Látványos koreográfiák 3D-ben

Nem küldi a süllyesztőbe azokat a kedvenceket, amelyekkel filmes táncesztétikánk kialakult, formálódott, edződött és elérte mai értékeit.

Természetesen ezt a megállapítást azon nézők viszonylatában kell érteni, akik égtek a Szombat esti lázban, s figyelték John Travolta táncos lábát, amikor kirúgott a festékesbolt pultjai közül. Azokéban, akik drukkoltak Patrick Swayze táncoktatásának a Dirty Dancing – Piszkos tánc című klaszszikusban, vagy akik a mai napig tűzbe jönnek a Flashdance próbatermi vizsgajelenetétől. Hogy „szűz” szemmel, vagyis azok számára, aki a felsoroltakat nem látták, milyen hatást válthat ki a film, nehezen tudnám megfogalmazni. Az majdnem biztosra mondható, hogy tartalmilag és dramaturgiailag jelentős többletet a StreetDance 3D sem ad. Szándékban és történéseiben ugyanarról szól, mint az előzőek, még cselekményvezetésben sem nyújt újat. Ugyanúgy épül és bontakozik ki alaphelyzettől kicsúcsosodásig és végpontig: a dramaturgiai képlet szerint egy tehetséges táncos palánta nagyon akar győzni a tánccal – a StreetDance 3D esetében egy tánccsoportról, nem egy személyről van szó. A kemény ellenfélen kívül sok egyéb tényező gátolja, hogy a rangos versenyen az élre törjön (itt törjön a csoport), de a kitartás, az akarás, a vágyakozás, a táncba vetett hit győzedelmeskedik minden gátló körülményen, és a küzdés hangos sikerrel végződik. A különbség csak annyi, hogy itt, angol produkcióról lévén szó, nem amerikai a kulissza, az utcaitánc-bajnokságra készülő táncosok gyakorlatait, produkcióit meg-megszakítva a londoni szimbólumokat látjuk, valószínűleg a három dimenzió kedvéért.

Ám nem kizárólag a 3D-s látvány járul hozzá, hogy a film élvezhető, és ugyanazt az érzelmi hatást váltja ki, mint elődei. Jó érzést, mozis jó érzést kelt, amilyen az életben ritkán tör ránk. De ez a film nem is az életet másolja. A táncra figyel, kitűnő táncosok, látványos, magával ragadó koreográfiák szerepeltetésével, és a három dimenziós technikára épít.

Egy érdekes törekvés által vezérelve: hogy barátsággal és toleranciával vegyítse a klasszikus balettet és a populáris táncot, ezzel együtt pedig szembeforduljon a vaskalapossággal. Ha ezt a néző megérti, és főleg elfogadja, akkor nosza, szóljon és „dimenzionáljon” 3D-ben is a StreetDance. Kellemes nyári kikapcsolódás, illúzióval.