Kudlik Juli: örökösök tagja, a szeretet örököse

A Kossuth Zsuzsa Gimnázium diákelőadásán láttam először a Királyasszony lovagja női főszerepében és Euripidész Alkésztiszének címszerepében. Színészi ambíciói itt megszakadtak?Valóban voltak színészi terveim, el is mentem a Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételijére, és a harmadik rostán búcsúztam álmaimtól. Nem hagytam annyiban, újra megpróbáltam, s felvettek. Ám akkor már én nem akartam színész lenni. Ráadásul elkezdtem a televízióban dolgozni. Utána többször hívtak a filmgyárba próbafelvételre, s nem hívtak vissza, így igazolva láttam döntésemet. Egy hasznom volt a felvételből. Akik a harmadik rostán estek ki, azoknak a papírjait az úgynevezett rokon szakmákhoz, a KISZ Központi Művészegyütteshez, a bábszínházhoz, a Magyar Rádióhoz is elküldték. A rádióhoz el is mentem meghallgatásra, de „az ön hangjához egy negyvenéves nőt társítana a hallgató” megjegyzéssel utasítottak el. Kárpótolta viszont a Magyar Televízió.Véletlenül kerültem az intézményhez, a sikertelen felvételit követően egy rokon ajánlott be mindenes ügyelőnek az ifjúsági osztályra. Végeztem a dolgomat: szerveztem, lótottam-futottam, irányítottam a vendégeket, szervíroztam a vizet az asztalra. Az orosz nyelvleckéknél is dolgoztam, mivel a háttérstábból csak én ismertem a cirill betűket. Az Iskolatelevízió indulásánál is számítottak rám. Egy szép napon bemondó-meghallgatásra hívtak. Nem nagyon bíztam a sikeremben, de a 29 jelentkezőből egyedül engem biztattak. 1964. február 29. nevezetes nap az életemben, egy délelőtti műsorban bemondóként mutatkozhattam be a képernyőn. Kora nyárra válaszút elé kerültem: a Színművészeti Főiskolára és az ELTE bölcsészkarára is felvettek, a televízió pedig éves szerződést ajánlott ügyelői és bemondói állásra. Az egyetem és a „nyugodtabb”, képernyős állás mellett döntöttem. [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"253489","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"1548","style":"width: 600px; height: 486px;","title":"Delta (1974)","typeof":"foaf:Image","width":"1910"}}]] A 60-as évek MTV-jét átszőtte a politika. Megbízhatónak tekintették?A munkámat végeztem becsülettel, a politikával nem foglalkoztam. A családomban és a Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban szinte burokban éltem. Tanáraim mindössze néhány évvel voltak idősebbek, s második otthonunkká tették az iskolát. „Mindenkitől annyit követelhetünk, amennyire képes” volt a tanítási vezérelv, s észre sem vettük, hogy ez a szint folyamatosan emelkedik. E védett környezetből kerültem a tévéhez, s olyan szerencsém volt, hogy mindig a munkámra tudtam figyelni: a jól megoldott megbízást már a másik követte. Soha nem talpaltam, engem találtak meg a feladatok. A ranglétra fokain nagyon sokat tanultam; olyan művészeket, mint Mezei Mária, Kiss Manyi, Honthy Hanna láthattam a stúdióban, s mindenkitől ellestem valamit.  A televíziózás aranykorában Kudlik Júlia is egyre ismertebbé vált. Ez nem ment a kollegialitás rovására?A sikeres adás előfeltétele az összetartás volt, így mindenki maximálisan koncentrált a feladatára. Ne feledjük, ekkor még egy tévé volt, és az élő adás dominált. Az egész televíziózást egy szüléshez hasonlíthatom, sokan bábáskodnak a műsor felett, ha valaki hibázik, oda a csoda. Nagyon kevesen voltunk, és tengernyi feladaton osztoztunk. Mindenki mindenkinek segített, s ha valaki beteg lett, csak a másikra számíthatott. Ez az összetartó légkör a második program beindulása után még jobban erősödött. A fiatalabbak gyakran bejöttek a stúdióba, és figyelték, hogyan is csinálom; a példa erejével tudtunk rájuk hatni.  Az élő adásnak azért voltak buktatói is?Sokáig csak a férfi bemondók szerepelhettek a Híradóban. Később ez is változott, s a hölgyek is szót kaptak. Számos emlékezetes történet borzolta a kedélyünket. Volt, hogy egy központi bizottsági közleményt kellett megosztani a nézőkkel. A pontos szöveget a pártközpontból telexen kaptuk, ami olvashatatlan volt, át kellett gépelni, s egyben rövidíteni. A newsroomba folyamatosan érkeztek a papírok, s volt olyan eset, hogy az utolsó három sort olvastam, s még hiányzott a folytatás. Blattoltunk, s a felkészültségünket mutatta, hogy a lehetetlen feladatot is hibátlanul oldottuk meg.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"253490","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"Portré 1976-ból","typeof":"foaf:Image","width":"373"}}]]  Egy ország várta türelmetlenül a Delta vasárnapi adását. A korszakalkotó elektronikus zene, a jégmezőn trappoló felfedezők és a kitörő vulkán látványa beivódott a nézők emlékezetébe.A Delta műsor új szín volt az életemben: ugyan bemondói munkának számított, de már a műsorvezetés korlátait is feszegette. Az összekötőszöveget mindig megtanultam, így jobban éreztem a kapcsolatot a közönséggel. Ráadásul soha semmit nem ejtettem ki a számon, amit nem értettem. Közeli képben nem lehet hazudni, a néző rögtön meglátja a szememen, ha nem vagyok otthon a témában. Soha nem szégyelltem kérdezni, s ezt kollégáim méltányolták. Így alapos ismereteket szereztem a lézersugárról, és a csillagvizsgálóban is gyakori vendég voltam. Már jó ideje ment a műsor, amikor egy főnök kitalálta, hogy hitelesebb, ha egy műszaki végzettségű valaki vezeti a Deltát. Nem hagytam annyiban, jelentkeztem a műegyetem általános mérnöki karára. Elveimen buktak meg új ambícióim, mivel marxizmus-leninizmusból újra kellett volna vizsgáznom. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"253494","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] Később a könnyű műfajban is megmérettetett, a Táncdalfesztiválon Ősz Ferenc humoristával lépett fel. Az akkori „nagy bemondógenerá­ció”: Varga József, Takács Mari, Tamási Eszter és Lénárd Judit a stabil, íróasztalhoz kötött bemondói munkát képviselték. Talán koromnál fogva én léphettem ki e szerepkörből. Egyszer kitaláltam, hogy miért ne lehetne a műsort fotelból vezetni; ötletem nagy vitákat kavart. Az 1967-es táncdalfesztivál elődöntőjében léphettem ki a színpadra, ekkor tűnt fel Kovács Józsi a „Jöjj vissza hozzám”  című dalával. Négy évre rá Ősz Ferenccel vezethettem két éven keresztül a népszerű könnyűzenei seregszemlét. A kiváló humorista szinte a számra írta a szöveget, élmény volt vele dolgozni. Ferenc egyben tesztelte is a leírtakat, amin el sem mosolyodtam, azt egyből javította. Volt, hogy az előadás előtt egy órával vehettem csak kézbe a végső változatot. A rémülettől mindent megjegyez az ember, így fejből, papír nélkül mondtam a humoros, vicces párbeszédek rám eső mondatait.  Zenei érdeklődését és tudását más programokban is kamatoztatta. Igazi, szórakoztató munkának találtam a fertődi kastélyból közvetített hangversenyeket. A Kodály Énekversenyt Tamási Eszterrel felváltva vezettük, 1973-ben az Aranypáva népzenei vetélkedőt közvetíthettem Antal Imrével, később a Röpülj páva következett. Az utóbbit nyerte meg 1981-ben a felvidéki Szvorák Katalin. Nagyon sokat köszönhetek szakmailag Antal Imrének, a kiváló zongoristának, humoristának és műsorvezetőnek. A korkülönbség és a szakmai múlt miatt reá mint bátyámra tekintettem, egy idő után úgy összeszoktunk, hogy háttal állva is kitaláltuk a másik gondolatát. Elfogadtam az „unterman” szerepét, számomra az volt a fontos, hogy a közönség jól érezze magát. Imre mellett nem lehetett unatkozni, mindenről eszébe jutott valami, s ha nem reagáltál, akkor számodra vált kínossá. A közös fellépés a Szeszélyes évszakok műsorban s a Bongóban is folytatódott. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"253495","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] A rendszerváltás új feladatokkal is kecsegtette.A rendszerváltás idején alakult meg a Magyar Televízión belül Horváth János vezetésével a TV2. Az új igazgató mintegy háromszáz embert hívott össze, hogy nem lenne-e kedve részt venni e rendhagyó (nem túl hosszú életű) vállalkozásban. Rám is számítottak, és – újdonságként a pályámon – elkezdtem zenei, politikai témákban riportokat készíteni. Karády-filmek előtt például beszélgettünk az adott moziról, erre a lexikonokból készültem fel. Ezek korábbi kiadványok voltak, s rájöttem, – a rendszerváltás szellemében – a leírtak ellenkezőjét kell hangsúlyoznom. 56-os hősökkel készített riportokban sem éreztem magam hitelesnek, hiszen csak hallomásból ismertem e kort. Ekkor más területek felé kacsingattam… [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"253491","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"1098","style":"width: 600px; height: 416px;","title":"2005, országjáráson","typeof":"foaf:Image","width":"1584"}}]] Így ismerték meg mint állatvédőt?Sokszor két műsor között hoztak be szerencsétlen kutyákat, megesett rajtuk a szívünk, s gazdát próbáltunk keríteni nekik. Innen jött a Gazdit keresünk műsor ötlete. Az elképzelés hamar megvalósult, és a nézők is megszerették. A sorozat epizódjainak forgatásán szembesültem az állatvédelem mostoha helyzetével, így fogant az Állatok védelmében című magazin. Az utóbbiban már a felelős állattartással is tudtunk foglalkozni, állatorvosi témák vetődtek fel, és az állatok helyes táplálására is kitértünk.  Vendéglátóm kiváló túrós rétessel várta e sorok íróját. Háziasszonyi tapasztalataira egy műsor, a Juli suli is épült.Saját családomban érzékeltem, hogy két olyan nemzedék nőtt fel, amelynek tagjai többet találkoztak a tanáraikkal, mint a hozzátartozóikkal. Az új fészekrakóknak fogalmuk sem volt a pénzbeosztásról, a bevásárlásról, a háztartásvezetésről. Édesanyám 14 éves koromig otthon nevelt, így – amikor kiagyaltam a műsor ötletét – volt miből merítenem. Olyan műsorfolyamban gondolkodtam, amelyben a háziasszony éves munkáját hetente mutatnám be. Vasárnaponként a következő hét nap feladataira adtam tippeket, úgy kalkulálva, hogy a hétvége a pihenésé maradjon. Pályáztam az ötletemmel, és 1993. július 4-én már képernyőre került a Juli suli. A vasárnap reggel 8-kor kezdődő adást nagy vita előzte meg, de ragaszkodtam az időponthoz. Nekem lett igazam, a műsor hamar népszerű lett, pici gyerekek pizsamában kavargattak a játék lábasukban, s véget nem érően kérdeztek szüleiktől. A műsor vezérfonala a főzés volt?Nem kimondottan főzőműsort készítettünk: a szűk félórát családi költségvetés-készítés, orvosi tanácsok, kötés-horgolás, gyereknevelés, divat, a házi növények gondozásának témái színesítették. Az utolsó részt szenteltük a konyhának. Nézői kívánságra a receptek a csütörtöki Rádióújságban is megjelentek. Így néhány hónap múlva – a visszajelzések alapján – a fél ország ugyanazt főzte hétvégeken. A munkamenet a következő volt: megírtam a forgatókönyvet, a következő héten négy adást vettünk fel a férjem rendezésében, majd vágtunk, s ezt követően került a mozi adásba. A közönségsiker nyomán felkértek a folytatásra is, így a következő évben az egészséges táplálkozás, a korszerű konyha is felkerült a palettára. Az eredményeinkre a reklámcégek is felfigyeltek, a végén már – a műsor minőségének megtartása érdekében – vissza is kellett utasítani a szponzori ajánlatokat. A műsor négy évet élt meg. A külhonban is ismerik önt, talán nem véletlenül: családtagjai a Kárpát-medence különböző részeiben élnek.Valóban. Apai nagymamám székelyudvarhelyi, az édesanyám újvidéki, a férjem pedig felvidéki. Családtagjaim ritkán költöztek messzebbre, mégis négy országban élünk. A délvidéki vérengzéseket megszenvedték a rokonaim. Az egyik sógornőm családostul Kassán él, így kéthavonta megfordulok a történelmi városban. Az erdélyi rokonság már Magyarországon talált boldogulást.  Említette a Juli suli kézimunka-tanítását. Jó példával járt e területen is?Mindig szerettem kézimunkázni, a szövés később került a palettára. Szentendrén egy patchwork tanfolyamot végeztem. Gödöllőre járok hetente szövőtanfolyamra, jelenleg – az Ermitázs egyik faliképének másolatát – egy lófejet szövök. Közben beletanultam a csipkeverésbe is; ha valamelyiket megunom, félreteszem, s kézbe veszem a másikat.  Tény, hogy soha nem unatkozom. A kezem mozog, az agyam jár, a csipkeverés közben például gregorián zenét hallgatok.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"253492","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"1417","style":"width: 600px; height: 415px;","title":" Szvorák Katalinnal","typeof":"foaf:Image","width":"2047"}}]] Ha már a zenénél tartunk, Szvo­rák Katalinnal közösen lépnek fel.Katalinnal a Röpülj páván találkoztam, azután elváltak útjaink. Az énekművésznő a szentendrei zeneiskolában tanított, így összefutottunk egy programon. Ez idő tájt mutatta be a Teremtés dicsérete című lemezét a Péter és Pál-templomban, s felkért a háziasszony szerepére. A rendezvény sikere nyomán más fellépésére is elhívott, s amikor egyszer egy koncertjén a partnerei nem értek rá, egy közös előadást javasolt. Rossz emlékeim voltak a korábbi „beszélgetős meghívásokról”, el sem tudja képzelni, milyen kérdéseket kaptam nyílt színen. A Nemzeti Konzultációs Testülettel az ország minden pontján megfordultam, s felmértem Magyarország mentális állapotát. Észleltem, itt mindenki magyarul beszél, halljuk is egymást, de nem értjük. Ennek oka pedig a nem megfelelő kommunikáció. A jó kommunikáció ugyanis kétoldalú! Vagyis nemcsak a jó beszélőkészség, hanem a hallgatni tudás, a másik meghallgatása is fontos. Így derült ki számomra, hogy a hit és remény nélküli tettek és cselekedetek szeretethiányhoz, boldogtalansághoz vezetnek. Ahogy Goethe írja: „A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni. Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet és sok-sok önzetlen szeretetet.” A nézőkben is partnerre talált a „szeretet hullámhosszán”?A szeretet köré épített gondolatmenetem egyben a velem folytatott beszélgetés témáját is meghatározta. Vadidegen emberekkel alakítottam ki párbeszédet, amiből én is sokat tanultam, az elhangzottakat a következő fellépésen tudtam hasznosítani. Jól döntöttem, e találkozások gyakran az éjszakába nyúltak. Katinak is ezt ajánlottam, s a vele való szereplések léptek a korábbi meghívások helyébe. Lemezt is terveztünk, s Kati átadta a műsor kottáit. Az általa kiválasztott énekek, dalok sehol máshol  nem fellelhető bölcsességekkel ajándékoznak meg. Amit én prózában fogalmaztam meg, az csendült fel a kottafejekből. 2013-ban megjelent az első albumunk, Szeretettel – dalok és gondolatok címmel.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"253493","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"961","style":"width: 600px; height: 534px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"1079"}}]] A Várakozás című lemez két évre rá készült el.A Várakozás a rohanó világunkra adott válasz. Senki nem áll meg egy percre sem, nem tud magában lenni, s csendben elgondolkozni. A „nem érünk rá élni” mondás már sajnos nem közhely, valóban elrohanunk rövid életünk mellett. Az advent talán az az időszak, ami e turbulenciát megszakítja: felkészülünk és várunk. A lemez nemcsak az adventről szól, sokkal személyesebb lett, olyan élményeket osztok meg a hallgatókkal, mint a gyermekkori karácsonyom. A délvidéki, felvidéki, partiumi és kárpátaljai közönséggel való találkozásaink alkalmával az őszinte tekintetekből láttuk, hogy a szeretet valóban mindnyájunk közös kincse.  Csermák Zoltán