Rézi néni nyomában: A 150 éves madár alakú madár – fürj rizzsel

A fürj értelme

Az egész ott kezdődött, hogy mamám néhány napja bejelentette: vett két fürjet egy falubelitől. „Meg vannak pucolva meg minden, de hogy minek vettem meg, nem tudom” – mondta mamám, ezután pedig hozzátette, hogy nézzem meg esetleg „a Rézi néniben”, van-e valami fürjre, hogy „legyen értelme”. És én már abban a pillanatban tudtam, hogy nem is egy recept várakozik rám a vadhúsoknak szentelt fejezetben.

Hogy biztosra menjek, otthon megnéztem, és valóban 3-4 fürjes receptet is számlál Rézi néni szakácskönyve. Lefotóztam az egyiket, majd elküldtem mamámnak, hogy ez tetszik, és eljönne-e megkóstolni. Még aznap átvettem tőle a fürjeket és a házi füstölt szalonnát, amit a recept kívánt.

A madár alakú madár

Másnap nekiláttam az elkészítésnek. A rizskásáról már tudtam, hogy rizst jelent, tehát készítettem egy adagot, majd felkockáztam a szalonnát, és egy üvegtálba tettem. Mivel mennyiségeket most sem tüntetett fel a szerző, ezért két fürjhöz nagyjából két maroknyi szalonnadarabbal számoltam, illetve fél (metélőhagyma helyett) hagymát karikáztam rá, majd megszórtam petrezselyemzölddel. Ezután elővettem és megmostam a fürjeket. Bevallom, nem rajongtam a kis, levágott, madár alakú madarakért. Bár viszonylag gyakran főzök, állat alakú állatokkal ritkán találkozom a konyhában. A lábaikat és a belső szerveiket levágták, majd visszahelyezték a belsejükbe. Miután túlléptem az első, negatív gondolataimon, a következő az volt, hogy ebből inkább lehetne húslevest főzni, mint grillfürjet sütni. De akkor már eldöntöttem: nem adom föl.

A fürjeket tehát a recept utasításai szerint besóztam, ráhelyeztem a felkarikázott szalonnára és hagymára, majd leöntöttem (zsebhúsleves hiányában) kb. 2,5 dl forrázott vegetával és egy kevés borral.

Elégedett voltam a látvánnyal: mintha egy extrább grillcsirkét készítettem volna. Mivel sütési időt sem tartalmaz a recept, ezért a csirkére gondolva nagyjából 1 órán keresztül terveztem sütni, a végén pedig az üvegtál fedele nélkül pirítani. Főleg, miután anyukám elmondta, hogy az ő lagzijukban is volt fürj, és hogy „zsengébb, mint a csirke”. Ebben az esetben hatalmasat tévedtünk.

„Én nem tudom, ez jó lesz-e”

A fürj ugyanis süldögélt. Mivel a rizs már kész volt, ezért a kedvenc hobbimat űztem: ültem a sütő előtt, és néztem. Néha meg-meglocsolgattam a vegetás-boros-szalonnás lével, hogy ne száradjon ki. Amikor úgy ítéltem meg, hogy már letelt az az idő, amit a sütésére szántam, még 10 percig pirítottam az üvegtál fedele nélkül. Nagyon szép volt az étel. Csakhogy a konyhánkat a sült csirkére hasonlító illat helyett inkább vadhús, füstölt szalonna és hagyma aromája töltötte be. „Mintha egy vadász felesége lennék” – gondoltam magamban.

„Mama, én nem tudom, ez jó lesz-e” – nyitottam ajtót, mire mama csak csettintett a nyelvével, hogy mindig ezt mondom. Tényleg mindig ezt mondom. De most a gyanúm beigazolódni látszott. Mamának is tetszett egyébként a fürj. 

Kitálaltam két tányérra (mivel az interneten azt olvastam, hogy egy emberre egy fürjet számoljunk), és megkóstoltuk. „Hmm” – néztünk össze. 

A fürj ugyanis rágós volt, az ízét pedig (gyanítom) teljesen elnyomta a füstölt szalonna. Mamám tanácsára még egy kis időre visszatettem a sütőbe, de útközben rájöttünk, hogy valószínűleg ez sem fog segíteni rajta. Ebben igazunk volt. Nem tudom, hogy a recepttel, a fürjjel vagy az elkészítési móddal volt-e gond, mindenesetre az internet szerint a fürjnek valóban olyan ízűnek kell lennie, ahogyan anyukám leírta. Ez pedig nem olyan volt. Fürjszakértő azonban nem vagyok, tehát előfordulhat, hogy ha te ugyanígy elkészíted, egy olyan valódi, különlegescsirke-élményben lesz részed, amilyet én is reméltem. Most pedig megyek, és kiszellőztetem a vadászlakká avanzsálódott lakást.