Rézi néni nyomában: a 150 éves majonéz és a „hranolkycsöpögtetős” lazac

Anyukám előző este a „jó éjszakát” mellé elmondta, hogy másnaptól akciós lesz a lazac. Ekkor még nem tudtam, hogy így is sokat fogok fizetni. Most is tartottam magam konzulensem (mamám) tanácsához, ismét 10 előtt értem a boltba, hátha a falubeliek is tudnak a kedvezményről, és ma mind lazacot szeretnének készíteni. Egy kisebb darabot választottam, hogy ha szörnyű is lesz, legalább kevés legyen. Ezt a döntésemet már aznap megbántam. 

Zsebhúsleves újratöltve

A bevásárlás után még elbicikliztem a mamámhoz, nála volt ugyanis a múltkor elkészített zsebhúsleves maradéka, amit ehhez a recepthez is felhasználtam. Egy kávé mellett elmeséltettem vele, hogy készül a petrezselymes krumpli, mivel ez a köret eddig kimaradt a repertoáromból. A lényeg, hogy kevés olajon egy-két szem köményt kell pirítani, a friss petrezselymet pedig csak „éppenhogy kapja meg”, mert gyorsan megbarnul, és úgy nem lesz jó. Erre mehet rá a főtt krumpli. Bólogattam, jegyzeteltem a fejemben, és az úton hazafelé átgondoltam, mit mi után fogok elkészíteni.

Ne cifrázd!

„Kicsapódik, kettéválik, nem sűrűsödik be, ki lehet dobni az egészet, és venni egy üveggel a boltban” – mindig ilyen dolgokat hallottam a házi majonézről. Én mégis úgy döntöttem, kipróbálom Rézi néni majonézmártás-receptjét. Már csak azért is, mert ő maga is ajánl az ételhez húsvagdalék-, homár-, barna- vagy egyéb alkalmas mártást, de ezek közül egyedül az egyébre találtam receptet. A krumplit közben feltettem főni. A majonézemhez négy tojássárgáját használtam, majd ehhez csepegtettem lassan az olajat, miközben elektromos habverővel vertem. Került bele még egy kevés ecet, két kiskanál só, egy kevés mustár, három fokhagymagerezd lereszelve, illetve egy fél citrom héja. Az utóbbi kettőt az adag feléből kihagytam, így lett „sima” majonézem is. Gondolkodtam, tegyek-e még bele citromlevet, ekkor azonban megszólalt a fejemben Rézi néni: Ne cifrázd! Oké, akkor így hagyom. Legnagyobb meglepetésemre a majonéz majonézzé vált, és az elektromos habverőnek köszönhetően csupán 10 perc volt az egész.

Pezsgős húsleves, bűz és a „hranolkycsöpögtető”

A recept első négy sorát szerencsére kihagyhattam (ha ki kellett volna beleznem a halat, magát a receptet is kihagytam volna), így a már megtisztított lazacot felszeleteltem, besóztam, és egy vízzel felengedett serpenyőbe helyeztem. Erős halszaga volt, így nem fűztem hozzá sok reményt. Közben a majonézt a hűtőbe tettem, és elkezdtem felvágni a krumplit. Ezután négyszer egymás után elolvastam a receptet, de még így is nehéz volt megértenem. Tölts meg három negyedrészében a hal arányához alkalmazott halas serpenyőt húslével és fehér borral. Itt akadtam el. Mivel nekem csak fél kiló lazacom volt, ezért elővettem a legkisebb fazekat, és azt töltöttem meg a zsebhúslevessel, melyhez sót, vegetát és vizet tettem, illetve nagyjából másfél deci fehér pezsgőt, mivel bor nem volt otthon, és az interneten azt olvastam, hogy főzésnél a kettő helyettesíthető. A levet forralni kezdtem, majd ismét elakadtam. 18 perccel előbb, hogysem a halat föltálalod, helyezd a lazacszeleteket rostélyra és avval mártsd a forró lébe.

Előző este, miután megtudtam, hogy akciós a lazac, ezen a rostélyproblémán gondolkodtam, és el is jutottam addig, hogy a „hranolkycsöpögtető” tök jó lesz erre. Csakhogy annak az eszköznek nem volt füle, amivel kiemelhetném a rostélyt a léből. Anyummal először rézből próbáltunk fogantyút készíteni neki, de mindketten attól féltünk, hogy a főzetben valamiféle kémiai reakció megy majd végbe, amire nem vagyunk felkészülve. Szóval végül anyukám vastag cérnát fűzött a „rostély” két oldalába, ezzel tudtam ki-be emelgetni a halszeleteket. A halakat kétszerre főztem meg, 6-6 percre beleeresztve őket a pezsgős húslevesbe. Szörnyű szaga volt, minden reményem elszállt. Add föl! – jutottak eszembe Rézi néni szavai. De most sem tettem. 

Tengerpart a konyhában

A tányér szélét petrezselyemzölddel díszítettem, és Rézi néni utasítására pár kagylót is felhasználtam a gyűjteményemből, melyekbe a sima és a fokhagymás-citromos majonézből is tettem. A krumpli mellé helyeztem a lazacokat, és finoman bevontam olvasztott vajjal. 

„Mi, ezt te csináltad?” – kérdezte mamám és anyukám a kóstoláskor. A fokhagymás-citromos majonézre gondoltak. „Nekem eddig mindig kettévált, dobhattam ki” – mondta mama. „Nekem meg nem sűrűsödött be” – mondta anyukám. „Én csak követtem a Rézi néni utasításait” – vontam meg a vállam. A lazacról egyáltalán nem volt igaz, amit gondoltam: hihetetlen finom lett. A majonézem teljesen kiegyenlítette a rettegett halízt. Mintha tengerparti étteremben lennénk, értékeltük az ételt, amit végül nem adtam föl, csupán föltálaltam.

Mennyi az annyi?

Mennyire kellett a 21. századhoz alakítani a receptet? Szerencsére a 21. század önmaga alakította ezt a receptet azáltal, hogy vákuumos zacskóban, szeletelve árulják a lazacot, így nem kellett beleznem. A rostéllyal kapcsolatos gondolataimat lásd három kérdéssel lejjebb.

Mennyi időt szánjunk rá? A majonézre, a petrezselymes krumplira és a lazacra összesen 2,5-3 órát.

Mennyi adag jön ki belőle? Fél kiló lazacból nem sok, összesen három-négy kis vagy két nagyobb adag.

Mennyire volt nehéz beszerezni a hozzávalókat? Mindet be lehet szerezni egy közepesen jól felszerelt szupermarketben is. Ha viszont nincs otthon „hranolkycsöpögtető” és cérna, az gond lehet.

Mennyibe kerül? Sokba. A lazac még akciósan is drága, így az adag, amit én készítettem, kábé 25-30 euróba került.

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnek főzés közben barkácsolni, akik mindig csak rosszakat hallottak a házi majonézről, valamint azoknak, akik nem szeretik a lazacot, de szeretik a tengert. Mindannyian mosolyogni fognak evés közben.