Rézi néni nyomában: a 150 éves (majdnem) paleo sütemény

Rézi néni (talán) legegyszerűbb receptjéről van szó, az elkészítési módot mindössze három mondatban foglalja össze. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden utasítása elsőre érthető volt számomra. A hozzávalók azonban könnyen beszerezhetők, egyedül a mandulasziromért mentem néhány kört, mivel csak a harmadik boltban találtam. Az egynyolcad kilót gyorsan átalakítottam fejben grammra, és abban a pillanatban rájöttem, hogy ez a sütemény bizony nem véletlenül „mandolás”: a fele mandula lesz, a másik fele pedig cukor. Ez elsőre nem hangzott túl jól. Később azonban – mint eddig mindig – árnyalódott a véleményem.

Női ujjak

Bár azt megtudtam, hogyan készül a muskaconák, arra továbbra is kerestem a választ, hogy miért pont ez a neve. (Meg hogy többes számban van-e így, vagy olyan, mint a kanonok. Erre nem kaptam választ.) Az interneten összesen két blogposztban említik a süteményt, mindkét helyen szláv (szlovák, horvát vagy szerb, ez számomra nem derült ki, bár olyan érzésem volt, mintha a szerzőnek is mindegy volna) édességként említik. Az egyik recept azt javasolja, hogy egyben süssük, és csak utána vágjuk fel ujjnyi vastagságú szeletekre. A szerző szerint a sütemény nevének is köze van a női ujjakhoz – elég pikáns jelentésben. „Ez egy Viagra előtti megoldás, asszem, biztos működött, akkoriban sok gyerek volt” – írja, majd hozzáteszi, hogy a férfiaknak azért is ajánlja a süteményt, mert segít abban, hogy „tovább tartson” az aktus. Az számomra nem derült ki, hogy mindezt mire alapozza, egyetlen tippem az volt, hogy a fahéj állítólag afrodiziákum. A muskaconák ezen hatását én nem fogom letesztelni, a receptet mindenesetre mellékeljük.

Elkészítése szinte elronthatatlan. Először is három darab szegfűszeget egy mozsárban összezúztam, majd felaprítottam egy csomag mandulaszirmot is. Ezekhez hozzáadtam 125 gramm cukrot, egy kanál fahéjat, fél citrom lereszelt héját és egy tojás felvert fehérjét. Nagyon finom, őszies-karácsonyias illata volt. Ezen a ponton úgy éreztem, valamit biztosan elrontottam, nem lehet ez ennyire egyszerű. „Készíts belőle tésztát” – írja Rézi néni. Ez most azt jelenti, hogy adjak hozzá lisztet? De ez a ragacsos massza, gondoltam, már nem fogja felvenni a lisztet. „Szórd meg a deszkát cukorral” – kezdődik a következő mondat, amit nem voltam hajlandó figyelembe venni, ugyanis így is szinte tömény cukrot fogunk enni. Bár tervben volt, hogy „koszorúkat vagy pereceket” formázzak, ebből a keverékből csak a lapos, pogácsaszerű golyók sikerülhettek. Nem tudom, elrontottam-e, de mentségemre szóljon, hogy a többi (összesen kettő) muskaconákrecept sem tartalmazott lisztet. Aggasztó volt továbbá a sütemények száma is, ugyanis ennyi tésztából összesen 11 darab pogácsa jött ki, és ez egyáltalán nem jellemző Rézi néni receptjeire. Végül egy sütőpapírral bélelt pléhre helyeztem a muskaconák(ok)at.

Google, a kihűlt kemence az hány fok?

Ez volt a következő kérdésem. Bár a Gasztroangyal archívumának nézőszámát jócskán megnövelem, és tudom, hogy szoktak kemencében sütni, meg azt is, hogy a székelyek leverik a kenyér héját, mielőtt megeszik. Viszont azt, hogy hogyan tesztelik, kihűlt-e már a kemence, illetve hogy ilyen módon és meddig kell sütni benne, arról fogalmam sem volt. Ja igen, nincs kemencénk. De emiatt nem „adhattam föl”.

A Google ebben nem volt a segítségemre, megtudtam viszont, hogy a kemencében elkészített szárnyasoknak 87 Celsius-fokosnak kell lenniük belül, hogy sültté nyilváníthassuk őket. Visszatértem az előbbi blogposzthoz, de az eléggé összezavart, ugyanis a hölgy egy másféle muskaconákreceptet készített el, amibe prézlit és ecetet is tett, szóval nem hagyatkozhattam rá. Pláne, hogy 300 fokon sütötte 10 percig. Így eldöntöttem, hogy maradok a leghagyományosabb módszernél: nézni fogom.

A biztonság kedvéért beállítottam egy időzítőt 10 percre, mert úgy ítéltem meg, hogy igazából ennek a süteménynek nem sok oka van ennél többet sülni. Anyukám 8 percnél szólt, hogy nagyon finom illat van a konyhában, szóval zárjam le a sütőt, mert elég a süti. Remélem, egyszer nekem se kell majd a földön ülve bámulnom a készüléket, hogy ezt meg tudjam mondani. A muskaconák(ok) ennyi idő alatt megbarnultak, és valóban finom illatuk lett. Megkóstoltam egyet melegen, puha volt, fahéjas, mandulás, de főleg: édes. Majd hidegen is. Ugyanazt az élményt adta. Nem ez lett az új kedvenc sütim, de úgy tűnik, az utókornak sem, hiszen összesen két blogposztot találtam róla.