Svájci érdekházasság

Svájcban a helyzet nagyon súlyos lehetett. Az ottani jegybank és a svájci pénzügyi felügyelet (FINMA) napokon keresztül lázasan dolgozott azon, hogy megmentse a bajba jutott második legnagyobb hazai bankot, a Credit Suisse-t. Vasárnap estére sikerrel jártak, a megállapodás szinte azonnal aláírásra készen állt. De nem mindenki örül(t) neki.

Peter Kažimír, az NBS elnöke pénteken még úgy fogalmazott, hogy az EKB megengedheti magának a kamatemelést, mert a bankok egészségesek. „Nyugodtan alhatunk” – mondta. Ennek oka a stressztesztelt európai bankok, amelyek egészségügyi paraméterei sokszorosan jobbak, mint 2008-ban. A Credit Suisse-t mint a bankszektor 30 legfontosabb globális intézményének az egyikét is stressztesztelték. És bár megfelelt a tőkekövetelményeknek, ez nem volt elég. Még a svájci központi bank (SNB) 54 milliárdos hitelkerete sem volt elég a bank megmentéséhez.

A Credit Suisse kötvényei egyre csak zuhantak, részvényei pedig nem tudtak feljebb kúszni. Ugyanis a hírek szerint a bank naponta 10 milliárd frank betétet veszített. Ezt pedig egyetlen intézmény sem élheti túl csak úgy, szemrebbenés nélkül.

Ha a bizalom megszűnik, egyetlen bank sem biztonságos – mindegy, honnan van, Svájcból vagy az euróövezetből. A betétek olyan mértékű kiemelése, mint ami ott zajlott, és a refinanszírozásra való képtelensége miatt nyilvánvaló volt, hogy a Credit Suisse (CS) talán már egy hétig sem bírja tovább.

A svájci kormány, a központi bank és a szabályozó hatóságok ezért azonnal cselekedtek. Nem volt sok lehetőségük. Egy ilyen fontos bank összeomlása számításba sem jöhetett. Az államosítás is túl kemény dió lett volna.

Az egyetlen megoldás az ország két legnagyobb bankintézményének az összevonása volt. Akár tetszett nekik, akár nem.

Svájc nem engedhette meg magának, hogy itt kudarcot valljon. Olyan ország, ahol a GDP-hez viszonyítva a banki eszközök aránya a legnagyobb, meghaladja az 500 százalékot.

Ebből a szempontból a második helyen az Egyesült Királyság áll, feleennyi részesedéssel.

A tét, ami csak úgy hirtelen, egyik hétről a másikra felbukkant, az ország presztízse és az volt, hogy a jövőben is megmaradhat-e banki hatalomnak. Sem az UBS-nek, sem a Credit Suisse-nek nem volt választása.

A szerző a Trend gazdasági hetilap főszerkesztője