Farsang. Csak egy szó, mégis megannyi jelentést hordoz magában: az izgalmakat, a vidámságot, a tél komorságának eltörlését a megannyi szín, maskara és finomabbnál finomabb ételek által. Na és melyik az a recept, amit a farsang közeledtével elsőként porolunk le a hosszú téli álma után? Természetesen a fánk!
Van valami kellemesen megnyugtató érzés abban, ahogy a frissen sült fánk illata betölti az egész konyhát. Ez az egyszerű, mégis varázslatos édesség generációkat köt össze, számos emléket idéz, és mindig mosolyt csal az ember arcára. Sütés közben valóságos időutazást élünk át, hiszen az étel emlékeztet. Legszebb pillanatainkat egy-egy ízbe vagy illatba csomagoljuk, hogy a következő találkozásnál teljes egészében át tudjuk adni magunkat a nosztalgia édes mámorának. A fánk illata számomra felidézi gyermekkorom farsangját, ahogy a konyhában sürögve-forogva próbálok segítségére lenni nagymamámnak és édesanyámnak, több-kevesebb sikerrel, hogy aztán minél hamarabb tunkolhassam magamba a friss, puha, porcukortól fehérlő fánkokat. Szerintem mindenkiben él valami hasonló emlék.
De vajon honnan ered a fánk története, és hogyan készülnek ezek a finomságok a világ különböző pontjain?
Számos legenda terjed a származásáról, viszont annyit biztosan tudunk, hogy már az ókori görögök és rómaiak is fogyasztottak fánkszerűséget, a hosszúkás süteményt mézzel megkenve ették. Eleinte még sós töltelékkel is (hús, gomba) készítették. Hazánkban a 19. század körül terjedt el jelen formájában.

Szalagos fánk, az ünnep csillaga
A szalagos fánk sokak számára a farsangi időszak szimbóluma. Nevét az oldalán húzódó világos sáv után kapta, ami sütés során keletkezik. Ahogy az olajban fürdőzik, az oldalsó részén kevesebb forróság éri a párnácskára emlékeztető süteményt. Az elkészítésétől sokan tartanak, hiszen a tésztának lazának, de nem túl lágy állagúnak kell lennie.
A tökéletes szalagos fánk titka az alapos dagasztás és a hosszú pihentetés. Miután kiszaggattuk a tésztát, érdemes még egyszer keleszteni, majd forró olajban aranybarnára sütni. Mikor az első oldalát sütjük, takarjuk le az edényt, majd a másik oldalát már fedő nélkül pirítsuk. Tálaláskor porcukorral megszórva és baracklekvárral kínálva lesz igazán ellenállhatatlan.
Ha rumot teszünk a tésztába (természetesen csak keveset), akkor a fánk kevesebb olajat szív magába sütés közben.

Csörögefánk, a ropogós csoda
A csörögefánk, vagy más néven forgácsfánk, egy könnyedebb, ropogós édesség, amelynek elkészítése talán egyszerűbb. A titka a vékonyra nyújtott tésztában rejlik. Rombusz alakúra vágva és forró olajban kisütve kapjuk meg a jellegzetes, ropogós textúrát.
Az összeállított tésztát érdemes pár órára hűtőbe tenni, vagy legalább pihentetni, majd nyújtás és vágás után azonnal sütni. A végeredmény egy légies, roppanós falat, amelyet akár egy csésze tea vagy kávé mellé is tökéletesen el tudunk képzelni.
Az egyszerű, mégis mutatós édességet gyakran azért díszítették porcukorral, hogy még elegánsabb legyen az ünnepi asztalon. Úgy tartják, hogy Erdélyből terjedt el hozzánk, mások szerint viszont a palócoknál is ismert volt.

Churros, a spanyol konyha ajándéka
Ha valaha ellátogatott Spanyolországba, biztosan találkozott már a churros nevű édességgel. Bár már nem is kell addig utaznunk, hiszen a vásárok standjai közt sétálva biztosan kiszúrunk egy-egy büféskocsit, ami churrost kínál. Ez a cső alakú, olajban sült finomság ugyan hasonlít a fánkra, mégis egy teljesen más élményt nyújt, mint az itthon megszokott rokonai. Rendszerint cukorba forgatják, és sűrű csokoládészószba mártogatva fogyasztják.
Ami az elkészítésében leginkább különbözik a többi fánktól, hogy a churros tésztáját sűrű masszává főzzük, mint az égetett tésztát, majd csillagcsöves habzsákból forró olajba nyomjuk.
A churros eredete máig vitatott. Egyesek szerint a receptet a portugáloknak köszönhetjük, míg mások úgy vélik, hogy spanyol pásztoroktól ered, akik egyszerű, olajban sült édességként készítették el a mai változat elődjét.
Mi a közös bennük?
Bármilyen fánkot is választunk, egy dolog biztos: a fánk készítése és fogyasztása mindig közösségi élmény. Legyen szó családi sütésről, barátokkal töltött délutánról, a fánk mindig az öröm forrása.
Ha még nem próbálta ki valamelyiket, érdemes egy délutánt szánni rájuk. A sikerélmény garantált, az ízek pedig egyenesen elvarázsolják majd. Jó sütést, és ne feledje: egy kis porcukor mindig csodákra képes!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.