Ne várjunk csodákat

Statisztikák szerint Szlovákiában 2025-re az iskolákban 8600 tanár fog hiányozni. Nem is csoda, hiszen a förtelmes munkakörülmények nem csábítanak új adeptusokat, és a meglevő tanárok is inkább alternatív pályákra lépnek.

Válságban van az oktatásügy. Nem is csak az oktatásügy, maga az oktatás. Sok oka van ennek a szomorú ténynek, komplex probléma, aminek megoldása létfontosságú társadalmunk számára. Az elhanyagolt iskolaügy következményei életünk minden részében meglátszanak.

A már említett tanárhiányra szeretnék fókuszálni. Sokan, akik gyerekeiket csak leadják az iskolában, illetve saját gyerekkoruk már odébb van, a tanári állásra úgy tekintenek, hogy nagyon könnyű és kényelmes szakma, hiszen minden évben ők is egész nyáron szünetelnek, csupán pár órájuk van naponta, és úgyis mindig ugyanazt tanítják. A pandémia alatt pedig csak otthon ültek a számítógép előtt, a gyerekeket a szülőknek maguknak kellett otthon tanítaniuk – az ezt sugalló kommentek sok helyen megtalálhatók a közösségi médiában.

Ebből azt lehet kikövetkeztetni, hogy a tanári állást sok ember egyáltalán nem becsüli meg, és azt is, hogy sok embernek fogalma sincs arról, mit is jelent az, ha 20, 30 és néha több kisgyerek vagy kamasz ül egy teremben, akiket foglalkoztatni kell, akikre vigyázni kell, akiknek valamit meg kell tanítani. A feladat nemcsak az oktatásból áll, hanem a tanítás mellett adminisztrációs munkákat is el kell végezni, az órákra fel kell készülni, az anyagot fel kell dolgozni. Emellett a tanároknak még egy jelentőségteljes kapcsolatot is ki kell alakítaniuk a diákokkal, irányítaniuk kell őket erősségeik megtalálásában, ösztönözni őket a tanulásra, arra, hogy kiéljék kiváncsiságukat, engedjék szabadon kreativitásukat. Persze a tanárok között is vannak olyanok, akiknek más szakmát kellett volna választaniuk.

Engem is tanítottak olyan tanárok, akik nem tudtak tanítani, nem ismerték ki magukat abban a szakban, amit tanítottak, nem szerettek tanítani, és voltak olyanok is, akik a diákokon vezették le saját kisebbségi komplexusaikat, frusztrációikat, és lelkileg kikészítették a diákokat, egy életre traumatizálták őket. Szerencsére ők kisebbségben vannak, többségük tényleg jól akar teljesíteni.

De az a szomorú valóság, hogy az oktatásügyben uralkodó körülmények miatt még a tehetséges, motivált tanárok sem tudnak elképzeléseik szerint teljesíteni. Az iskolaügy alulfinanszírozása miatt nincs elég segédeszköz az iskolákban, pocsékok a fizetések, emiatt nincs elég tanár, ezáltal romlik a diák-tanár arány, pedig tanulmányokkal bizonyított tény, hogy minél kisebb egy osztály, annál effektívebb a tanítás. Nagyobb létszámú osztályok tanítása jobban terheli a tanárokat, növeli a stresszt. Ez a stresszszint pedig az alacsony fizetésekből eredő rossz pénzügyi szituáció miatt, amiben sok tanár legkésőbb az ebben az évben megfigyelhető brutális infláció következtében találja magát, tovább emelkedik.

Ha pedig betelik a pohár és elszánják magukat egy sztrájkra, akkor a politikusok és a nyilvánosság egy része démonizálja őket.

Pedig pont erre van szükség: egy kemény sztrájkra. És nemcsak Szlovákiában, hanem globálisan is. Az ENSZ szerint közel 70 millió tanár hiányzik világszerte. A nyilvánosságnak pedig támogatnia kéne a sztrájkot és az iskolaügy reformját. Egy high-tech világban nem lehet ignoráns a társadalom. Márpedig, ha tovább romlik a helyzet az oktatásügyben, akkor el fogunk hülyülni.

És mit lehet egy elhülyült társadalommal csinálni? Bingó! Manipulálni, kontrollálni, egymás ellen fordítani és elnyomni. Ez pedig csakis az uralkodó elit érdeke. A szomorú dolog az, hogy ezt nagyon sokan, függetlenül attól, melyik társadalmi rétegből származnak, nem észlelik, mivel saját maguk a rossz iskolarendszer áldozatáváulestek. A tudatlanság tudatlanságot szül.

Mindannyiunk érdeke, hogy az iskolaügy a legjobban pénzelt szférák közé tartozzon. Egy hülye társadalom nem védi meg magát sem külső, sem belső veszélyek ellen.