Nosztalgiázzunk együtt! – Életünk képei (29.)

Újságírók a focipályán

Ez a történet úgy kezdődött, hogy az Új Szó, az Új Ifjúság, a Kis Építő, továbbá a pozsonyi rádió magyar adásának akkortájt még fiatal munkatársai hetente egyszer a Pravda Kiadó ligetfalui pályáján focizgattak egymás között. Télen meg a tornateremben kergették a labdát. Nem sokkal később Batta György javaslatára alapítottuk meg a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Válogatottját. Ő lett az örökös csapatkapitányunk. Ha jól emlékszem, akkor az első nagypályás mérkőzésünket 1976 tavaszán játszottuk Diósförgepatonyban a helyi öregfiúk ellen.

A folytatás fényesre sikerült. Megmérkőztünk Lundban, majd pedig Dunaszerdahelyen a svédországi magyarokkal, Koppenhágában meg az ottani testvéreinkkel. Az utóbbi találkozót Szepesi György a helyi hangszórón közvetítette, a játékvezető pedig a magyar Aranycsapat kiválósága, Buzánszky Jenő volt. Fennállásunk nézőrekordját Pereden értük el, ahol a magyarországi színészek elleni rangadót 4 ezren szurkolták végig. Számunkra ugyanilyen élményt jelentett minden dél-szlovákiai meccsünk, amelynek során örömmel tapasztaltuk, hogy mennyi derék ember él és munkálkodik nemzeti közösségünkért a magyarok lakta falvakban és városokban. Sokáig kapusgondjaink voltak, de aztán felfedeztük a somorjai Fehér Antalt, aki fiatal kora óta máig előfizetője az Új Szónak, s akinek a kiváló védéseire felfigyelt Szikora György is. Próbajátékra akarta hívni a DAC csapatába, de Tóni barátunk szerényen nem élt a lehetőséggel.

Több évtized múltán is nyilvánvaló, hogy milyen jelentősége volt a 2010-es évekig létező újságírócsapat szerepléseinek (elképzelhető, hogy követőink még napjainkban is futballozgatnak valahol). Hivatalosan is népszerűsítettük a rendszeres mozgást, ami nem mellékes. Ám ennél sokkal fontosabbak voltak a meccseket követő baráti beszélgetések, melyek során vendéglátóink őszintén beszéltek örömeikről és gondjaikról. Mi pedig számos riportalanyt találtunk az ilyen tartalmas eszmecserék során. Így erősítettük barátságunkat és nemzeti azonosságtudatunkat.
Alapító tagjaink közül többen már nem élnek. Mi, a jelenleg még élők pedig mindhalálig emlékezünk a temérdek felejthetetlen találkozóra. A focipályán és a fehér asztal mellett…

Szilvássy József