Az empátia elsajátítása, valamint a sztereotípiák, előítéletek leépítése állt a projektnap fókuszában (Fotó: PPG)
Toleranciára nevelés a Pázmány Péter Gimnáziumban
Tapasztaljuk az oktatásban, hogy az egyre növekvő lexikális tudás átadása mellett feladatunk a humánspecifikus készségek átadása is. Ilyen például az empátia elsajátítása, valamint a sztereotípiák, előítéletek leépítése.
Az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumban a holokauszt nemzetközi emléknapjához (január 27.) időzítve egy projektnap keretében foglalkoztunk a témával. Tanáraink a jeruzsálemi Yad Vashem Intézetben sajátították el azokat az élménypedagógiai módszereket, amelyek segítségével érzékenyítették a II. A osztály diákjait. Utólag a tanulók három foglalkozást jelöltek meg a leghasznosabbként és legérdekesebbként.
Tényeket próbáltak állítani különböző csoportokról: szőkék, tanárok, szlovákok, amerikaiak, romák, zsidók, ám hamarosan kiderült, hogy csupán véleményt nyilvánítottak. A tanár segítségével meggyőződhettek valótlan vagy hibás elképzeléseikről, maguk fedezték fel, hogy gondolkodásunk gyakran mennyire előítéletes.
A Hazatérés plakátsorozat a felszabadítás utáni történelmet hivatott közelebb hozni ehhez a korosztályhoz. A diákok úgy érzik, a háborúról már elegendő ismerettel rendelkeznek, sokkal jobban foglalkoztatja őket, hogy mi történt „azután”. Közösen mélyültünk bele a felszabadított táborok túlélőinek a háború befejeződése utáni lehetőségeibe. Minden egyes konkrét eset tanulmányozása egy lépéssel közelebb vitt a rémségekhez és egyidejűleg segített is jobban megérteni az akkori történések bonyolultságát. A diákok megdöbbentően tudatosították, hogy sokfajta túlélőről beszélhetünk: voltak, akik teljesen egyedül maradtak, család és rokonok nélkül, voltak olyanok, akiknek maradtak élő családtagjaik, sokan nem mehettek vissza lakhelyükre, mert arizálták vagyonukat. Több ezer individuális élettörténet, amelyek alapján nem lehet általánosítani. Egy azonban közös volt: a táborok felszabadítása utáni visszatérés az életbe nem volt könnyű. Ahogy az egyik túlélő megfogalmazta: „felszabadítottak, de nem voltunk szabadok”.
A legtöbben a tornaljai Wirtschafter Kornélia túlélővel forgatott kisfilm hatását emelték ki. A mesterséges intelligencia térhódítása idején is még mindig az a nyerő, ha egy hús-vér ember saját, személyes, érzelmekkel teli történetét meséli.
„Legyen több ilyen nap, átértékeltem az egész életemet” – írta egy diák visszajelzésül a pedagógusoknak. Legyen.
Benkő Timea
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.