Egy adag kreativitást is hozzá kellene írni Rézi néni receptjeinek nagy részéhez, ugyanis a Tisza Lajos-szelet leírása csupán egyetlen összetett mondatból áll, ami könnyedén azt az illúziót keltheti, hogy az elkészítése sem bonyolult. Ez azonban nincs így.
Rézi néni nyomában
Doletskó Terézia 1876-ban kiadott szakácskönyvéből próbálunk ki recepteket, hogy megtudjuk, Rézi néni nyomába érhetünk-e – 150 évvel később.
Ki az, mi az, vagy úgy
Miután egy órát eltöltöttünk azzal, hogy utánanéztünk az interneten, mi az a rizskása (főtt rizs); hogyan kell sonkás rizst csinálni úgy, hogy az bizalomgerjesztő is legyen; hogy mi az a bélszín; illetve hogy ki az a Tisza Lajos, kábé hozzá is foghatunk. „Az ám nincs mindig a boltban, az a legdrágább hús” – mondta anyukám és örök konzulensem (mamám) a bélszínről, mire én csak megvontam a vállam, mondván, eddig mindig mindent találtam. Csakhogy ez tényleg nem volt.
De nemcsak hogy nem volt, egy olyan húsfajtát is láttam a polcon helyette, ami „hamis bélszínnek” volt feltüntetve. Először azt hittem, ez a húsféle vegán verziója, de tévedtem: ez a hús annyira drága, hogy felsálból készítik el a „hamis” változatát, ami egyébként 14 euróba került.
Mivel ennyi pénzért még étteremben is csak ritkán eszem, inkább a harmadennyibe kerülő szűzpecsenyét választottam alapanyagul.
Bedobtam még a kosárba egy csomag petrezselyemzöldet, hagymát, rizst, sonkát, tejszínt, sajtot és néhány „szingli” banánt, mert banánkenyeret terveztem még csinálni, és a pár nélküli banánok senkinek se kellenek, ezért én szívesen megveszem őket. Így sem fizettem keveset.
Hiányolni, nézni, szeletelni
A délelőttöt a sonkás rizzsel kezdtem, ehhez egy internetes receptet használtam, mivel Rézi néni nem tárgyalja ezt bővebben más receptjében sem. Ehhez a rizst a hagyományos módon megfőztem, majd egy üvegtálba tettem, ráöntöttem 150 ml tejszínt, majd miután megpirítottam a kockára vágott sonkát, azt is hozzáadtam. A tetejére sajtot reszeltem, és be is tettem a sütőbe.
A hústól nagyon féltem, ugyanis sosem dolgoztam még szűzpecsenyével, és Rézi nénire sem támaszkodhattam.
Az interneten azt írták, le kell róla vágni a hártyát, amit meg is tettem, majd – mivel klopfolót nem találtam – vékony szeletekre vágtam, és besóztam. Közben felaprítottam a hagymát és a petrezselyemzöldet, és egy kevés olajon pirítani kezdtem. Pár percig kavargattam, miközben próbáltam halogatni, hogy beletegyem a húst, mert féltem, hogy – instrukciók híján – nem fogom tudni elkészíteni. Végül beletettem, majd felöntöttem egy kevés vízzel, és letakartam. Mivel arról sem volt szó, hogy meddig kell a húst sütni, így a már korábban bevált módszerhez tartottam magam: néztem.
Tisza a Tisza ellen
Közben elkészítettem a banánkenyér tésztáját is, amiből banánkenyér muffin lett, mivel nem találtam a hosszúkás formát.
Ezen a ponton minden receptben volt valami „hiány”, de valamiért mégsem aggódtam.
A húsról, miután „elfőtte a levét”, levettem a fedőt, és még pár percig pirítottam, a rizst már kivettem a sütőből, a helyére pedig a banánkenyér muffin került. Mire mamám megérkezett, tálalhattam is.
„Megint jó lett!” – néztünk össze elégedetten, villánkon egy-egy hús-sonkás rizs kombót egyensúlyozva. „Mi a neve ennek a kajának?” – kérdezte mamám, mire boldogan elmeséltem neki Tisza Lajos királyi biztos történetét, akit a szegediek nagyon szeretnek, mivel segített nekik helyrehozni az 1879-es árvíz utáni károkat. „Még szobra is van neki” – mondtam, miközben arra gondoltam, milyen jó lenne, ha manapság is elnevezhetnénk egy-egy politikusról egy ilyen finom ételt. Remélem, egyszer még lesz ilyen.
Mennyi az annyi?
Mennyire kellett a 21. századhoz alakítani a receptet? A sonkás rizs akár az ünnepi asztalon is megállná a helyét. A bélszín is, csak az manapság éppen az ára miatt. Akár szűzpecsenyéből, akár csirkemellből készítjük, nem fogjuk érezni, hogy egy 150 éves receptről van szó.
Mennyi időt szánjunk rá? Mivel én most a szellemi munkát az olvasó helyett is elvégeztem, a rizzsel együtt nagyjából másfél órát.
Mennyi adag jön ki belőle? Mivel Rézi néni mennyiségeket nem ír, így amennyit csak szeretnénk. Én egy bögre rizst készítettem, ez négy-öt főnek elég, a kb. 500 grammos szűzpecsenye szintén.
Mennyire volt nehéz beszerezni a hozzávalókat? Sokat elárul a bélszínről, hogy még az üzletekben sem kapni, szerintem manapság sajnos viszonylag kevés vevője akadna. A többi hozzávaló azonban egy jól felszerelt szupermarketben könnyedén beszerezhető.
Mennyibe kerül? Mindent összevetve nagyjából 15 euróba.
Kinek ajánlom? Akik átélnének valami egyszerűen jót a hétköznapjaik során; akik még sosem sütöttek szűzpecsenyét, és úgy vannak vele, hogy most vagy soha; és akik szeretik romantizálni az 1800-as évek magyar politikáját. Evés után mindenki büszkén vagy mosolyogva fog hátradőlni a székén.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.