A mozikban Villeneuve filozofikus sci-fije, az Érkezés

Az Érkezés igényesen, magas színvonalon elkészített mozi. A technikai kategóriákban – hangeffektusok, vizuális hatások – újat, különlegeset, minőségit hoz. Ilyen filozofikus, innovatív űrlényes sci-fi nem pergett még előttünk a vásznon.

Az idei velencei mustrán hatalmas kritikai sikert ért el az Érkezés. Nemcsak a technikai újításai előtt hajolt meg a kritika, hanem azt is méltatta, milyen fontos bölcseleti kérdésekkel foglalkozik ez az amerikai tudományos-fantasztikus mozi. Azt a problémát veti fel, miként határozza meg a nyelv a valóság érzékelését. A filmnek ez a tartománya alapos figyelmet és a témában némi jártasságot igényel. A gyereknéző – a korhatár 12 év – a szemantikai kérdéseket talán kevésbé fogja átlátni, de a film ennek a problémának a maradéktalan értése nélkül is élvezhető és elgondolkodtató. A hatásos vizuális és hangeffektusoknak, valamint annak köszönhetően, hogy a történet – egy nem mindennapi találkozás, amelynek nagy és valódi a tétje – végig képes feszültségben és izgalomban tartani a nézőt.

Rejtélyes földönkívüli lények érkeznek a bolygónkra, a föld tizenkét különböző pontján ereszkednek le óriási, alagútszerű úrhajóval. Riadalmat és káoszt okoznak, mivel nem lehet tudni, milyen céllal jöttek. Ezért nehéz helyesen dönteni, hogyan reagáljon a földlakó az érkezésükre. Hiszen nem sejtheti, milyen szándékkal szálltak le, és nem tudja, hogyan kommunikáljon velük. Az Érkezés erre próbál meg elfogadható lehetőséget találni-mutatni. Az egyik lehetséges megoldás, amelyre a kínai Shang generális (Tzi Ma) készül, hogy támadást indít az országa területén állomásozó űrhajó ellen. Ha ezt bontaná ki az Érkezés, olcsó akciófilmbe fulladna. Bár a fegyverkezés több országban megindul, a film mégis annak a csapatnak az igyekezetéről szól, amely a kapcsolatfelvételt tartja járható útnak. Ők abból indulnak ki, hogy az űrlények is ugyanerre törekednek, hiszen nem hagyják el a bázisukat, nem támadnak. Ellenkezőleg, a hajó ajtaja tizennyolc óránként kinyílik, amiből arra lehet következtetni, hogy fogadni szeretnék a földi lények látogatását.

Felsőbb katonai utasításra Weber parancsnok (Forest Whitaker) felkér két tudóst, Ian Donnelly matematikust (Jeremy Renner) és Louise Banks nyelvészt (Amy Adams), hogy egy szigorú biztonsági intézkedésekkel kísért tudományos kísérletként szálljanak be az űrhajóba, és próbálják felvenni a kapcsolatot az utasaival. A nyelvész az első találkozáskor kimondott és írott szóval próbálja megértetni a misztikus lényekkel, hogy emberek vagyunk. Következő alkalommal már személyesebb, Louise néven mutatkozik be, s mindkétszer választ kap: az idegenek akusztikus jelekkel és elmosódó fekete ködkarikákkal kommunikálnak. De milyen jelentést hordoz a kör: fegyvert, szerszámot, ajándékot jelent-e? Minél előbb rá kellene jönni a jelentéstartalomra, mert a különböző országok kormányai nem mutatnak hajlandóságot az együttműködésre, és Shang generális részéről egyre inkább fenyeget a katonai támadás veszélye.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"254198","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

A kapcsolatkeresést elkápráztató képi világ és soha nem hallott, beszédes akusztikus megszólalás erősíti. Hangulatilag pontosan illő zenei futamok és hangeffektusok kísérik az idegen lényekkel való találkozást – előzményeit és körülményeit –, a kontaktus kialakulását, a különleges dialógust. A két felet egymáshoz egyre közelebb hozó találkozókból mozgalmas akciók nélkül is idegfeszítő helyzeteket tud teremteni a film. Mert rólunk van szó, a világunkról, és nem mindegy, hogyan döntünk – és ezt ez a mozi elhiteti. Ebben van a nagy ereje: nem hamisítja meg a lényeget, nyelve a valóságot érzékelteti félreérthetetlenül, pontosan, precízen, szabatosan. Az Érkezés a tudományos-fantasztikus mozgóképes elbeszélés csodálatra méltó példája. Különösen, hogy Denis Villeneuve rendező (és csapata) az alaptémát megfejeli bizonyos paranormális jelenségek vizuális érzékeltetésével is. Izgalmas logikai-képi meglátásokat és megoldásokat tálal, bár ezek (a szemantikai elemzések mellett) a legnehezebben követhető, értelmezhető részei a filmnek.