Egy profi is sebezhető

A Let’s Dance két, a Szupersztár kerestetik három sorozatának műsorvezetőjeként fedezte fel az ország, hangja már a FunRadióból ismerten hangzott. Láttuk zsűritagként, táncversenyben, aztán még nagyobb fába vágta a fejszét: Adela Banášová saját show-val jelentkezett.

Humor és irónia a fegyvere. Élesebben vág bele az elevenbe. Egyesek egekig magasztalják, akadnak, akik elmarasztalják, talán mert nem értik, talán mert néha egy kicsit túllő a célon. Mindez azt példázza, hogy ő sem gép, az egyik legnépszerűbb és legsűrűbben foglalkoztatott honi műsorvezető ettől emberközelibb. S attól, hogy bár több tucat embert faggat, próbál rátapintani életük, sorsuk leglényegesebb mozzanataira, amikor ő kerül hasonló helyzetbe, ugyanúgy sebezhető, mint bárki más. Azt már megszokta, hogy a bulvársajtó minden lépését követi. Olyan átok ez, ami minden népszerű személyiségnek „kijár”, de a hazugságokkal nem tud mit kezdeni. Bántják, sértik, letaglózzák. S könnyeket csalnak a szemébe. Ezért rejtőzik nagy fekete napszemüveg mögé. A találkánk épp arra az időre esett, amikor kétéves kapcsolata, amely még a táncverseny idejétől tartott akkori partnerével, Peter Modrovskýval, csődbe jutott. Nincs ebben semmi titok, nem ők az első pár, akiknek elváltak útjaik. Néhány perc elteltével túlteszi magát a történteken – legalábbis a beszélgetés idejére –, nem tagadja meg profi mivoltát...

Az ember élete hullámzó, egyszer fönn, máskor lenn, siker és veszteségek, csalódások váltják egymást. A szakítás előtt néhány héttel ellopták a lakóház előtt parkoló autóját.
Kész rejtély számomra ez is: a kocsit megtalálták, valahol egy rendőrségi garázsban áll, s ha odatelefonálok, egyszer ez nincs ott, aztán amaz; állítólag konzíliumot kell összehívni, s csak aztán kaphatom vissza.
Amíg újraindul az Adela Show, talán ez is megoldódik. Meddig szünetel?
Szeptemberben folytatódik. Ráadásul júliusban a rádióban is szünetel az adás, egy hónapon át szabad vagyok.
Mit kezd ennyi szabadsággal?
No, nem tudom. Közösen tervezgettük a nyarat, de most minden megváltozott. Majd meglátom, mihez kezdek.
Rengeteg barátja van, annak idején közösen üdültek Bali szigetén, nyilván akad program és társaság.
Már valamennyiüknek megvan a saját programja.
Néha az ember saját magával is jól megvan. S jó társaság egy jó könyv is.
Pillanatnyilag nem érzem, hogy jól megvolnék önmagammal, inkább az ellenkezője igaz. Egyébként egyedül is egész jól el tudom tölteni az időt, de más a helyzet akkor, ha saját akarata ellenére magára marad az ember. Először meg kell szoknom a magányt, amíg ez át nem csap egy olyan fázisba, hogy én magam óhajtom; akkor már tudok élvezni egy jó könyvet vagy a szaunát, egy sétát. Ezzel nincs problémám, szépen megtanulom.
Abból már kinőtt, hogy a szüleivel töltse a szabadságát?
Mindennap velük vagyok, kétszáz méterre laknak tőlem. Egyelőre nem foglalkozom a nyárral, a történtek ellenére az jár a fejemben, hogy kellemes lesz. Magam is kíváncsi vagyok, hogy mit hoz.
Mindenütt azt olvastam, hogy az Adela Show kedvéért minden egyebet lemondott.
Csak a Szupersztár kerestetik versenyt mondtam le, mert úgy éreztem, hogy túl sok lenne. Szóba jött, hogy legalább néhány részét vezethetném, de az volt a benyomásom, hogy nem jutok előbbre, inkább visszaléptem.
A rádióban reggeli műsort vezet, az Adela Show heti három alkalommal jelentkezik. Nem nehéz az egyeztetés?
Nem, az egész heti show három részét egy napon vesszük fel, a rádióból mindjárt odamegyek, s délután fél öt körül végzek.
A beszélgetés nyilván alapos felkészülést igényel...
Természetesen, megbeszéljük, hogy mi lesz az aktualitás, lesznek-e bejátszások, mi az, amire a vendégnél kíváncsiak vagyunk. Van egy segítőm, aki igyekszik minden lehetőt felkutatni, de én magam is próbálok valami érdekesre bukkanni vele kapcsolatban. Mindig eldöntöm, miről szeretnék beszélgetni a riportalannyal. Sajnos, egyre inkább az az érzésem, hogy ódzkodnak teret adni kevésbé ismert embereknek, attól félnek, hogy esik a nézettség, pedig a rádióból az a tapasztalatom, hogy az utóbbiak néha jobban érdeklik az embereket. Egyelőre viszont inkább ugyanazokat hívják meg, akiket már ezerszer kikérdeztek mindenről. Ráadásul nagy a különbség a cseh és a szlovák vendégek között, nem is szólva a külföldiekről; az előbbiek sokkal nyitottabbak, ötletesebbek, humorosabbak a válaszaik, a hazaiak mintha félnének, hogyan reagál a bulvársajtó, visszafogják magukat. Anna Kurnyikovával vagy Uwe Kruppal nagyszerűen lehetett csevegni.
Hogyan jött létre a show?
Úgy éreztem, hogy egy helyben topogok, bele kellene vágnom valami újba, de nem tudtam, hogy mi lenne a legmegfelelőbb. New Yorkban járva láttam egy műsort, a Chelsea Latelyt; érzésem szerint nagyon durva, alaposan kiosztják a celebeket. Nálunk ezt az utat nem tartottam járhatónak, eljutottam egy olyan kombinációhoz, hogy állandó részvevőkkel glosszázzuk a történéseket, kicsit rosszmájúan, de spontánul, humorosan magyarázzuk őket, és egy vendéget is hívunk.
Túl jár a századik adáson, van minek alapján értékelni. Nyilván nemcsak a néző, hanem a műsorvezető is ezt teszi azzal a céllal, hogy valamit el szeretne érni.
Azt, hogy az eddiginél többször érezzem úgy, hogy jól sikerült. Kezdetben nem így volt. Két hónap múlva kezdtem elhinni, hogy jó úton járunk, a vége felé akadt néhány adás, amelyik után azt mondtam: ez lehetne a mérce. Bár utólag megvágjuk a műsort, néha vulgárisabb dolgok is benne maradnak, ezekre a nézők reagálnak, s magam sem tartom szerencsésnek őket. És már az előbb említettem, hogy olyan vendégeket szeretnék, akik érdekesek, akik meg tudnak lepni a válaszaikkal, nem kell folyton azon törnöm a fejem, hogy mi az, amit még nem mondtak el erről az emberről. Az is fontos, hogy kellemes legyen a légkör, a show ne legyen túl intellektuális, de bugyuta se: olyan legyen, ami éjjel tizenegy óra előtt nem terheli meg a nézőt. Természetesen a végső hatás mindig attól függ, milyen a vendég.
Mint mondta, a műsor a humoron, az irónián alapszik. Ez veszélyeket is rejt, nehogy olcsó frázisokba, durvaságokba csapjon át a szóbeli pingpong.
Ezt azért tudom befolyásolni. De ha az, aki velem szemben ül, negatív energiát sugall, vagy csak morog, és nem válaszol, én is tudok kellemetlen lenni. Nálunk még nem szokták meg az emberek, hogy ha egy műsorba azért hívtak, hogy mondjak valamit, ne csak frázisokat pufogtassak arról, hogy szeretem a gyermekeimet, s örülök, ha boldog arcokat látok magam körül, meg hasonlókat.
Ami azt illeti a maga arca most nem túl boldog. Anélkül, hogy vájkálnánk a magánéletében: nem akarja elmondani, mi az igazság? A lapok már arról cikkeztek, hogy esküvő készül...
A média keltette ezt a benyomást, mi nem terveztük. Igyekeztem kerülni az olyan kéréseket, hogy május elsején lefotózzanak egy cseresznyefa alatt csókolózva, ez nem az én esetem. Viszont ha valamilyen eseményre együtt mentünk, nem titkoltuk, hogy együvé tartozunk. Én a kapcsolatban azt tartottam fontosnak, hogy előbbre lépjünk benne, ez volt az én elképzelésem, de ez nem egyezett meg a pároméval; ő úgy gondolta, hogy más irányban kell haladnunk. Ha a két irány nem egyezik meg, akkor hiábavaló a szerelem, a szándék, hiába verjük ököllel az asztalt, fel kell adni.
Nincsenek könnyű helyzetben a csinos, de nagyon intelligens, entellektüel hölgyek...
Senkinek sem könnyű megtalálnia a megfelelő társat egy egész életre. Hiszek abban, hogy akadnak olyan férfiak, akik hasonlóképpen képzelik el a kapcsolatot, mint én, nem foglalkoznak azzal, hogy a médiából ismert személyiség vagyok, mert nem biztos, hogy két év múlva is ott leszek. Peťo e téren nagystílű volt, soha nem éreztem, hogy kevesebbnek érezné magát, nyugodt, kiegyensúlyozott ember. Olyannyira, hogy ha szervezettebb kapcsolatról, a jövőről van szó, az már gond.