A sajtószabadság nem egyenlő a biztonsággal

Haláluk ötödik évfordulójának alkalmából a kormány olyan nyilatkozatot fogadott el, hogy szeretnének megfelelő feltételeket és körülményeket teremteni a szabad sajtónak, azaz lehetőséget biztosítani a megfélemlítés nélküli újságírásnak. „A szlovák kormány leszögezte, hogy a szabad és független sajtó a demokrácia szerves része. Garantálja a vélemények sokszínűségét, teret ad azoknak, akiknek nincs erős hangjuk a társadalomban, és őrködnek a közérdek felett” – áll a közleményben. Szép gondolat, de amíg túl sok pénz van azokban „a bizonyos kezekben”, nem lesz igazán szabad sajtó.

Gondoljunk csak bele: ha a nyomozók, a magándetektívek és az oknyomozó újságírók összedolgoznának, akkor a korrupció és a szervezett bűnözés gyorsabb ütemben szűnne meg. Természetesen ez csak egy idealizált társadalomban működne, hiszen láthatjuk, hogy ez sem Szlovákiában, sem máshol nem igazán kivitelezhető jelen pillanatban. Ha a kormány két kézen állva fog zsonglőrködni, akkor sem tudja visszafordítani ezt a folyamatot, hisz közülük is nem egy ember él a pénz hatalmával. Azonban nem kell ilyen magas posztokon keresni a korrupciót, a bűnösséget vagy a hibákat. Egészen lent, a kisközösségek köreiben is folynak olyan tevékenységek, amelyek szemet szúrhatnak. Elég jobban megnézni például egy iskolát. A városi oktatási intézményekben talán nehezebb, de a kis falusi iskolákban viszonylag könnyű úgy eltüntetni pénzeket, hogy az senkinek se legyen feltűnő. A közösség látja, hogy valami nincs rendben, esetleg szólnak egy újságírónak, hogy kellene róla írni, viszont ő nem fogja magára vállalni, mert az ismeretlen kapcsolatok az „árnyvilágból” bajt hozhatnak rá. Ugyanez érvényes a községekre és a városokra. Most emelje fel a kezét az, aki tudja, hogy az adott vezetőség nem tiszta lapokkal játszik, sőt a saját malmára hajtja a vizet a lakóhelyén! Ha jól „körbenéznénk”, látnánk, hogy vagyunk néhányan. Első szabály: kispolgári hozzáállásunk, hogy nem szólunk, amíg nekünk is jut egy-két morzsa. Második szabály: jobb, ha vigyázunk magunkra. 

A sajtószabadságot diktálhatja a demokrácia elve, viszont a biztonság nem garantálható ilyen körülmények között. Egy örökös tűzvonal, amelyben a felszínt kapirgálják az újságírók, hisz a mélyre ásás következményeit láthattuk már. A 21. században minden a pénz körül forog. A vagyonos emberek féltve őrzik mindazt, amit megszereztek, és egyszerű emberként láthatjuk, hogy ezreket és milliókat kaszálni nagyon nehéz. Meggazdagodni csak úgy lehet, hogy vagy valamilyen nagyon jó ötlete van valakinek, vagy jókor van jó helyen, vagy pedig olyan vaj van a füle mögött, amit nem szívesen osztana meg a nyilvánossággal.

„Ha azt akarjuk, hogy a demokrácia fejlődjön, akkor következetesnek kell lennünk, és gondoskodnunk kell az újságírók védelméről” – közölte a kabinet. A „gondoskodást” kezdhetnék talán azzal, hogy biztosítják Marta Jančkárová védelmét. Az RTVS műsorvezetője ugyanis pár napja fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kapott azután, hogy Zuzana Čaputová államfő szerepelt a műsorában, majd a február 25-én sugárzott műsor után is, amelyben Ľuboš Blaha akart szerepelni, de az RTVS ezt elutasította. A szlovákiai lapok főszerkesztői kiálltak az RTVS munkatársa mellett, mert jól tudják: a politikusok gyakran csinálnak célpontot az újságírókból, és a szóbeli fenyegetés könnyen fi zikai támadássá válhat.

Az újságírók védelme csodálatos álomkép, itt az ideje, hogy valóban tegyenek valamit a megvalósításáért, s egyszer talán valóra válik…