a dzsentrivilág maradványa, és ez azért jó, mert mi hisszük, hogy az ideális társadalom a kávéházi szocializmus, a kert-Magyarország és a dzsentriéletmód harmóniáján alapszik. 

Hogyan lehet belépni a pártba?

Csakis a felvételi vizsga sikeres letételével. Két kérdésre kell felelni: Hazájában ősi jelszó...? Ha ezen átment, jöhet a következő: Nemesít-e a munka? Ha bizonyítást nyer, hogy valaki gyorsbüfében étkezik, netán munkamániás, az azonnali elutasításban részesül.

Beadványokat fogalmaztok, terjesztetek illetékesek elé, kampányoltok?

(Mind a hárman Ponori Thewrewk Ajtonyra, a pártarchívum főigazgató-helyettesére szegezik tekintetüket.) Juuj! A fogalmazványok, törvénymódosítási javaslatok rettentő nagy munkával járnak, amit mi nem tudunk vállalni. Kopogtatni is lusták vagyunk, de ha a választók megkérnek, akkor talán beülünk valamelyik parlamenti bársonyszékbe. Ha mi nem görnyedezünk is az iratok felett, a sajtó érdeklődik irántunk. Kezdetben a Kurír kedvenc pártja voltunk, több mint hetven cikkben foglalkozott velünk. Szerették szabadelvűségünket, noha mi sose definiáltuk liberálisnak magunkat. A szabadelvűség és az ókonzervatív szemlélet közt leledzünk. (Itt Ajtony elő is szedi a nála lévő archívumból – bőrtáskából – a régi cikkeket, fényképeket, s mutatja.) Itt van például Halmai Gábor alkotmányjogász A Pató Pál Párt esete a bíróságokkal című írása az Élet és Irodalomban. Ez egy nagyon kedves és számunkra kedvező cikk. De találsz itt adathordozókon rövid filmecskéket az általunk meglátogatott rendezvényekről, és itt van az is, amikor a Magyar Televízió stábja elkísért Szőgyénbe. Itt meg a címerállatkánk, a csiga, ez meg…, na, ez Pató Pál úr portréja.

A képnek története van – emeli fel ujját az elnök. – Mikor pártunk központi bizottsága felkérte Ajtonyt mint a párt képzőművész-tehetségét Pató Pál úr fizimiskájának megrajzolására, kikötésünk csak ennyi volt: az ábrázolás egyesítse Mikszáth Kálmán, Deák Ferenc és egy idealizált magyar nemes vonásait. Kiváló munka született, közfelkiáltással azonnal elfogadtuk, és feltettük a szőgyéni ipartestület volt székházában létesített Pató Pál terem falára. Nem is tudom, miért lett a továbbiakban olyan érzésünk, mintha maga a főigazgató-helyettes úr bámulna a falról söröskorsóinkba.

A megmosolyogtató történet végleg felrázza Csipkerózsika-álmából Xénia főnök asszonyt, s rögtön véleményt is formál. Roppant időszerűnek tartaná a női munka temetését, mert mint valószínűsítette, a párt névadója, Pató Pál úr se várta el feleségétől az állandó tevékenységet, már csak azért se, nehogy sertepertélésével zavarja őt a lustálkodásban.

A Pató Pál-napokra délután még megérkeztek az ifjúsági szekció tagjai, sőt maga a köztársaságielnök-jelölt Pató Mária is. Ő az ún. patóházi frakcióhoz tartozik, és az 1200-as évekig visszamenőleg ki tudja mutatni Pató származását. Anyakönyvezve Pató Pálma névre volt, mert édesapja nemigen tudott a Pató Pál névtől elvonatkoztatni.

Igen – komorodik el Bera elnök –, azért tartjuk mi a trianoni szerződést elképesztően rossznak és igazságtalannak, mert ugye, hogy lehet az, hogy mi három Pató Pált is találtunk az 1800-as évekből: egyet a szlovákiai Szőgyénben, egyet Patóházán Erdélyben, Bálintffy Bálint eposzának hősét pedig szintén Erdélyben, Sárszegen, és ezek a derék patópálok mind a mai Magyarország határain kívül éltek.

Az eső ellenére mindannyian kivonultunk Pató Pál úr főtéri szobrához, hogy a párttagok leróhassák kegyeletüket névadójuk előtt. Innét az út egyenesen a sörsátorba vezetett. – Számunkra igen fontos, hogy sörrel és borral is koccintsunk – mondta az elnök-főpohárnok, a többiek buzgó bólogatása közben. 1999. október 6-án kimondtuk, hogy eltelt 150 év az aradi vértanúk kivégzésétől, ezért újra szabad a sörrel való koccintás. De olyan gyakran járunk ide hozzátok, hogy a bor és sör mellé már a borovicskát is beépítettük az italtárba.

Bokor Klára