Édes húsa van a sütőtöknek, ráadásul olyasmit is hallani, hogy kristálycukorral hintik vagy mézzel locsolják a sült tököt, ha úgy ítélik meg, nem elég édes.
Az idei nyár forró volt, és száraz, a sütőtök cukorfokával tehát nem kellene hogy baj legyen. A példány, amelyiket kóstoltam, édes volt, pedig nem is tudott egyenletesen narancssárgára érni a héja, zöldes volt helyenként. Nem baj ám, ha zöldes, sőt nem kell a malac elé dobni azokat a példányokat sem, amelyek teljesen zöldek maradtak még októberben is, és egyértelmű, hogy nem fognak narancssárgára érni. Ezek ugyan nem olyan édesek, mint a beérettek, viszont használhatóak így is, sőt. A beéretteket eltárolhatjuk télre sülttök- vagy süteménytöltelék-alapanyagnak, a zöldeket pedig fel lehet dolgozni elsőként.
Főzhetünk belőlük valamilyen sós ételt, például sütőtökös-csirkés piláfot. Mivel fűszeres ételről van szó, a sütőtök édes íze szépen belesimul majd a kompozícióba. Válasszunk egy olyan edényt, amely lefedhető, és képes hatékonyan szétosztani a hőt, vagyis nem ég benne oda a piláfunk, kevergetni ugyanis nem fogjuk. Szétolvasztunk egy nagyobbacska kocka vajat, megpirítunk benne egy fél evőkanálnyi köményt, dobunk mellé apróra vágott gyömbért, egy rúd fahéjat, egy ánizsvirágot, fél marék mandulát, aztán mehet hozzá a csirkehús. Később elkészíthetjük ugyanezt bárányhússal vagy marhával is, elsőre a csirke a legegyszerűbb, mert az gyorsan puhul, ráadásul ehhez nagyjából annyi idő elég neki, mint amennyi a felkockázott sütőtöknek. Amint a csirkénk színt kap, mehet mellé a felkockázott sütőtök, majd jóformán azonnal a gondosan átmosott rizs. Vizet adunk hozzá, a rizs térfogatának majdnem kétszeresét, megsózzuk, hintünk az edénybe fél marék mazsolát, zöldfűszert vagy keveréket, ami épp van otthon (szárított menta, szumák, zaatar, lestyán), majd az egészet átkeverjük, és lefedjük. Két perc óvatos forralás után takarékra tesszük a lángot, és hagyjuk, hogy a következő bő fél órasorán a piláf elkészüljön. A tök és a csirke éppen megpuhul, a rizs pedig magába szívja az összes alapanyag és fűszer zamatát. A piláfnak rengeteg fajtája van, érdemes kísérletezni a fűszerezéssel, hiszen a Balkán-félszigettől a Hindusztáni-félszigetig elterjedt étel. Kétszer talán meg sem lehet főzni ugyanazt a piláfot, hiszen mindig az kerül bele, ami épp van otthon.
Bár eddig a sütőtök narancssárga héjú változatáról beszéltünk, jegyezzük meg, hogy ugyanolyan jó a többi fajta is. Újabban a sonkatöknek is nevezett pézsmatök a legelterjedtebb, de húsz, ötven vagy száz éve a sütőtök a Kárpát-medencében a szürke héjú, kerekded, lapított és bordázott óriástököt jelentette, amelyet népiesen úri töknek hívtunk. Ezzel is érdemes próbát tenni, ráadásul vannak, akik úgy tartják, ennek jobb az íze, mint a narancssárga pézsmatöknek (e sorok írója is közéjük tartozik).
Sütőtökös curry kókusztejjel, Srí Lanka-i konyha által ihletett recept, közép-európai lehetőségekhez igazítva. Vajon vagy olajon római köményt és sárga mustármagot pirítunk, utána hegyes erős paprikát karikázunk bele, apró kockára vágott lila hagymát, majd paradicsomszószt. Erre öntjük a felkockázott tököt, hintünk az edénybe egy teáskanál fahéjat és szárított gyömbért, néhány szegfűszeget meg sót, felöntjük vízzel, és fedő alatt puhára pároljuk. Miután a lángot lekapcsoljuk, 2 dl kókusztejet (konzervformában már szinte bármelyik bolthálózatban kapható) öntünk rá, átkeverjük, megszórjuk aprított zöldpetrezselyemmel vagy korianderrel, és máris fogyasztható.
Aki még ennél is bátrabb, a klasszikus sült tököt is eheti sósan. Érdemes valamilyen nagyobb szemű bányasóval vagy sópehellyel kipróbálni, sütés előtt meghinteni a sekélyen bevagdalt szeletek tetejét a sóval, így a kristályok szinte belesülnek a tök puhuló felületébe. Elsőre talán sokaknak furcsa, de sokak szerint még mindig jobb, mint a sós karamellás fagyi.
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. október 1-jei számában jelent meg.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.