Magyar díjazottak a kajakosok pozsonyi gáláján

A pozsonyi eseményen – a tavalyi gálával ellentétben – profin bonyolították le a szervezők a műsort. Gyors, pergő ritmusban sorjáztak a két szakág egyes kategóriáinak győztesei. Pontosabban sorjáztak volna, mert főleg a vízi szlalom képviselői nagyon kis számban tudtak részt venni a díjátadón – példának okáért az Év kajakosa és az Év kenusa díj férfi és női, összesen négy nyertese közül egyedül Soňa Stanovská tudott személyen megjelenni.

A síkvízi kajakosok és kenusok díjazása pedig kissé melankolikusabb volt a szokásosnál: a dobogós helyezések felsorolása helyett többször szóba került a K4-es sajnálatos lemaradása az olimpiai részvételről. „1996-tól mindig ott volt a négyes az ötkarikás játékokon, mindig szép eredményeket elérve. Sajnos, ez most nem lesz így, és bár a májusi pótkvalifikáción még szerezhetünk egy vagy két kvótát, azért már a következő olimpiai ciklus jegyében léptünk meg változást a szakvezetésben, Rastislav Kužel edző feladata már a Los Angeles-i játékok horizontjáig mutat” – mondta Róbert Petriska, a síkvízi szakág elnöke.

Délelőtti szavaira egy alkalommal Juraj Minčík is reflektált (egyetlenként a színpadra lépők közül), aki a pozsonyi ŠCP igazgatójaként több sportoló helyett is átvette a díjat. „Láttam a könnyeket a kollégám szemében, és azt kell, hogy mondjam, hogy nem csak a sikerek idején kell kiállni a sportág, a sportolók mellett, hanem akkor is, ha épp nem megy. Meg kell nevezni a hibákat, szembe kell nézni velük. Voltunk fordított helyzetben is, amikor mi, vízi szlalomozók nem hoztuk az eredményeket, biztos vagyok benne, hogy sík vízen is visszatérünk a helyes útra” – jegyezte meg Minčík.

Persze azért nem kell teljesen komor hangulatú gálára gondolni, a kellemes, kora délutánra átnyúló eseményen minden díjazott annak rendje s módja szerint végigizgulta a kis trófea és a virágcsokor átvételét, s a torkát köszörülve mondott gyorsan valamit a mikrofonba.

„Elégedett vagyok az idei évvel, de azért többet vártam” – molyogtatta meg például a közönséget Őri Laura, aki az Év kenusa címet kapta. A komáromi gimnzistát ezért rögtön a gála után arra kértük, kicsit bővebben is meséljen 2023-as idényéről. „Őszintén szólva számítottam a díjra, mert kenus lány nincs sok Szlovákiában, de én minden egyes díjnak nagyon örülök. Főleg mentálisan éreztem úgy, hogy nem sikerült minden a legjobban, de már jófele haladunk. Edzőt váltottam, és az egész felkészülési tervet is átírtuk, remélem, hogy jól sül el a dolog – mondta az érettségi előtt álló kajakos, aki a junior vb-n 9.-ként zárt C1 500 méteren. – Jövőre már az U23-as kategóriába kerülök, ami picit nehezebb lesz, de így is jobb szeretnék lenni, mint 2023-ban voltam. Nagyon örülnék neki, ha A-döntőkben tudnék mutatkozni, főleg 200-on. A lelkem mélyén már felkészültem arra is, hogy az érettségi is jön jövőre. Nem várom, de muszáj lesz megcsinálni.”

Sidó Bianka pontosan ilyen mérföldköveken jutott túl az idén. Debütált az U23-as és egyúttal a felnőttkategóriában is, az érettségi után pedig a Testnevelési Karon a kajakozással elméleti szinten is nagyon komolyan kezdett el foglalkozni. „Már otthon átgondoltam, hogy mit fogok mondani, de elakadt a szavam. Még mindig ugyanúgy izgulok, mint az első ilyen címemnél” – jegyezte meg az Új Szónak a somorjai származású kajakos, akivel már harmadszor találkozhattunk a gálán.

Korából kifolyólag Likér Péter edzővel már jóval többször, a komáromi szakembernek ezúttal az Év kajakos edzőjeként gratulálhattunk. „Nekem is az jutott az eszembe, hogy nem éppen a legjobb év után kaptam az elismerést, amikor pedig minden eredmény a mi oldalunkon állt, nem díjaztak. Ettől függetlenül az Év edzőjének lenni mindig szimpatikus státusz, mindig örül neki az ember, főleg, hogy Erikkel közösen sikerült elérnünk” –válaszolta felvetésünkre a 39 éves szakember.

Természetesen az említett Vlček Erik még nem a szakmai stáb tagjaként kapott díjat. A 41 éves legenda a síkvízi szakág legjobbjának járó Év sportolója címet vihette haza (az Év kajakosa tavalyhoz hasonlóan K4-esbeli társa, Denis Myšák lett).

„Nagyra értékelem ezt az elismerést is. Mindig mindent beleadunk a versenyzésbe, nagyon kevésen múlt, hogy az olimpiai kvalifikációs vb-n lemaradtunk a nagydöntőről. A sportban ilyesmi megesik. Nem adjuk fel, ismerjük is az ellenfeleinket és optimistán nézünk a következő év elé” – mondta az időközben parlamenti képviselővé is avanzsált Vlček, utalva a párosok egyetlen kiosztandó pótkvalifikációs kvótájára.

A gálán díjazták az Év teljesítményét is, amely a döntnökök szerint sík vízen Gacsal Ákos és Gelle Péter nevéhez fűződött, akik a duisburgi vb-n negyedikek lettek K2 1000 méteren.

A Sidó Biankával és Vlček Erikkel készült beszélgetéseinket hamarosan olvashatják az ujszo.com-on.