Veres István: Nyereménye csiliolaj

Sokszor tévedő lény az ember. Hasznos továbbá, ha ezt tudja magáról. Jönnek felé a dolgok, ő pedig azt mondja, nem kell ez énnekem, hiszen eddig is elvoltam nélküle. 

Így jártam én is tavaly, karácsony előtt néhány nappal ugyanis nyertem egy kis üveg csiliolajat. Tombolán. Jaj de jó, hát köszönöm, persze, hazavisszük, majd valamire jó lesz. Másfél decis apró befőttesüvegben pirosra érett hegyes csípős paprikák, egymás mellett szorosan, mellettük néhány rozmaringágacska, az egész pedig felöntve olívaolajjal. 

Számtalan ételben bevethető, nálam legjobban a tésztákon vált be. Főzzünk meg egy adag bucatinit, ez az a tészta, amelyik első ránézésre olyan, mint egy vastag spagetti, ha viszont megnézzük a végén, látjuk, hogy hosszanti irányban üreges, tehát afféle spagetticső. Jóval tovább fő, mint egy átlagspagetti, de az az idő éppen elég arra, hogy elkészítsük a szószt. Itt jön a poén, a csiliolaj ugyanis annyira intenzív rozmaringos-csípős zamatot ad a frissen kifőtt tésztának, hogy sokszor még szószt sem kívánunk hozzá. Pár szelet szalonna vagy sonka bőven elég, meg persze parmezán, jó gazdagon. 

A csiliolajnak nemcsak a felhasználása, de az elkészítése is nagyon egyszerű. Szert teszünk egy stanicli érett csilire, megmossuk őket, szárazra töröljük, tetszetős üvegecskékbe pakoljuk, felöntjük olívaolajjal (érdemes a befőttekhez kapható kis műanyag szorítórácsot használni, hogy az összes paprika az olajban legyen, esélyt sem adva a romlásnak), rácsavarjuk a tetejét, és mehet a polcra, egy-két hónap múlva kész. Zöldfűszerekkel és egyebekkel a végtelenségig kombinálható. Érdemes kipróbálni nemcsak rozmaringgal, de tárkonnyal, kakukkfűvel, lestyánnal, csomborral. Ismerek embert, aki kimondottan csak a csiliolaj céljából termeszt különböző fajta csilipaprikákat egy régi gangos bérház belső udvarának negyedik emeleti korlátján kialakított virágtartóban, Pesten, az Üllői úton. „Orange habanerót szoktam ültetni, tavalyelőtt jól sikerült. Tavaly valamiért megpenészedett az egyik paprika az olaj alján, pedig be volt érve rendesen. A többit sütőben megsütöttem, hogy ilyen már ne forduljon elő, de úgy meg elveszik a gyümölcsös íze. Idén Trinidad Parfume meg Habanada, vagyis édes habanero is van, de egyik sem fog beérni. Nem baj, úgyis főleg dísznövénynek tartom” – számolt be tapasztalatairól az illető.

Ha elkezdjük használni, utána jobb, ha hűtőben tároljuk. Ha az olajunk fele elfogyott, fel lehet önteni ismét, szinte ugyanazt az intenzitást kapjuk. A folyamat folytatható, míg úgy nem döntünk, hogy csiliolajunk elfogytával az üveg tartalma kidobásra megérett.

Szeretik a csípőset a kínaiak is, az ő csiliolajuk legyártása picit bonyolultabb folyamat. Köhögni is fogunk közben, úgyhogy olyankor csináljuk, ha egyedül vagyunk otthon. Először a csutkáitól megtisztított friss csilipaprikákat késes darálóban összeaprítjuk, szinte pépes állagúra. 

Étolajon vagy mogyoróolajon több gerezd apróra vágott fokhagymát pirítunk, amikor pedig sárgulni kezd, hozzáadjuk a csilit, és lassú tűzön, nyitott ablak mellett, kevergetve pirítjuk. Akkor jó, ha eltűnik belőle a nedvesség. Üvegbe töltjük, és a hűtőben tároljuk. Használható ez a paszta (vagy inkább ragacs) ételekbe, de külön az olaj is, amely fokhagymás zamatot esszenciaként képes szétárasztani mindenben, amibe belekerül. Emellett intenzíven csíp. Kibontottunk egy üveg lekvárt, és hetek óta nem bír elfogyni? Forraljuk át csiliolajjal, és feldobja még az egyszerű sült csirkét is.

Ezzel meg is érkeztünk az ételek és alapanyagok tartósításáról szóló sorozatunk következő részéhez, ami nem más, mint a zsiradékban való tartósítás. Mifelénk ugyebár a legelterjedtebb zsiradék a disznózsír volt, abban is szoktak tartósítani. Pecsenyehúst például, de ebbe a műfajba sorolható a zsírjában eltett kacsa- vagy libamáj is. 

A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. október 22-i számában jelent meg.