A száguldozás korának vége?

Szereti a szabálykövető, ezáltal akár lassúnak is mondható kocsikázást, és borzongva gondol a féktelen száguldozásra? Ha igen, öné a jövő! Ha pedig nem, akkor lassan ideje lesz, hogy megszeresse, de legalábbis megszokja. Az európai döntéshozók ugyanis belátható időn belül korlátozni fogják a gázpedált túlzottan taposó talpunkat, és ha nem is böknek oldalba, mint egy figyelmes utas, ránk szólnak majd, ha nem vesszük észre a lassításra intő táblákat az út szélén. Az intelligens sebességkorlátozás időszaka már itt vár a kanyaron túl, közben a pedáltól és kormánytól mentes önvezető autók is készek az előzésre.

Fő a biztonság!

A sebességkorlátozások megszegése rendkívül növeli a halálos balesetek kockázatát, és bár eddig is lett volna rá eszköz – az újabb autókban van is lehetőség arra, hogy a sofőr beállítsa az elérhető legnagyobb sebességet –, efféle technológiát bevonó korlátozás nem volt. Egészen eddig. A szigorítás indoklásakor számadatokra hivatkoznak: az Európai Unió közútjain hetente 500 ember veszíti életét, ez a szám már jó ideje nem csökken, és a legtöbb haláleset okozója a gyorshajtás; évente mintegy 2100 élet lenne megmenthető pusztán azzal, ha a teljes úthálózaton mindössze 1 kilométer per órával csökkenne az átlagsebesség; az automatikus sebességkorlátozás bevezetése utáni 15 évben ez az intézkedés nagyjából 25 ezer emberéletet menthet meg.

Ezek alapján egyértelműen indokoltnak tűnik az Európai Bizottság döntése, amely a jövő évtől (tehát 2022-től) kötelezővé teszi, hogy legyen sebességszabályozó asszisztens az új személygépkocsikban. Beépítik tehát, fokozatosan lecserélődik a teljes állomány, és már kezdődik a szebb és biztonságosabb élet? Egyesek szerint nem ilyen egyszerű ez.

Lassít, nem fékez

Első hallásra a leggyakoribb ellenvetés nyilván az, hogy ne fékezzen már az autóm váratlanul, amikor nem akarom, lehet, hogy ezzel okozok majd balesetet. A műszer működésének ismeretében azonban ezt azonnal elhessegethetjük. A 2022-től az új autókban kötelező rendszer egyrészt műholdak segítségével követi az autót, másrészt egy speciális kamerával észleli a sebességkorlátozó táblákat, és ezek alapján besegít: ha az adott jármű túllépi a sebességkorlátot, egyszerűen elkezd lassítani, de fokozatosan, a fékek használata nélkül. A sofőr ekkor még mindig felülbírálhatja, és erőteljesebben ráléphet a gázra, de cserébe a rendszer valamilyen figyelmeztető jelzést ad majd, mondjuk ahhoz hasonlót, amilyet a biztonsági öv bekapcsolásának elmulasztásakor. A lassításért cserében pedig a korlátozás végével fokozatosan visszagyorsít, nem kell tehát például a település végét jelző táblákat lesni, hogy mikor gyorsíthatunk már.

A szabályozó a kezdeti időkben ugyan benne lesz az új autóban, de kikapcsolható lesz egy gombnyomással, és nem is lesz kötelező használni – egészen egy következő, szigorúbb szabályozásig. Addig szokhatjuk.

Flottul működik?

A gyakoribb panaszok közé tartozik még, hogy elvész a tövig nyomott gázpedáltól végsebességre gyorsulás öröme – ehhez azonban nem árt észrevenni, hogy egyedül Németországban vannak olyan autópályák, amelyeken nincs sebességkorlátozás, egy szabálykövető sofőr tehát nem sokat veszít. Ami pedig a vezetési élmény csorbulását illeti, nos, más asszisztensek, mondjuk a könnyebb kormányzást segítő, valahogy nem váltott ki túlzott lázongást. Mindenesetre a változás persze újfajta reflexeket és vezetési szokásokat követel majd meg, számolni kell tehát azzal, hogy esetleg emiatt lankadhat a figyelmünk, hisz nagyobb bizalmat fektetünk a járműbe, megtörténhet, hogy csöppnyi eltérés lesz az autók elvileg azonos sebességében (nem ugyanolyan tempóra lassítanak), esetleg a jelenleg 90–95 százalékos pontosság miatt az is előfordulhat, hogy nem jó döntést hoz – no, de ezért leszünk mi (illetve a jövő sofőrjei) a volán mögött. Asszisztens ez, nem robotpilóta. Ahogy nem hajtunk ész nélkül fának, falnak csak azért, mert a biztonsági övet bekötöttük – nem mellesleg annak idején ez ellen is volt tiltakozás, mára pedig több mint elfogadott, alapvető és kötelező kellék.

Kinek kell?

Vannak persze, akik mindezek mellett és ellenére sem hajlandóak azonnal átállni, így például már most azt tervezgetik, hogyan halasszák minél későbbre az új autókkal a jövő évtől együtt járó sebességkorlátozókat. Egy felmérés szerint egyébként a támogatók vannak többségben: a megkérdezettek szinte fele. További 18 százalék pedig határozottan mellette van. Ezzel szemben 24 százalék az ellenzők aránya, és 12 azoké, akik szélsőségesen felháborodottak. Utóbbiak nagy része kész halasztani az autója lecserélését, esetleg a már meglevőt a jövőben is inkább olyan használtra cserélné, amelyben nincs ilyen kütyü. Akinek viszont az efféle segítség minden álma, máris indulhat a kereskedésbe, hiszen bizonyos márkák esetében – külön kérésre pláne – már most a kellékek között szerepel a sebességkorlátozó. Sőt a végsebesség korlátozására is van már példa: a Volvo (ez most nem a reklám, de nem is az ellenreklám helye) már tavaly óta csak olyan autókat enged forgalomba, amelyeket a szabályozó semmilyen körülmények között nem enged 180 kilométer per óránál gyorsabban száguldani (kivéve a rendőröknek gyártott példányokat). Hogy ez milyen irányba változtatott az eladási számokon, talán csak ők tudják, mindenesetre ekkora sebességgel is már bőven lehet súlyos balesetet okozni, sőt.

Folyamatos fejlesztés

Az automatikus vagy intelligens sebességkorlátozás mögötti technológiát természetesen folyamatosan fejlesztik, a precizitással kapcsolatos dilemmák tovább törpülhetnek: a jelenlegi, már említett 90–95 százalékos hatékonyság még javulhat addig, mire kötelező lesz ezeknek a rendszereknek az állandó használata. A tendencia mindenesetre afelé mutat, hogy a nagy átállás (és lelassulás) már egészen belátható időn belül megtörténhet, mindannyiunk biztonsága érdekében.

Ezzel párhuzamosan pedig az ennél jóval összetettebb rendszerek tökéletesítésén is munkálkodnak a szakemberek. Már nem példa nélküli, hogy teherautókat vagy más munkagépeket nem azok kabinjában irányítják, hanem irodában ülve, a távolból – járvány idején így ezeknek a sofőröknek is kijár a home office, és még határokat sem kell átlépniük. És persze a teljesen önvezető autók száma is egyre növekszik: Phoenixben, az amerikai Arizona állam legnagyobb városában már több száz ilyen autó furikázik, és ott ugyan viszonylag ideálisak az időjárási körülmények, folynak a kísérletek a jóval esősebb, ködösebb tájakon is. Mindez még tesztelésnek számít, de végső soron nem kizárt, hogy mire észrevennénk az automatikus sebességkorlátozás hatásait, már nem is lesz gázpedál ott, ahova rutinból lépnénk a lábunkkal.

Repül a, repül a…

Bármennyire futurisztikusnak hangzik is, a repülő autók fejlesztésébe is komoly erőket fektetnek – de a sebességük és egyéb ügyeik korlátozása még egy jóval távolabbi probléma. Szlovákiában egyébként két olyan cég is működik, amely az efféle lebegő járgányok létrehozásán ügyködik: az AeroMobil és az AirCar. A világon még nagyjából 200 hasonló vállalattal együtt teljes közlekedési reformot hoznának el az emberiségnek, és elvileg visszaadnák az autókázás képzelt vagy valós szabadságát, hiszen megszűnne a kötődés az utakhoz. Csak mekkora nyüzsgés lesz aztán a fejünk felett a levegőben?

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/3. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene