Aktuális

Tízéves a Kuttyomfitty Társulat

Amikor megalakultak, nem is tudták pontosan, mit szeretnének csinálni, tíz év alatt viszont túl vannak az 1700. előadáson, szeptember 10-én pedig bemutatták 15. műsorukat. Ezerfős fesztiválközönség előtt ugyanolyan szívesen játszanak, mint tizenöt óvodásnak, mondja Dobsa Fodor Mónika és Dobsa Tamás.
Veres István

2021. szeptember 23. 08:55

Vasárnap
Kép Somogyi Tibor

Az idei műsornaptáratokban az áll, hogy csak júniusban huszonkilenc fellépésetek volt. Ez igaz?

Dobsa Tamás: Nem, mert a valóságban harminchárom volt, elfelejtettem frissíteni a naptárt.

Ebbe hogy lehet nem belehalni?

DT: Repertoáron tartjuk mind a tizenöt előadásunkat, a Magyar tánctárat nem játsszuk, összesen tehát tizennégy van. A júniusi harminchárom előadás is ezekből állt össze, volt öt ilyen, három amolyan, és így tovább, vagyis számunkra is változatos a munka. Vannak továbbá az időszakos műsorok, a Magyar virtus vagy a Betlehem csillaga. Az előbbit március 15-e körül szoktuk játszani, évente, mondjuk, hússzor, az utóbbit az adventi időszakban, évente nagyjából harmincszor, de ezt ugye az év egyéb szakaszaiban nem is lehet.

Azért mindez nyilván igényel egy kondíciót.

Dobsa Fodor Mónika: Amikor reggel hatkor elindulunk egy helyszínre, nem biztos, hogy minden vágyunk az, hogy aznap fellépjünk, de azért vagyunk profik, hogy amíg kirakjuk a díszletet, felépítjük a színpadunkat, a kosztümöket rendbe rakjuk, ezalatt az idő alatt abba az állapotba hozzuk magunkat, hogy jókedvvel lépjünk fel. Hogy akarjuk és tudjuk is csinálni. Tartozunk ennyivel magunknak és a közönségnek is. Ha pedig olyan a közönség, egyből szárnyalunk velük, és olyan energiacsere alakul ki, hogy azt érezzük, csak itt akarunk lenni, ezekkel a nézőkkel. De ha a közönség nem ennyire lelkes, akkor is ilyen színvonalat kell nyújtanunk.

Hol volt eddig a legnépesebb közönségetek?

DT: Játszottunk az óvodától a kocsmáig már nagyon sok helyen, nyáron a művészetek völgyében sárban, amit jóhiszeműen felszórtak szalmával, úgyhogy az előadás végére minőségi vályogot gyúrtunk nekik belőle. Fesztiválokon megszokott, hogy 5-600 vagy ezer ember előtt is játszunk, de ugyanolyan szívesen megyünk egy kisközség óvodájába is, tizenöt gyerekhez. A legideálisabb számunkra a 80–100 közti nézőszám, mert ha interaktív műsort csinálunk, egy ilyen létszámú iskolában megvan az a tíz százalék, aki szeret szerepelni, és akkor megy minden simán. Szepsiben már kétszer voltunk a magyar iskolában, ott hihetetlen hangulat kerekedett az előadáson. Inkább legyenek kevesebben, de lelkesek, mint több százan, komoran.

Komor közönség is akad?

DT: Egy budapesti egyetem karácsonyi évzáróján is felléptünk, az elején mindenki elég dermedt arccal ült, több százan a nézőtéren, ráadásul a pajzán műsorunkat adtuk elő, az Aranyfészek, aranymadár címűt, amelyet tizenhatos karikával játszunk. Az eleje olyan volt, mintha kockát próbáltál volna görgetni, de aztán fokozatosan felszabadult a hangulat. Ebben az előadásban elhangzanak olyan szavak is, amelyek vulgárisnak minősülhetnek bizonyos helyzetekben, a népdalgyűjtésekben viszont eredetiben is ezekkel a szavakkal énekelték őket, még ha a gyűjtők sokszor ezeket át is javították szebbnek gondolt szavakra, gondolván, hogy nem ildomos ilyet előadni. Viszont ezek szépen tükrözik, hogy egykor a népi gondolkodás hogyan viszonyult olyan témákhoz, mint a szerelem, a házasélet vagy az alkohol.

Hány előadás van mögöttetek?

DFM: Tomi múltkor kiszámolta, hogy 1700 fölött jártunk, tavaly kevesebb volt, a 200-220 helyett 80, de idén se valószínű, hogy több lesz, mert a járványhelyzettel kapcsolatos lezárások miatt csak május közepén kezdtünk el játszani.

Elsősorban gyerekközönséghez hívnak, de fesztiválokon felnőttek előtt is sikeretek van. Ennek mi az oka?

DT: A legtöbb műsorunkat nem is gyerek-, hanem inkább családi műsornak nevezném. A betyárok így éltek, úgy éltek címűben például igyekeztünk egy kicsit közelebb hozni a valósághoz a betyárokról alkotott képet, hiszen azt hihetik sokan, hogy ezek valamiféle irigylésre méltó életű romantikus hősök voltak, holott többségükben rablók, gyilkosok, vagyis bűnözők, akiktől félt az egyszerű ember. Meg hát ahhoz, hogy a kis Katika eljöjjön, el kell őt hozni a szülőknek. És ottmaradnak vele, nem az van, hogy leteszik őt, aztán mennek szórakozni. És legalább annyira élvezik, mint a gyerek. A mese eredetileg amúgy sem gyerekműfaj, fontos beavatási információkat tartalmazott.

Vasárnap

Hitvallásotok fontos része, hogy a népi kultúra elemeit magas szakmai szinten mutassátok meg a műsoraitokban. Hogy épül fel egy-egy új Kuttyomfitty-előadás? Választotok egy tájegységet, hogy most ezt a táncot, viseletet vagy zenét szeretnénk szerepeltetni? Vagy első a történet, és arra épül a többi?

DT: Az volt az alap, hogy milyen táncokat szeretnénk megmutatni. Például a betyároknál, ha Patkó Bandi somogyi betyár volt, akkor onnan hoztuk a táncokat, Angyal Bandi szatmári volt, onnan is választottunk táncanyagot. A NoÉs?! című boros műsorunkban a nagyobb borvidékek táncaiból mutatunk. A legújabbnál, a Háry, a 70kedő obsitosnál címűnél viszont nem a tánc a lényeg, az csak háttérelem. Háry szekszárdi volt, a műsor elején a kocsmaképben van is egy sárközi ugrós, de például a Bécs városban sír a német című dalhoz kerestettem Németh Dinivel egy forgatóst, mert valami olyan hiányzott nekem, és végül egy kelet-szlovákiai dallamot sikerült hozzá illeszteni, és nagyon passzol. Ez a műsor tájegységfüggetlen, szóval ezen a téren kreatívak vagyunk, ha azt kívánja a helyzet. Ilyenkor a történet a lényeg.

Időnként felbukkan műsoraitokban a tájszólás, ez is tudatos koncepció?

DFM: Az Aranyfészek, aranymadár esetében csallóközi tájszólásban mondjuk az egészet, általában a műsorokban a sztenderd köznyelvet használjuk, kivéve, ha egy karakter megjelenítése mást kíván. De olyan nyelvjárást nem viszünk bele, amiben mi nem vagyunk otthon. Néhány kolléga népies előadás címén több nyelvjárást kever, az eredmény pedig egy keveréknyelv, amit mi inkább elkerülünk, hiszen sosem fogunk hitelesen palócul beszélni, ezért nem is fogunk úgy tenni, mintha tudnánk.

Mi volt az az impulzus 2011-ben, aminek hatására úgy döntöttetek, hogy mást kell csinálnotok, mint addig?

DFM: Nekem magyar–történelem szakos tanári diplomám van, de csak egy évet tanítottam. Később újságíróként dolgoztam, de mivel az Ifjú Szivek hivatásos társulatának mindketten alapító tagjai vagyunk, már nagyon hiányzott a színpad.

DT: Abban az évben jöttem el az Ifjú Szivekből, valamilyen népi kamaratársulaton kezdtem gondolkodni, Mónika éppen egy Waldorf-pedagógiai képzésre járt, megismerkedett Rebro Ágival, aki bábokat készít, és akkor jött, hogy mi lenne, ha a többi szereplőt bábokkal oldanánk meg. Azt hittem, kifutnak az előadások 15-20 műsor után, mint a színházakban, aztán majd lesz valami. Ehhez képest óriási igény jött az óvodák részéről, még mindig játsszuk az első előadásainkat, egyik-másikat közben felújítottuk. Kezdők voltunk, és a saját hibáinkból tanultunk.

Vasárnap

Mit tanultatok meg az elmúlt tíz év alatt?

DT: Ahogy visszakerestem a mappákat a korábbi műsorok fotóival, lehet látni az arcunkon is, hogy picit félénkebbek, megilletődöttek voltunk, ez is változott. Fontos, hogy mi is képezzük magunkat közben, és együttműködjünk olyanokkal, akik értik a szakmájukat, és a segítségünkre lehetnek. Korpás Évához énekórákra járunk, Molnár Xéniával a szövegeket vettük át sokszor. A jelmezeket és a bábokat Juhász Zsuzsának köszönhetjük, és van egy nem állandó tagunk is, Kurdi Gábor személyében. Megtanultunk korrektül énekelni, és megtaláltuk, melyik dal a nekünk leginkább megfelelő, mert vannak népdalok, amelyek nem igazán működnek, ha áttesszük más hangnembe. Ezt viszont a zenészekkel is át kell rágni.

DFM: Az évi kétszáz előadás másra is megtanított, megtanultunk például nemet mondani. Sokszor olyan sűrű volt a programunk, hogy azt sem tudtam, épp jövök valahonnan, vagy megyek valahová. Helyszínileg is megpróbáljuk kicsit összehangolni a programot. Egyik nap mentünk Sopronba, másik nap Nyíregyházára, és ez nagyon fárasztó. Nem beszélve arról, hogy az embernek van élete, egyéb elintéznivalói is, tehát mindenre tényleg nem tudunk igent mondani. 2017-ben a Magyar virtus bemutatója előtti nap még Németországban voltunk. 2019-ben már lassítottunk: sokat voltunk Nyugat-Európában, és jártunk Kanadában is, de hagytunk időt magunknak pihenésre is. Az előadást pedig nemcsak előadni kell, hanem a megérkezés után elkészíteni a díszletet, előadás után lebontani. Ez néha kimondottan jó is, levezetésképp. Néha kérdezik, miért mi rakodunk, amire egyszerű a válasz: megoldható lenne, csak megdrágítaná az előadást, ha erre is fizetnénk külön embert.

 

Műfajilag hogyan lehetne besorolni, amit a Kuttyomfitty csinál?

DT: Boka Gábor barátunk, a vásári komédia műfajának koronázatlan királya, aki egyik példaképünk, mondta egyik műsorunkra, hogy amit mi csinálunk, az nem más, mint folkperett. Négy műfajt hozunk össze egy előadássá. A táncot, a bábozást, az éneket és a szövegmondást. Gulyás Laci meg, aki Bükön látta az Eltáncolt cipellőket, azt mondta, sokat látott hasonló műfajban, de ez az első, ahol tudtak is táncolni.

Ki adott nevet a társulatnak?

DT: Itt ültem a nappaliban az asztalnál, Mónika amott tornázott. Mondom neki, nevet kéne adni. Azt mondja, legyen Kótyomfitty, az olyan jól hangzik. Nézem az interneten a domaint, foglalt volt, rengeteg találat. Ez nem jó. Akkor legyen Kuttyomfitty! Beírtam a Google-ba, semmi találat, tehát jó lesz. Vagyis megtöltöttünk az utóbbi tíz évben tartalommal egy szót, ami addig nem jelentett semmit.

Meddig tart összerakni egy új műsort?

DFM: Az új műsor előkészületei az utolsó két hétben pörögnek fel igazán. Tomi kezdi összeállítani a szövegeket, én pedig abban a fázisban az értő hallgató szerepéből véleményezem.

DT: Az Aranyfészek, aranymadár esetében teljesen más műsoron dolgoztunk, mondom egyik reggel: csinálunk egy pajzán műsort! Akkor sokat hallgattam a bukovinai székely adomákat, népmeséket, és írtam Varga Norbert barátomnak, aki Szlovákiában gyűjt népmeséket. Majdnem az összes bukovinai mesének megtaláltuk az itteni változatait, vagy Zoboralján, vagy Gömörben, és egy másfél hónap alatt összehoztuk. Általában fél évig dolgozunk rajta, tavaly a magyar kultúra napján mutattuk be a Sárga rózsát, Jókai regénye alapján, és aznap este levettem arról a tábláról, hogy Sárga rózsa, s kitettem az Obsitost, amit most szeptember 10-én mutattunk be itt, Ekecsen.

Kaptatok meglepő felkéréseket?

DFM: Volt, hogy valaki azt kérdezte, veszünk-e fel alkalmazottat, mert beállna hozzánk, mások azt, hogy van-e nyári táborunk, mert szeretné ezt az egészet megtanulni. Gimis tanárnőm azt kérdezte, miért titkoltam, hogy van színészi vénám. De követőink is vannak már, Magyarországon Oláh Józsiék Szécsényről elindították a Paramisi Társulatot, ők cigány meséket dolgoznak fel hasonlóképp, táncosok, zenészek, belőlünk indultak ki, de a saját útjukat járják.

DT: Gyerekkoromban hónapokat töltöttem Bazinban, nem az elmegyógyintézetben, hanem mellette, a logopédián, mert dadogtam, nem tudtam értelmesen beszélni. Jelenleg pedig jóformán abból élek, hogy beszélek. Most már nyitottabb fülekkel járunk, például színházba is. Tanulni mindenhol és mindenből lehet.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/38. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

 

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
bevásárlás illusztráció

Tényleg olcsóbb a bevásárlás Ausztriában?

a

A hivatali érintkezés nyelve a dél-szlovákiai önkormányzati hivatalokban

Emma Čaputová

Az elnök asszony lánya a modellszakértők szemével

bb

A mentőknek is meghúzták a határokat

Balázsovits Lajos

Kivételes színészcsapat tagja volt

NB III

Jó ebédhez szólt az óvári nóta

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.