A legkisebb Forman-lány

David Ondříček kétrészes bányászfilmjében, a Dukla 61-ben nagy erejű alakításával hívta fel magára a figyelmet, s már itt az új filmje, a Ballada egy pilótáról, amelyben anyai nagymamájának fiatalkori énjét kellett megformálnia. Antonie Formanová vállán súlyos a teher.

Először is a nagyapja, a nemrég elhunyt Oscar-díjas filmrendező miatt, akitől rengeteg biztatást kapott. Nagymamája, Věra Křesadlová, aki Milos Forman első filmjében, a Meghallgatásban hasonlóan nézett ki, mint unokája, Tonička ma. De az édesapja is szakmabeli. Petr Forman (ikertestvérével, Matějjel) a Homolka családról szóló, hatvanas évekbeli vígjáték-trilógiával, kisgyerekként indult a pályán, majd sokat foglalkoztatott filmszínésszé nőtte ki magát, és európai hírű bábszínházával járja a kontinenst. Ilyen közegből indult a lány, aki húszévesen, egyik napról a másikra korosztálya élvonalbeli színésznője lett. Pedig még csak másodéves a prágai színházművészeti főiskola alternatív és bábszínházi szakán. Esténként, hogy bent lehessen a szakma sűrűjében, színházi ruhatárosként dolgozik.

„Csendes, szerény, alázatos teremtés.” Ezt Nádasdi Péter mondta önről, akivel a havířovi bányatragédiáról szóló Dukla 61-ben találkozott. Egy fiatal bányászfiú váratlanul teherbe esett szerelmét játssza a filmben, aki intézetben nevelkedett, s most egy szigorú elvek alapján működő családba csöppent. Természetes játéka láttán kézenfekvő a kérdés: miért nem a színész szakot választotta a főiskolán?

Ott, ahol ruhatárosként dolgozom, a Dejvicei Színházban is több olyan színész van, aki alternatív szakon végzett. Nincs nagy különbség a két irányzat között. Színészi diplomát kapok én is.

S mi lesz a bábokkal? Szép lassan elfelejti őket?

Még nem tudom, milyen úton fogok elindulni, bábokkal vagy azok nélkül. Nyitott vagyok minden irányba.

Tetszik, hogy esténként beáll a ruhatári pult mögé. Anna Netrebko, a világhírű operadíva is így kezdte Szentpéterváron, a Mariinszkij Színházban. Ott várta, hogy színpadra hívják.

Édesapám mellett színházban nőttem fel. De filmekről is gyakran beszélgetünk otthon.

Ha már egyszer Oscar-díjas filmrendező volt a családban! Egyébként hány évesen döbbent rá, hogy mekkora súlya van a Forman névnek?

Kiskoromban ezzel egyáltalán nem foglalkoztam. Nem is tudom, mikor változott meg az életem a nevem miatt. Olyan nagy robbanás azért nem volt. Mások hívták fel a figyelmemet arra, hogy milyen híresek a családom tagjai. Voltak, akiktől mást sem hallottam, mint hogy „neked előbb-utóbb közöd lesz a filmhez”. Engem viszont akkor is vonzott volna ez a hivatás, ha nem Milos Forman a nagypapám. Egyszerűen érdekel. A név persze kötelez. Nagyon nagy példaképek állnak előttem.

A gimnáziumi évei alatt nem voltak nehézségei épp emiatt? A tanárai könnyen megemésztették, hogy kinek az unokáját feleltetik?

Volt pár vicces helyzet. Ha filmekről volt szó, biztos, hogy sorra kerültem. „Tonička majd mesél nekünk…” Irodalomórán, mivel a másik nagypapám, Jiří Stránský ismert író, megint csak én voltam érdekes. A főiskolán, amikor a ’89 utáni független színházi csoportosulások volt a téma, a Forman fivérek színházával kezdtünk. Én elpirultam, a csoporttársaim szórakoztak rajtam. „Jegyzetelj csak, jegyzetelj!” – biztattak nevetve.

Bakfisként is ilyen szerény, szemérmes lány volt?

Könnyű volt velem. Nem lázadoztam semmi ellen. Én is eljártam bulizni, mehettem szabadon, de a megbeszélt időben mindig otthon voltam. Lehetett bennem bízni. Nagyon szeretek a szüleimmel és a nővéreimmel lenni.

Mutatok egy fényképet az édesapjáról és a nagybátyjáról. Petr és Matěj Forman. Az ikrek. Hány évesek lehetnek ezen a felvételen?

Talán négy.

Meg tudja különböztetni őket?

Itt még nem. Szerintem apám sem tudná megmondani, melyik ő.

A nagymamájával, Věra Křesadlovával, aki Ivan Passer legendás filmje, az Intim megvilágításban főszerepét játszotta, milyen a kapcsolata?

Nagyon jó. Nem is érzem a korkülönbséget kettőnk között. Věrának hívom. Tudom, hogy hasonlítok rá, mások is mondják. De a nővéreim vonásaiban is erősen ott van.

Milos Formanról a lelke mélyén milyen képet őriz?

Tonina-Slonina. Így becézett. Connecticut nagyon messze van Prágától. Évente kétszer mentünk látogatóba. Szerettem őt. Nem egy távoli rokont jelentett az életemben, akit ritkán látok, hanem a nagypapámat, aki körül mindig remek hangulat volt. Tudta, hogy felvettek a főiskolára, és a Dukla 61-ről is meséltem neki, mert amikor legutoljára beszélgettünk, tavaly szeptemberben, már készen volt a film. Miroslav Ondříček volt a legkedvesebb operatőre, több filmet forgattak együtt. Imponált neki, hogy én meg a fiával, Daviddal indultam el a pályán. Én az utolsó telefonbeszélgetésünkkor sem éreztem, hogy nagybeteg. Hirtelen romlott le az állapota. Egyszer csak kórházban feküdt.

Nemcsak a nagymamájára, még Hana Brejchovára is hasonlít, aki a Szöszit játszotta Formannál.

Ezt először hallom. Nagyon szeretem azt a filmet. De a Fekete Pétert, a Tűz van, babám!-at és a Kakukkot is. Időszakaim vannak, hogy mikor melyiket nézem újra. Legutóbb a Taking offot vettem elő. Szuper volt. Kiskoromban láttam először, és most hosszú idő után másodszor. Természetesen más szemmel néztem, mint akkor. Az Amadeus is nagy kedvencem.

Nem ijedt meg, amikor elolvasta a Dukla 61 forgatókönyvét? Elsőre ilyen bonyolult szerep!

Izgultam nagyon. Ráadásul a legnehezebb jelenettel kezdtünk. Az utolsóval. Amikor ott áll a sok feleség a bánya kapujában, hogy hallják az odaveszettek nevét. Féltem, nehogy már az első napon csődöt mondjak. Más tudni a szöveget, és egészen más eljátszani a szerepet. A partnereim, Oskar Hes és Martha Issova rengeteget segítettek. Mindig azon agyaltam, hogyan lehetnék a leghitelesebb. Színészileg irtó erős jeleneteket kaptam.

Megtalálta egy nagy lehetőség.

Iszonyúan boldog voltam. Mindenki velem örült a családban, de én is csak fokozatosan döbbentem rá, hogy milyen nehéz feladat előtt állok. Én már annak is örültem, hogy bekerültem a főiskolára. Azt hittem, nem lesz más, csak a tanulás. Filmre nem is gondoltam. Erre hirtelen jött ez a szerep. Mi nem is ismertük egymást a rendezővel, valaki beajánlott neki, és behívtak a válogatásra. Szerencsére még a főiskola előtt, a nyári szünetben. De akkor már fel voltam véve.

A szülei hogyan reagáltak az első szereplésére?

Édesapám még a televíziós premier előtt ott volt a havířovi bemutatón, az egykori bányászok között. Elárulom: megkönnyezte, amit látott. Édesanyám a tévében látta a filmet. Sírva nézte. Věrának, a nagymamámnak is tetszett. Felhívott telefonon, és megdicsért. Jó érzés volt, hogy mindenkinek örömet szereztem.

És már itt a másik film, a Ballada egy pilótáról, a másik nagypapája elbeszélése alapján. Háborús film.

A dédapámról szól, és a családjáról. Egy tizenhat éves lány vagyok benne, aki később a nagymamám lesz. Próbáltam valami személyeset belevinni a szerepbe. Különös érzés volt családtagot játszani. A nagymamám sajnos már nem láthatja a filmet. Tizenkét éves voltam, amikor meghalt.

Élvezi, hogy ekkorát fordult az élete?

Szívesen vállalok újabb filmszerepet, de a főiskolát nem szeretném elhanyagolni. Szép és jó ez így, ahogy most van, de normális életet szeretnék élni. Sok szépet kapok egymás után, igyekszem továbbra is józanul gondolkodni.

Milos Forman húszéves ikerfiaival, vagyis a nagybátyjaival milyen a kapcsolata?

Szuper. Remek srácok. Helyesen keverik a két nyelvet, az angolt és a csehet.

Connecticut a nagypapa halála után megmarad egy hangulatos kirándulóhelynek?

Remélem. Lenyűgöz az ottani táj. Erdő, tó, medvék. De mi is jó helyen lakunk Prágában. Családi ház, kert, kutya, rét, erdő. Körülöttünk is szép minden.

Ki az a cseh rendező, akivel szívesen dolgozna?

Tudnék nevet mondani, de nem akarok megsérteni másokat. Nagyon sajnálom, hogy elment a nagyapám. Egy Forman-filmben nagy boldogság lett volna szerepelni.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!