A katari vb tényleg csak a fociról szól?

Általános vélekedés, hogy a 21. század a populizmus felemelkedésének kora is egyben, engem mégis a szenteskedő cinizmus irritál a legjobban.

Így van ez sajnos a sporttal is. A foci a politika meghosszabbított keze – különösen jellemző ez a hol nemzeti konzervatív, hol illiberális Kárpát-medencei nemzetpolitikára –, a sport pedig üzlet és propagandaeszköz is egyben, sajnos. Ha túlzottan idealista lennék, mondhatnám, hogy a sport az maradjon sport, de ez talán soha nem is volt így.

Annak lehetőségét, hogy felhívjuk a figyelmet egy-egy társadalmi ellentmondásra, viszont mindenhol és mindenkor több mint szükséges kihasználni, hiszen az egyre inkább bezárkózó, újkonzervatív köntösben tetszelgő populizmus által ostromolt társadalomban az elfogadás egyre kevésbé dívik.

A nyílt társadalom gondolatát szitokszóvá tették az újkori nacionalizmus érdekében, és miközben a társadalmi haladást megakasztva, korábban lassan eltűnni látszó negatív attitűdöket korbácsoltak fel korunk „nemzeti vezetői”, a gazdasági kihívások mentén keletkező feszültségeket képtelenek kezelni. Sokszor érezni azt, hogy az egyik ellenségkép által keletkező problémát egy másik ellenségkép megalkotásával próbálják feledtetni.

Többször tettem fel már magamban a kérdést: hogy ha a politika egyébként is kisajátíthatja magának a „nemzeti sportokat”, akkor egy kisebbség érdekében megfogalmazott demonstrációval szemben, legyen a szenvedő alany akár szexuális, vallási vagy rasszbéli, miért is tapasztalható akkora ellenállás? Jó példa egyébként erre a BLM (Black Lives Matter) esetében is fellobbant gyűlölet és értetlenség.

A hamarosan megrendezésre kerülő labdarúgó-világbajnokság kapcsán talán ezért is cinikus a FIFA vezetőségének levele, amiben a szövetség vezetősége arra szólította a katari világbajnokságon részt vevő csapatokat, hogy a játékra koncentráljanak, és „ne hagyják, hogy a sportágat ideológiai vagy politikai csatározásokba rángassák bele”. Pedig a Katarban megrendezésre kerülő megmérettetés körül már most több botrány kering. Egyébként szinte már borítékolható, hogy a populista beszélő fejek szent felháborodással követelik majd bárminemű demonstráció „megjátszását”. Pedig már annak módja, ahogy a közel-keleti Arab Emírség megkapta az idei torna megrendezésének lehetőségét, is politikai alkuk mentén történt.

A boldog „békeidők”, amikor félrenézhettünk a divatban uralkodó gyermekmunka, az elektronikai piac környezetszennyezése vagy a társadalomban tapasztalható xenofóbia, rasszizmus kapcsán, lassan véget érnek, ugyanakkor az igazságtalanságok kapcsán fellobbanó kritika sem képes feloldani a keletkezett néha frusztrált, máskor már-már reakciós érzelmeket.

Katar kapcsán a stadionokat építő vendégmunkásokkal való bánásmód volt az, ami felháborította a világ közvéleményét. Katar, mint a legtöbb „olajkitermelő monarchia”, leginkább indiai és pakisztáni munkásokat alkalmaz, legyen szó építkezésről vagy olajfúró kutakról. A munkakörülmények veszélyesek, a biztonsági előírások gyakorlatilag virtuálisak, a szálláskörülmények csapnivalók. A fizetés minimum, a régióban dolgozók kicsiny keresetük nagy részét még így is hazaküldik. A szexuális kisebbségek és a nők helyzete pedig hasonlóan siral-mas. Katarban a saría törvény a jogszabályok fő forrása.

Ami a történetben a legszomo-rúbb, hogy ha nem egy globális figyelmet élvező „világeseményről” lenne szó, sem a muszlim világ homofóbiájával, sem a régióban dívó, szinte rabszolgatartó munkamorállal nem foglalkozna senki.