Anyós a hordóban

Az más kérdés, hogy néha nem tudnak magyarul, például nem tudják, hogy a „bennszülött” az „őslakos”, nem pedig „őslakó”. Aztán van itt még egy dolog. Úgy emlékszem, hogy régebben a megfejtés mindig valamilyen magvas gondolat volt, néha felemelően szép, máskor vicces, de mindig elgondolkodtató csattanó, azaz poén. Most? Kezembe akadt egy rejtvényújság, amelyben ilyen „poénok” vannak: „Ha nem sikerül jó szóval, győzd meg erőszakkal!” Egy másikban: „Az rizling, az merlot, az meg ott a tíz éve eltűnt anyósom.” Mármint az egyik hordóban. Vagy: egy képen három gyerek bőgve veri magát a földhöz, az apjuk foltos ruhában, zsebében butykos, a nyitott ajtóban az anya, aki azt mondja – ez a megfejtés – „ma este én megyek a haverjaimmal kocsikázni!” És mehetnék végig, egyik rejtvény alpáribb, mint a másik. De a csúcs a következő, amit egy harmadik újságban találtam. Egy idős asszony megy át járógéppel a zebrán. Az autók állnak, a legközelebbiből kedélyes (?) arckifejezéssel kiszól a sofőr: „igyekezzen, néni, nem akarok itt megöregedni!” Leteszem a ceruzát. Most komolyan kérdezem: ez vicces? Felemelően szép? Vagy mi? Éppenséggel elgondolkodtató abban az értelemben, hogyan lehet kitalálni, s ráadásul közölni ilyen durva poénokat. Átfut az agyamon, nem valamiféle rejtett társadalomkritika akar-e ez lenni, de nem, a rejtvény más műfaj. Az ilyen rejtvény pedig lassan csepegtetett méreg, belerondít az emberek jó ízlésébe, mások iránti érzékenységébe, tapintatába. Aki pedig maga is durva, megerősítést nyerhet abban, hogy ez a normális. Pedig van bunkóság e nélkül is, épp elég. Hogy az emberek a tömegközlekedésben nem állnak fel az időseknek, egy-két kivételtől eltekintve – akiket aztán mindenki néz, hogy mi van, megőrültek? –, úgy tűnik, ma már normális. De láttam olyat is, hogy a buszban a tolókocsiban ülő fiatalt nem akarták az erre fenntartott helyre engedni. A legújabb „élményem”. Egy anyuka három gyerekkel szállt fel a buszra. Az egyik a kocsiban, a másik a karján, a harmadiknak felszállás közben kiesett a kezéből a baba, vissza a járdára. Az anya kiáltott a sofőrnek, hogy ki kell szállnia, persze a két nagyobb gyerek azonnal rázendített, hogy hova megy az anyjuk, mire megszólalt valahonnan egy ideges, durva hang: „na, mi lesz már, indulunk végre?!” Pedig az egész csak egy-két percig tartott.