Valószínűleg nem mindenki tudja, hogy a paradicsommal, paprikával, hagymával készült lecsó nem éppen ősi magyar étel. Amerika felfedezése (1492), a paprika és a paradicsom óvilági megjelenése előtt lecsóról nem beszélhetünk, évszázadok kellettek ahhoz, hogy a zöldpaprika és a 19. század elejéig mérgezőnek tartott paradicsom a konyhák alapanyagaivá váljanak.
Miközben a (csípős) fűszerpaprikát már a 18. század első felétől többfelé is termesztették tájainkon, az étkezési, vagyis a zöldpaprika csak a 19. század vége felé került hozzánk, mégpedig bolgár kertészek közvetítésével, akik a melegágyi öntözéses termesztést (a bizánciból származó kertkultúrát) is meghonosították nálunk. Innentől a paprika és a paradicsom népszerűsége gyorsan növekedett a városi polgárok körében, és a táplálkozáskultúránkat is befolyásolta. A polgári konyhákban született meg a lecsó s nem sokkal utána a nagy újdonságnak számító paradicsommártás, majd a töltött paprika is, melyek hamarosan a parasztság lakodalmi ételei között is helyet kaptak.
Maga a lecsókészítés a Budapest mellett letelepedő bolgárkertészek szabad tűzön készített sült paprikáival vehette kezdetét az 1860-as években. A fővárosba érve az étel elkészítési módja megváltozott: a paprikát edényben, zsíron sütötték, és az úri/polgári háztartások jobbára vidéki szakácsnői hagymát, esetenként „belévert” tojást adtak hozzá. Már csak paradicsomra volt szükség ahhoz, hogy megszülethessen a „zöldpaprika paradicsommal”. Ez a legnagyobb valószínűséggel az 1870-es években, Budapesten történhetett, vagyis a lecsó az egyetlen népi jellegű városi eredetű ételünk. Ma már ahány ház, annyiféleképp készül, tartalmasabbá lehet tenni tojással, padlizsánnal, gombával, cukkinivel, rizzsel, tarhonyával, kolbásszal, virslivel, szalonnával, zöldfűszerekkel stb.
Érdekes
A lecsó neve a szláv „vselicso” (vegyes, mindenféle) szóból ered, a nógrádi magyarok használták tájszóként. A szakácskönyvek a 20. század elején kezdték alkalmazni, s elterjedésében nagy szerepe volt a konzerviparnak. Ma már magyar nemzeti ételként az egész világon ezen a néven ismerik: hungarian lecho, letscho.
Világkonyha
Más népeknek is van serpenyős-zöldséges ételük: a magyar lecsóhoz legközelebb áll az észak-afrikai/zsidó shakshouka, de hasonló étel a török menem, a baszk piperrad, az olasz ciambotta és a francia ratatouille is – az alap azonos, míg további hozzávalók helyi zöldségek és fűszerek.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/25. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.