Amikor első ízben kirándultam arab országban, minden előítéletem meghazudtolódott. Az utcák tisztábbak, az emberek nyitottabbak, az ételek sokkal finomabbak voltak, mint azt valaha gondoltam. Legalább annyira rabul ejtettek a különböző fogások, mint a mesebeli szultánt Seherezádé történetei. Fűszeres és változatos az arab konyha, akárcsak az Ezeregyéjszaka meséi.
A kuszkusz mára már ugyanolyan könnyen beszerezhető alapanyaggá vált boltjainkban, mint a rizs. Aki még nem próbálta, lehet, épp most kap kedvet hozzá. Elkészítése nem igényel főzést, elég csak forró vízzel leönteni, és várni, míg megduzzad. Egyszerűsége okán sokak kedvelt köretévé vált ez a hántolt, őröletlen vagy durvára őrölt durumbúza. Eredetileg azonban a kuszkusz nemcsak magát a durumbúzatöretet jelenti, hanem egy durumbúzatöret alapú, zöldségekkel, különböző húsokkal és fűszerekkel ezerféle módon elkészíthető keleti ételt is.
Sokféle változata közül az algíri, mauritiusi, marokkói és a tunéziai kuszkusz elkészítési és felhasználási módja került fel a UNESCO világörökségi listájára még 2020-ban. Algéria, Mauritánia, Marokkó és Tunézia közös kérvényükben az együttélés szimbólumának nevezték ezt a hagyományos ételt. Az ún. Magreb térség négy országa közül az utóbbi kettő tájainkon is kedvelt úti cél. Ottani nyaralásunk alkalmával vétek lenne kihagyni a kínálkozó ínycsiklandó kulináris kalandot, és megkóstolni egy tál hagyományos magrebi kuszkuszt.
Az arab eszik, míg jóllakik, a török, míg megpukkad
Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató megfigyelése a török reggeliről napjainkban is igaz. Törökországi nyaraláskor a hagyományos török reggelit mint kulturális élményt érdemes felvenni a listánkra. A közösen elfogyasztott bőséges reggeli akár többórás elfoglaltság lehet. A többféle sajtból, kencéből, vajból, tojásból, olívabogyóból, zöldségekből, édességekből és persze török teából álló villásreggeli színpompás tálakban szervírozva minden érzékszervünket kényezteti.
Nagy csipet élvezet
Utazni kiváltság, ám az ételek élvezetéhez elég a konyhában talpalni egy kicsit, és máris belekóstolhatunk a Közel-Kelet ízvilágába. Az autentikus ízek érdekében leginkább a fűszerekre érdemes külön gondot fordítani. A fűszerek között rábukkanhatunk néhány kevésbé ismertre. Ilyen például a szumák vagy a szumákot is tartalmazó fűszerkeverék, a zaatar. A szumák, vagyis a cserszömörce bogyója aromás illatú, savanyú ízű, citrusokra emlékeztetően fanyar. Az íze a citroméhoz hasonlít, de annál egy kicsit édeskésebb. A legtöbb alapanyag már nálunk is könnyen beszerezhető, így bármikor lehetőségünk nyílik egy igazi közel-keleti dőzsölésre, amely ‒ ne feledjük ‒ a török hagyományok szerint csak a tivornyázásra ingerlő előétkezés, nem maga a lakoma, csupán annak az előjátéka.
A kibogozhatatlan levantei konyha
A Közel-Kelet egy csodás szeglete Levante, amely olaszul napkeletet jelent, és a mai Szíria, Libanon, Izrael, Palesztina, Jordánia, Egyiptom, sőt még Görögország is beletartozik. Többezer éves történelme kulináris sokszínűséggel is megfűszerezte ezt a vidéket. Ha bele akarunk kóstolni, a levantei konyha ízletes ételei közül kezdjük az olyan klasszikus fogásokkal, mint a baba ganoush, a molukhia leves, a falafel, a fattoush, a humusz, a kibbeh, a mansaf, a mujaddara, a tabbouleh.
Baba ganoush: a padlizsánt héjában megsütik, héjából kikanalazzák, és a kissé füstös ízű, illatú masszát olívaolajjal, citromlével, fokhagymával, borssal, szezámmasszával (tahini) összekeverik. Pitával eszik. Ízesíteni szokták még petrezselyemmel, köménnyel vagy gránátalmával és egy kis mentalevéllel.
Molukhia leves: zsidó mályvából vagy más néven libanoni spenótból készült sűrű, szinte ragadós állagú, kissé kesernyés, illatos leves. Az élénkzöld leveleket már a fáraók konyhájában is főzték, párolták.
Falafel: őrölt csicseriborsóból vagy babból, esetleg mindkettőből készült, olajban sütött gombócok, eredetileg húshelyettesítőként kezdték el alkalmazni. A gombócokra salátát tesznek, marinált zöldségeket, szószokat, és pitával eszik, vagy laffába tekerve. A falafel kifejezést használják összetekert szendvicsre is.
Fattoush: saláta nagyobb darabokra vágott szezonális zöldségekből (zöldpaprika, paradicsom, uborka, retek, rukkola, hagyma, mentalevél) levantei kenyérdarabkákkal. A megmaradt kenyér újrahasznosításának egyik módja ez a klasszikus levantei saláta.
Humusz: főtt, pépesített csicseriborsóból készítik ezt a kencét. A csicserikrémhez kevernek tahinit, olívaolajat, citromlét, sót és fokhagymát. Gyakran tálalják más ételek kísérőjeként, mártogatójaként is.
Kibbeh: fűszerezett, sovány darált húson és bulguron alapuló egytálétel. Bárány-, kecske- vagy tevehúsból készítik, lehet nyers és főtt is. Libanon és Szíria nemzeti étele.
Mansaf: a bárányt erjesztett, szárított joghurtban főzik, rizzsel vagy bulgurral körítik. Ezt az ételt, amelynek neve a nagy méretű tálra utal, amelyből közösen, kézzel szokás enni, már a Biblia is említi. Jordán nemzeti étel. Eredetileg csak bulgurral ették, beduin módra, bal kezüket a hátuk mögé téve, jobb kézzel.
Mujaddara: együtt főtt lencse és gabonadara sült hagymával. Modern változatban számos fűszerrel ízesíthető, vegetáriánus egytálétel.
Tabbouleh: levantei saláta, amelyet többnyire finomra vágott petrezselyemből készítenek, paradicsommal, mentával, hagymával, áztatott nyers bulgurral, olívaolajjal, citromlével, sóval és édes borssal fűszerezve.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.