Elmélkedés a szlovákiai ugaron

Tudom, hogy mielőtt megkezdődik az aratás vagy betakarítás, előtte szemügyre kell venni a határt. Az aratás előtt a mezőgazdászok kalászszemlét tesznek a gabonaföldeken. Ez valamikor Szent Iván napján történt. A búza ugyanis ekkor kezdi el hányni a kalászát, a töve megszakad, a gazdák szerint ilyenkor válik vágáséretté.

Nagyszüleim azt mesélték, az akkori aratás nagy összefogást igényelt, majdnem minden munkát kézzel végeztek. A család minden tagja be volt fogva. Ki kaszált, ki markot szedett, ki csépelt, ki vizet hordott, ki ebédet készített. Amikor meglátom a kenyeret az asztalon, mindig nagyanyám szavai csengenek a fülemben: Tudod, fi am, menynyi kis magból, munkából tevődik össze, amíg az asztalra kerül?

A 70-es évek elejétől már minden évben kimentem, és figyeltem az aratást, az akkori kombájnokat, az SK 4-seket, a Koloszokat, a kombájnosokat. A maghordás logisztikája akkor is már külön szervezést igényelt. Traktorok, lovas kocsik álltak készenlétben. Sokszor szemés fültanúja lehettem a felnőttek beszélgetésének, beszélgetéseknek is, hiszen 7-es sört, szódát és piros málnát is árulhattam az aratóknak, sőt az uzsonnát is kiszállítottuk nekik. Hatalmas élmény volt ez nekem. Látom, ahogy a földek végén uzsonnáznak. Jobb kezükben a bicska, a kenyér, a balban a jó abált szalonna, préshurka, paprika, paradicsom.

Már évek óta nincs igazi aratási hangulat. Aratás van, mert a mindennapi kenyér is az aratás egyik ajándéka. Ma már csak pár hatalmas kombájn, még hatalmasabb maghordó gépek. Pár nap alatt vége az aratásnak. Ma már nem jelentik a hangszórón, ki volt a nap legjobb kombájnospárosa, és nekik küldjük a nótát. Legfeljebb annyit tudunk néha az aratásról, hogy sokaknak nem tetszik, amikor az aratógépek lassítják a forgalmat.

Ahogy elhaladok a learatott táblák mellett, nem értem, miért vannak learatatlan sávok, gyomos részek. Ha látnák a régi öregek, mondanának egy-két cifra szót, megspékelve az aprószentekkel. Azt hittem, ahol maradt gabona, ott elfogyott az üzemanyag, és elfelejtettek visszamenni learatni. A gazda azért jobban félti a beérett termést, minthogy ott hagyná.

Két-három gazdánál érdeklődtem, ennyire jól áll a szénájuk? Most, ha ide leírnám szóról szóra, amit mondtak, kifütyülnének, mint a Fradit a feröeri KÍ Klaksvík elleni játéka miatt.

Amikor van egy helyen 50 hektárunk egy növénnyel bevetve, 12 méter széles sávot ki kell hagyni a gyomnak és mellette még 50-50 centimétert a permetezés végett. Ez így 13 méteres sáv. Ezt a sávot július végéig nem lehet kaszálni, mert fentről figyelik. Ezt csak egy valaki figyelheti fentről, mondom én. Máté evangelista pedig ebben megerősít és a következőt írja: ,,Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratni való sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”

A gazdák tényleg elgyötörtek, mert nem elég a kitalálóknak a 13 méter széles sáv, még ugaroltatni is kell. A meglévő terület 4%-át kell ugaroltatni. Az egyik gazda azt mondja, szlovákiai viszonylatban ez a Galántai járás területi nagyságának felel meg. Ez a terület 641 km², azaz 64 100 hektár, amelyen szerény véleményem szerint is a 2023-as évben 3 846 000 mázsa gabona termett volna.

Valahol már megint összeértek a drótok és rövidzárlat keletkezett. Valamikor büntettek, ha gyomos volt a terület. Több mint tíz évig küzdöttek a kiirtásáért, és most tessék, újra 100 évre elszóratták velük a gyommagot. Valahol hiányzott a józan paraszti ész, valahol pápábbak akartak lenni a pápánál. Vagy esetleg a kiötlőket valami más vonal is vezérelhette, mint a józan ész?! Igaz, Karinthy Frigyes is megírta: hogy sokra nem lehet menni vele.