A bencések öröksége

A tíz évvel ezelőtti népszámlálás szerint 38 ezer lakosú Komáromban mintegy 23 ezer római katolikus élt, hozzávetőleg 65 százalékuk magyar nemzetiségű. Elek László esperes két éve plébánosa az itteni közösségnek.
„A komáromi esperesség nem túl nagy, de azért központi szerepet játszik, sok kolléga kezdte itt káplánként a pályafutását. Nyolc plébánia tartozik hozzánk, ezeknek öt lelkipásztoruk van. Négyen kint szolgálnak, s magában Komáromban szintén négyen tevékenykedünk: jómagam mint plébános, van egy szlovák káplánom, Peter Švec, a másik két pap pedig Nagy Péter atya, a Selye János Egyetem és a Marianum lelkésze (hittant is tanít, emellett osztályfőnök) és Lépes Lóránt atya, a Mária Rádió munkatársa – mert Komáromban is lesz a rádiónak stúdiója. Ők segítenek nekem hétvégén és hét közben is.”
Szentmisékből van bőven, hiszen csak vasárnaponként nyolcat tartanak a városban és a filiákban. Komáromnak a Szent András-plébániatemplomon kívül van még egy temploma, a Szent Rozália-, ezen kívül a Szent Anna-kápolnában kéthetente a bencés atyák miséznek. Ide tartozik nyugati irányban Örsújfalu, melynek filiája Csallóközaranyos, északi irányban pedig Vágfüzes és Kava. A városban négy idősotthon s panzió van, beleértve a vágfüzesit is, egy pedig Örsújfalun – ez mind misézést, gyóntatást, betegellátást jelent. Nagy közösségről lévén szó, fontos az ifjúság kérdése. A hittan oktatásával nincs gond – közli az esperes úr. „A komáromi hitoktatók igyekeznek besegíteni a környékbeli falvakban is. Az egész eloszlást bonyolult volna felvázolni – szinte mindenki mindenütt megfordul. Hogy miért van így? Ennek oka abban keresendő, hogy azelőtt itt is gyakran cserélődtek a papok. Nincs olyan atya, aki elmondhatná magáról, hogy húsz éve működik a városban. Vannak öt-hat évig vagy még tovább üresen álló plébániák, amelyeket ide-oda csatolnak. Régen egy-egy plébános akár negyven-ötven évig is ugyanazon a helyen szolgált, több nemzedéket ismert, temetett, esketett, keresztelt, volt áttekintése a községről. A változás ugyanakkor frissíti a vérkeringést. Mindazonáltal az új érsek jelezte, hogy most már egy ideig nem lesznek plébánoscserék.”
Utánpótlás tekintetében Komáromban sem jobb a helyzet, mint bárhol az országban. Az esperes úr örömmel meséli, hogy van most egy magyar diákjuk, akit a Marianumból felvettek a szemináriumba. „Meg kell említenem, hogy Bezák érsek úr a külföldön való tanulásra is nyitott: aki akar, mehet Budapestre, Győrbe, Bécsbe, Lengyelországba, visszatérve befogadja az illetőt. Az új, fiatal püspöknemzedék egyébként is másképp tekint a világra.”

Részképzés, magyarul
Az ifjúsággal való foglalkozás természetesen nem merül ki a hitoktatásban. A plébánián is rendszeresen összejönnek a gyermekekkel, főleg a bérmálkozásra való felkészítés intenzív; ez heti találkozókat, beszélgetéseket jelent. Van egy Élő Kövek nevű zenei kisközösség, éneklőcsoport; ők időnként a liturgia fényét emelik, akárcsak a Concordia énekkar. Kiemelendő a két Stubendek testvér, László és István szentmisék alatti orgonajátéka. A fiatalok nemrég a nyitott templomok éjszakája rendezvénybe is bekapcsolódtak. A közösség nagyobb részét persze itt is az idősebb nemzedék teszi ki, esetében kiemelésre méltó a Rózsafüzér-társulat, a Jézus Szíve Családközösség, a Mária Légió. A szlovák hívőknél az Édesanyák Imacsoportja és a Rózsafüzér-társulat érdemel említést. Ami a mai elektronikus korban ritkaság, Komáromban egyházközségi könyvtárat is találunk a plébánián. Mind egyházi, mind világi könyveket tartalmaz, és péntek délutánonként áll a hívek rendelkezésére.
Tavaly augusztusban a Selye János Egyetemen katolikus pasztorációs központ nyílt, amely Boldog Salkaházi Sára nevét viseli. Az intézmény vezetősége nyitott volt arra is, hogy kápolnát alakítsanak ki itt (a kialakítás jelenleg folyik), továbbá arra, hogy az egyház részt vehessen nyári képzésben, valamint (amit eddig csak szlovák nyelven végezhettek Pozsonyban vagy Nagyszombatban) hogy a végzett hitoktatók számára lehetőség nyíljon majd a magyar nyelvű kreditszerzésre.
Az esperes úrral természetesen szót ejtünk a Komáromi imanapokról is. Idén is megrendezték, de mint mondja, kissé csökken az érdeklődés irántuk, hiszen rengeteg egyéb rendezvény van országszerte és helyben is ugyanabban az időben. „Papi és szerzetesi hivatásért imádkozni kell ezután is, hiszen egyre kevesebben vagyunk, nemcsak mi, magyarok, hanem a szlovák nyelvterületen is” – teszi hozzá –, de az egyetlen magyar püspök (aki nehezen tudná ellátni a szlovákiai magyar katolikusok elnyújtott, több száz kilométeres sávját) helyett azt látnám üdvösebbnek, ha az egyházmegyék magyar anyanyelvű segédpüspököket kapnának, megfelelő jogkörökkel. Ebben kellene keresni a megoldást.”

A Szent András-templom
Komárom domináns épülete, egyben a város legnagyobb (a nagyszombati egyházmegye második legnagyobb), barokk stílusban épült temploma a Nádor utcában található. A Szent András tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplom hétezer ember befogadására épült, igaz, akkoriban nem csak Révkomárom katolikus hívei számára.
Az első egyház alapkövét még Géza fejedelem idején tették le, azon a helyen, ahol Szentandrásfalva volt. A vidéket halászok lakták, s a település védőszentjéről, Szent Andrásról kapta a nevét. A mai plébániatemplom első elődjét 1674 és 1677 között építették a jezsuiták. Eredetileg temető vette körül. Komárom hamar kinőtte a régi templomot, ezért mellette 1723 és 1734 között újat emeltek, és szintén Szent Andrásnak szentelték. Az egykori Magyarország egyik legszebb temploma volt. 1738. december 28-án egy része összedőlt. A jezsuiták vállalták újjáépítését, cserébe a város a szomszédos telkeket nekik adományozta. Először a rendházukat (1748), majd a gimnáziumukat (1749) építették fel. Az új templom alapkövét 1748. augusztus 3-án tették le, az épület 1756-ban készült el. Barokk freskóit Franz Anton Maulbertsch festette 1760-ban.
1763. június 28-án a nagy komáromi földrengés ezt is romba döntötte. 1768 és 1771 között újjáépítették, alacsonyabb tornyokkal. De nem sokáig használhatták, mert II. József 1773-ban feloszlatta a rendet, a templomot (a gimnáziummal és a rendházzal együtt) a pannonhalmi bencések kapták meg. Az 1783-as újabb földrengés után a komáromiak kérésére mindennap délután három órakor meghúzták a nagyharangot az égiek kiengesztelésére. Ez a hagyomány napjainkig fennmaradt.
Az 1848-as nagy tűzvészben, amely szinte az egész települést megsemmisítette, a templom is elpusztult. Három napig égett, s a tornyában lakó hét harang is megolvadt. Közadakozásból újították fel, 1860. október 28-án szentelte újjá Scitovszky János esztergomi érsek. A tornyok csonkák maradtak, a ma is látható karcsú tetőzetet 1896-ban emeltette Majláth Gusztáv Károly plébános. A második világháborúban több gránáttalálatot kapott az épület, teteje megsérült, a festett ablakok egy része kitört. Az 1970-es évek közepén műemlékként állami támogatással felújították, tetőzetét pedig a ’90-es évek elején renoválták.
A templom híres az akusztikájáról, gyakran tartanak benne orgonahangversenyeket. Egyik oldalkápolnájában áll az első világháborúban elesett katolikusok emlékműve 1931-ből, Berecz Gyula alkotása. A második világháborúig a templomból indult az úrnapi körmenet, melyben felvonultak a város céheinek, ipartársulatainak tagjai zászlóikkal (ezeket szintén a templomban őrizték). A templom keleti falán látható Szent Flórián szobra és a város címere. Bár nem műemléki érték, de talán mindennél jelentősebb a bencés rendház homlokzatán látható emléktábla, amely az egykor itt oktató neves tanárokra, többek közt Pray Györgyre, Baróti Szabó Dávidra, Kultsár Istvánra és Czuczor Gergelyre irányítja a járókelő figyelmét. E nevek nemcsak a múltra figyelmeznek, hanem tartást is adnak a ma emberének.