Túl rövid a takarónk

Ám éppenséggel nem a monacói kaszinókban szerzett élményeit osztotta meg, hanem hosszú halogatás után a pőre igazságot mondta ki. Azt, hogy a hiány nélkül záró állami költségvetés továbbra is álom marad, a deficit várható mértékéről e héten kaphatunk pontosabb számot – készüljünk fel, hogy százmilliókról lesz szó. Szinte mulatságos, hogyan akar a pénzügyi tárca javítani a helyzeten: 

Kamenický közölte, munkatársai körbetelefonálják a minisztériumokat, miként lehetne – lehetőleg fájdalommentesen – lecsípni a kiadási tételekből.

Segítünk: sehogy, sőt mi több, a minisztériumok idén a tervezettnél 420 millió euróval költöttek többet.

A negatív külső hatások folytán a gazdaság, mint egykor a Titanic, méretes léket kapott, a gépházba ömlik be a jeges víz, miközben a fedélzeten, a nagypolitika színterén lazán folyik az osztogatás: magasabb minimálbér és minimálnyugdíj, csökkenő adók, magasabb szociális juttatások. Az érdemi hatástanulmányok nélküli bőkezűség jövőbeni árát egyelőre csak találgatni lehet, miközben a porond közepére penderült az ügyeletes csörgősipkás, további milliárdok elköltését követelve.

Aki azt gondolta volna, hogy Andrej Danko SNS-vezér a parlamenti zászlórúdja felállítása után megnyugszik, az bizony tévedett.

Most azzal rukkolt elő, nosza vegyünk fel 5–7 milliárd euró hitelt és abból építkezzünk, fejezzük be az autópályákat, korszerűsítsük a vasúthálózatot, legyenek új kórházak, lakások. 
A tiszteletbeli századosnak még nem szóltak, hogy éppen ezt a célt szolgálják az európai uniós alapok, amelyeket képtelenek vagyunk érdemben felhasználni. 

Lassan vége a hétéves uniós pénzügyi ciklusnak, mi meg milliárdokat hagyunk a brüsszeli kasszában.

A jelenlegi helyzetben az államadósság lefaragása módfelett nehéz lesz, és időközben kiderült, a lakosság szintén brutálisan eladósodott. Egy átfogó globális felmérés szerint a tágan értelmezett régiónkban Szlovákia az egyedüli olyan ország, amelyben a háztartások adóssága meghaladja a megtakarítások összegét. Nálunk az egy főre jutó megtakarítás tavaly csupán 6250 euróra rúgott, míg Csehországban közel 16 800-ra, miközben nyugati szomszédunknál az egy főre eső adósság közel 1000 euróval alacsonyabb.

Az állam és a lakosság eladósodása között azonban van némi különbség: míg az előrevivő reformoktól ódzkodó Fico/Pellegrini-kormány a jó időkben nem törődött a tartalékok képzésével, addig a polgárok az egyre alacsonyabb kamatú jelzáloghitelek láttán próbálták hitelből finanszírozni a lakhatásukat. Márpedig aki lakást vesz, hosszú távon gondolkodik, aki az állam hatékonyabbá tétele nélkül lazán költekezik, az csupán a következő választásra gondol.