Nehezen tudjuk elképzelni a napunkat egy csésze finom fekete nélkül. Én is épp lefőztem egyet, hogy elkortyolgassam cikkírás közben. Egyet abból a több mint 2,5 milliárd csészéből, amit naponta az emberiség elfogyaszt. És teából még ennél is többet iszunk. De miben segítenek nekünk? Egészségesek egyáltalán? Jobban járunk, ha helyettük inkább kombuchát, kefirt vagy gombakávét iszunk? Járjunk utána közösen.
Kumisztól a pálinkáig
A válaszokért elég lenne felütni pár aktuális tudományos kutatást. A megértéshez, úgy gondolom, érdemes a múltba merülni. Csodatevő elixíreket minden nép készített magának. Mi, magyarok vélhetően erjesztett kancatejből készült kumiszt és mézből, vízből és gyógynövényekből erjesztett mézsört ittunk még Európába jöttünk előtt.
A kereszténységgel együtt aztán felvettük elixírjeink közé a gyógynövényekkel (pl. zsálya, rozmaring, üröm, borókabogyó) áztatott borokat (gyógybor). A borba áztatott ürmöt (Artemisia absinthium) például emésztésjavító, „életet meghosszabbító” hatásúnak tartották. Majd a bort egy hatásosabbnak vélt oldószerre, a pálinkára cseréltük, és ezzel – nagyjából 1400 körül járunk – csírázásnak indul „a pálinka mindent gyógyít” elv.
A gyógynövényes, alkoholos párlatok hamar kinőtték a gyógyszertári polcokat, és ahogy megteltek velük a kamrák, úgy kopott ki belőlük a gyógynövény.
A gyógypárlatokból gyümölcspárlatok lettek. A gyógyszerből élvezeti forrás. És ekkor megismertük a pogány alkoholt.
Pogány alkohol
Legalábbis így nevezték a londoni hölgyek petíciójukban a kávét. Állításuk szerint a férjeik a kávéivás miatt impotenssé, azaz „ugyanolyan gyümölcstelenné válnak, mint azok a sivatagok, ahonnan ezt a boldogtalan bogyót szokták hozni”. A férjek válaszukban azzal védekeztek, hogy a „kávéház a polgárok akadémiája, jobb férjjé tesz”. Tudományos kutatásokkal abban az időben nem lehetett megcáfolni ugyan a hölgyek aggályait, ám gátat sem lehetett szabni a kávé európai divatjának. A kávé, és a nagyjából vele együtt Európába érkező kakaó és tea lettek a legmodernebb életelixírek. Hogy honnét jöttek?
A kávét ugyan az araboktól ismertük meg, a jemeni Mokka (Mokha) városa volt az akkori világ legjelentősebb kávékikötője, ám a kávé őshazája az afrikai Abesszínia (Etiópia).
Élénkítő hatása miatt itták, és gyakran templomi szertartások során. A tea még távolabbról, Kínából jött Európába. Gyógyító, méregtelenítő főzetként készítették a camellia sinensis növényből. Ez az egyetlen valódi teanövényfajta. Ebből aztán sokféle fajtát nemesítettek, különböző adottságú helyeken termesztették, és sokféleképpen dolgozták fel. Így jött létre ugyanabból a növényből, a camellia sinensisből a zöld, fekete, fehér, oolong, sárga és pu-erh tea. És mi a helyzet a ma divatos matcha és yerba maté teákkal?
A rövid válasz: a matcha a teanövényből készült, különleges zöld tea, a yerba maté (más néven maté tea vagy paraguayi magyal főzet) viszont nem a teanövényből készül, hanem egy gyógynövény. Van bennük azonban valami közös. Sőt, nem csak bennük, hanem az összes többi teanövényből készült teában, a kakaóban, kólában és a kávéban. Modern elixíreink metszéspontját: a koffeint.
A tudomány ígérete
Elérkeztünk az igazság pillanatához: mit mondanak a tudományos kutatások, melyik elixírünk váltja be leginkább hozzá fűzött reményeinket? Mielőtt szembesülnénk a pucér tényekkel, hogy aztán a fotelünkben hátradőlve csészénk után nyúljunk, jó, ha tudjuk, ezek a tudományos módszerekkel szerzett tények nem úgy születtek, hogy buzgón kutattuk azt az anyagot, ami a legjobb hatással van a szervezetünkre. Abból indultunk ki, hogy a kávé és a tea a mindennapi életünk része, ezért kíváncsiak lettünk a hatására. Addig kutattunk, míg valami igazán pozitívat nem találtunk.
Például a rendszeres kávéivás többféle betegség rizikójának csökkenésével is társítható: szív- és érrendszeri betegségek, 2-es típusú cukorbetegség, metabolikus szindróma, egyes daganatok.
A vizsgálatok alapján kb. napi 2-4 csésze kávé (egy csésze 240 ml) ígéri a legkifejezettebb előnyöket. Kb. 400 mg koffein/nap tekinthető általánosan biztonságosnak a felnőttek számára. A hozzáadott cukor, tejszín, ízesítők könnyen elveszíthetik a kávé potenciális előnyeit – ezért érdemes tisztán, minimálisan feldolgozva fogyasztani. Ha pedig papírszűrős főzési módot választunk, az csökkenti a kávé koleszterinemelő hatását.
Egy csészében az élet? Aligha.
A kávé az egyik legkutatottabb elixírünk, a teákról is viszonylag sok kutatási eredményt találhatunk, ha utánanézünk. És még legalább három oldalon tudnám folytatni a cikket. De félek, a lényeg a sok adat között elveszne. Egészségünk, energikusságunk, koncentráltságunk, egyszóval életerőnk nem sűríthető be egyetlen csészébe.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.