Tudtam, hogy egyszer valamilyen meleg italt is ki fogok majd próbálni Rézi néni szakácskönyvéből. Majd télen, ha kevés időm lesz – gondoltam magamban. Ez az egy hónap pedig olyan gyorsan elszaladt (és annyi izgalmas dolog történt velem közben), hogy Rézi néniről meg is feledkeztem.
Rézi néni nyomában
Doletskó Terézia 1876-ban kiadott szakácskönyvéből próbálunk ki recepteket, hogy megtudjuk, Rézi néni nyomába érhetünk-e – 150 évvel később.
Amikor pedig emlékeztetve lettem, hogy ideje lenne megírni a következő részt, rögtön eszembe jutott az ötletem: a gyors, meleg ital.
Csakhogy amint – az egyébként rövidke – meleg italos fejezethez lapoztam, rájöttem, hogy szinte mindegyik recept legalább két napon keresztül készül, vagy alkoholos, amit nagyon ritkán fogyasztok csak (ráadásul elég drága hozzávalónak számít). Így esett a választásom a már nevében is melengető tojáscsokoládéra.
15, 14, 13, 12, 11, 10…
Igyekeztem minél izgalmasabbra csinálni ezt a receptet, ezért eldöntöttem, hogy csupán 15 percet adok magamnak rá, utána pedig a végeredményből viszek a náthás barátomnak is, meglepiként. Nagyjából ennyi időm volt a busz indulásáig. Először gyorsan kikerestem a „kasztról” szó jelentését (serpenyő, edény), aztán a „vaníliacsokoládétáblácskára” is rákerestem, de semmi ilyesmit nem említett a Google. Mivel nekem erről a szóról a tejcsokoládé ugrott be elsőnek, elhatároztam, hogy abból készítem el.
Egy tábla csokit összetörtem (időspórolás céljából még a csomagoláson belül), és nagyjából 250 milliliter tejjel együtt feltettem a tűzre.
Habverővel kezdtem el kevergetni, mivel többször is említi a recept, hogy habosítsuk fel. Mivel extra csokis forró csokit szerettem volna csinálni, tettem még bele a Jókai-tortából maradt főzőcsokiból is. Amikor szép, barna lett a tej, hozzáadtam egy tojást, gyorsan elkevertem, illetve egy kiskanálnyi cukrot és egy kevés hideg tejet is tettem a keverékbe. Amikor ez is elkeveredett, hozzátettem a tej maradékát – ami nem tudom, Rézi néninél mennyi lehetett, de nálam nagyjából egy liter –, és ezek után már nem hagytam abba a habarást, amíg nem kaptam egy buborékos, csokiszínű tejet. Amikor az órára pillantottam, elcsodálkoztam: még mindig volt időm.
9, 8, 7, 6, 5…
„Jó, ez így szerintem már kész van” – mondtam anyukámnak, aki kíváncsian oda-odanézett a készülő forró csokimra.
Amikor megkóstoltam a gőzölgő italt, úgy éreztem, még nem elég csokis, ezért adtam hozzá nagyjából egy kanálnyi cukrozatlan kakaót, és a habverő segítségével elkevertem, majd kitöltöttem két pohárba.
„Hú, ez nagyon jó” – mondta anyukám, aki többször is elmondta, hogy nem kér majd belőle, „csak egy kicsit”. Aztán kért „még egy kicsit”. Nem lepődtem meg. Tényleg nagyon jó lett. Anyukám kitett az asztalra egy doboz vegán tejszínt, ami lencséből készült, hogy próbáljam ki azzal is. Kipróbáltam. A saját receptes füzetembe a lencsetejszínnel együtt kerül be ez az ital. Egy termoszba is tettem a barátomnak, és miután felhörpintettem a maradékot, rohantam is a buszra.
5, 4, 3, 2, 1, meglepetés!
Az úton azon gondolkodtam, mit írjak majd erről a receptről: nagyon gyorsan meglett, nem igazán értetlenkedtem a szöveg előtt, finom is, újra el is készíteném. Azok a TikTok-videók jutottak róla az eszembe, amikor azt mondja a tartalomgyártó: „így készíts olyan forró csokit otthon, amilyet a kávézóban iszol”.
Miután leszálltam a buszról, rájöttem, hogy a barátomék háza nincs rajta a Google-térképen, így nagyjából ugyanannyit bolyongtam a faluban, amennyi ideig a forró csoki készült.
Csak reménykedni mertem, hogy a termosz valóban működik, és még mindig meleg lesz az ital. Végül megtaláltam a házat. „Szia, nem zavarlak?” – hívtam fel. „Szia, nem, miért?” – kérdezte. „Hát… itt vagyok nálatok, és hoztam forró csokit.” „Miii? Megyek!” – mondta, majd kijött elém. Azt mondta, ezt sosem fogja elfelejteni, na meg azt is, hogy olyan, mint az egyik kedvenc kávézójában. Ettől lett igazán emlékezetes ez a forró csoki, meg attól, hogy lencsetejszín is került bele. Ma már jobban érzi magát a barátom, át is jött hozzám. És kérte, hogy csináljunk még egy adagot. De most együtt.
Mennyi az annyi?
Mennyire kellett a 21. századhoz alakítani a receptet? Szerintem ez a recept tényleg elférne a TikTokon, nagyon egyszerű, nagyon gyors és nagyon finom.
Mennyi időt szánjunk rá? Azért nem muszáj úgy kicentizni, mint én tettem a buszindulással, de tényleg elég rá 15 perc.
Mennyi adag jön ki belőle? Én nagyjából egy liter tejből és két tábla 90 grammos csokiból készítettem, így 4 bögrényi.
Mennyire volt nehéz beszerezni a hozzávalókat? Valószínűleg minden hozzávaló megtalálható már most is a konyhában, de ha nem, egy kisboltban is be lehet hozzá vásárolni.
Mennyibe kerül? 4 adag nagyjából 3,50-4 euróba.
Kinek ajánlom? Azoknak, akik futnak a buszra, de szeretnének valami meleget; akik még nem próbálták a lencsetejszínt, de szeretnék; és akiknek van náthás barátjuk. Egy bögre tojáscsokoládé után az egész világ szebbnek érződik.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.