„És aztán beteszem a mikróba, és elméletileg 5 percen belül kész” – ismertettem a tervemet izgatottan a rokonsággal, amikor azt kérdezték, mi lesz a következő Rézi néni. Egy gőzben főtt süteményre esett a választásom, amit – hogy modernizáljam – mikróban terveztem elkészíteni. Az ismerőseimnek a plafonig szaladt a szemöldöke, majd azt kérdezték, ezt is bele fogom-e írni a cikkbe. „Hát de ez a lényeg” – mondtam vigyorogva, és nekiálltam sütni.
Doletskó Terézia 1876-ban kiadott szakácskönyvéből próbálunk ki recepteket, hogy megtudjuk, Rézi néni nyomába érhetünk-e – 150 évvel később.
Szerecsen ingben
Először azonban előkerestem a „mikrós pudingfőzőt”, amit anyukám abban a reményben rendelt meg, hogy majd megkönnyíti az életünket. Az igazság azonban az, hogy a pudingot épp annyi ideig tart megfőzni a klasszikus módon, mint ebben az edényben. Miután megtaláltam, rájöttem, hogy három olyan darabból áll, amikről nem tudom, mire jók, illetve azt sem tudom, mennyi ideig kell benne főzni. Egyedül egy 2012-es brit videót találtam az edényről, amiben elmagyarázták, hogyan kell benne póréhagymát párolni. Ez a bemutató elég volt nekem ahhoz, hogy megértsem az edény működési elvét. Három pozícióba lehet a tetejét állítani: hogy teljesen betakarja a tetejét (főz), hogy félig takarja be (párol), és hogy lyukacsosan takarja be (szűr). Ebből nekem a második opcióra volt szükségem.
De ha már úgyis interneteztem, nem állhattam meg, hogy rákeressek a „szerecsenre ingben”, mivel az első gondolatom az volt, hogy ma már valószínűleg nem így neveznék el ezt a süteményt.
A Google szerint ez egy tejszínhabbal feldíszített csokoládéfelfújt, mely a 18. századi társasági élet elengedhetetlen finomsága volt. Akkoriban valószínűleg egyáltalán nem volt érzéketlen egy fekete emberről elnevezni egy süteményt, akin „a hab az ing”. (Ha esetleg az olvasó most felcsattan, hogy azért ez már tényleg több a soknál, hiszen a cigánypecsenyének is ez a neve, akkor igaza van, csak az a különbség a két étel között, hogy míg az előbbi egy fantázianév, az utóbbi állítólag valóban az adott népcsoporttól származik, tehát a cigánypecsenye kb. olyan elnevezés, mint az olasz pizza vagy az orosz nanuk.) Ekkor döntöttem el, hogy a cikkemben megpróbálok más fantázianevet kitalálni neki.
Habos meglepetés
Ami viszont furcsa volt, hogy néhány más „szerecsen ingben” liszt helyett prézlivel készül, illetve minden recept a legnagyobb természetességgel emlegeti a tejszínhabot, Rézi néni azonban cukorszirupban főtt tojáshabbal vonja be a süteményt. Ezért úgy döntöttem, kipróbálom mindkét elkészítési módot: az egyik felét tojáshabbal, a másikat tejszínnel vonom be.
A sütemény elkészítése meglepően könnyű volt, én a recept felét készítettem el, mert nem voltam hajlandó másfél doboz tojást erre áldozni. Egy fél „nagy vajhoz” hozzáadtam 4 tojássárgáját, lisztet és szeletelt mandulát. Majd cifrázni kezdtem a receptet.
Mivel nem volt kedvem csokit reszelni, úgy döntöttem, egy kevés kakaóport és felszeletelt csokit adok majd a tésztához.
Ehhez a mandulás-kakaós-csokis illathoz pedig annyira passzolt a kókuszreszelék, hogy abból is öntöttem hozzá egy kicsit. Miután jól elkevertem, felvertem a tojáshabot, és a felét belekanalaztam a masszába. Ebben az volt a legjobb, hogy a keverést is meg tudtam oldani ugyanabban a csodatálban, amiben végül meg is párolódott a mikróban. A póréhagymás videó alapján úgy döntöttem, először 2 percre teszem be a süteményt. Ennyi idő után finom, csokoládés-kókuszos illat töltötte be a konyhát, a tészta azonban nyers maradt. Ekkor még 2 percre betettem, és további 5 percig a gőzben hagytam. Csillogó szemekkel nyitottam ki a mikrót. Legnagyobb meglepetésemre a sütemény finom illatú volt, meleg és átsült.
Mikrós Rézi
Egy kevés vidám ugrándozás után hagytam egy kicsit hűlni a süteményt, közben elkészítettem a habot. Felmelegítettem a néhány kanál vízben elkevert cukrot, és főztem, amíg „sűrű nem lett”, majd belekevertem a maradék tojáshabot. Mivel Rézi néni nem írta, kell-e így még főzni, vagy sem, egy kicsit főztem, azután levettem a lángról. Mint a mesében: főztem is, meg nem is.
A sütemény nagy örömömre minden probléma nélkül kijött a formából, és fel is díszítettem fele-fele arányban tejszín- és tojáshabbal.
A tetejére rászórtam a maradék mandulát. Rézi néni javaslatára pedig még melegen tálaltam. Most egyedül voltam otthon, de még mielőtt kihűlt volna, vittem a nagycsaládomnak is belőle. „Lánka, jó” – mondta nagymamám. „Tényleg nincs benne sütőpor?” – kérdezte a barátnője. „Tényleg” – mondtam. „És mikróban csinálta” – tette hozzá anyukám, mire mind úgy néztek rám, mintha szentségtörést követtem volna el. „10 perc alatt megvolt” – reagáltam magabiztosan. Mire a teraszra értem, már messziről hallottam, hogy azt mormolják, „finom lett”, és mire kiértem, már csak néhány csokis-habmaradékos tányér várt rám.
Miután 9 hónapja rendszeresen osztozom a konyhán Rézi nénivel, úgy éreztem, van annyira közvetlen a kapcsolatunk, hogy róla nevezzem el ezt a süteményt.
Tehát ha az olvasónak kedve támadt hozzá, készítse el a mikrós Rézit!
Mennyire kellett a 21. századhoz alakítani a receptet? Miután átneveztem, és mikrós pudingfőzőben készítettem el, senki sem mondta volna meg, hogy ez egy 150 éves recept.
Mennyi időt szánjunk rá? Amennyiben van otthon mikrós pudingfőző és elektromos habverő, legfeljebb 30-40 percet.
Mennyi adag jön ki belőle? Nagyjából 10-12 kisebb szelet.
Mennyire volt nehéz beszerezni a hozzávalókat? A hozzávalókat bármelyik közepesen felszerelt boltban be lehet szerezni.
Mennyibe kerül? Ha te is sajnálnál rá egy és fél doboz tojást, akkor összesen kb. 7-10 euróba.
Kinek ajánlom? Azoknak, akik nem érzik szentségtörésnek, hogy egy 150 éves receptet mikróban készítsenek el; akik szeretik rágni a mandulát; illetve 18. századi társasági életet imitáló eseményekre is tökéletes választás. Bárki kitalálhat neki saját fantázianevet.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.