A házi kenyér búza- és rozs- vagy búza- és kukoricaliszt keverékéből, máskor tiszta búzalisztből készült. Nagysága vidékenként változott.
Átlagsúlya 5–6 kg volt, alapátmérője általában 20–25 cm, de helyenként 35 és 40 cm között mozgott. A rozskenyér átlagmagassága 10–12 cm, az alföldi búzakenyéré 20–25 cm, míg a dél-tiszántúlié 30 cm volt.
Van sütnivalója?
A 19. század végéig az asszonyok komlóvirágból készült sütnivalóval dagasztottak. A komlóvirágot Nagyasszony napja (Nagyboldogasszony, augusztus 15-e) után szedték. Bubáját megszárították, kismozsárban megtörték, megfőzték, majd a leszűrt levével búzakorpát forráztak le. Szokás volt korpa helyett kukoricalisztet is használni. Helyenként a búzakorpát és a komlóvirágőrletet felfőzött zab levével forrázták le. Miután kihűlt, este megdagasztották és megkelesztették a sütnivalót.
Reggelre megkelt, ekkor sütnivaló-szárasztóra (szalmából font, egy méter átmérőjű kerek lap néhány ujjnyi peremmel) csipkedték vagy (kanállal) szaggatták. Bőven készítettek belőle, ugyanis abban az időben mindent vele dagasztottak. Napon vagy kemencében szárították, utána pedig széttördelték, és felhasználásig vászonzacskóban a gerendára kötve, száraz helyen tárolták.
Dagasztás előtt egy keveset langyos vízben felhígítottak belőle, majd vászonruhán, szűrőn vagy szitán keresztül beleszűrték a lisztbe. Csak a levével dagasztottak.
Előkészületek
Télen sütés előtt egy nappal a gazdasszony a lisztet nagy vékában a kemence tetejére tette melegedni. Nyáron erre nem volt szükség. Dagasztás előtti este beáztatta a kovászt. Az első vizet kiöntötte, majd újabb langyos vizet öntött rá.
Hajnalban bekészítette a nyírfából, bükkfából készült dagasztótekenőt, s rátette a teknőszékre. A kemence mellé helyezte a sütőlapátot, az azsagot, pemetet és sajtárban a pemetvizet.
Kovászolás, dagasztás, kelesztés
A kovászolás előtt a lisztet drót- vagy lószőrszitán megszitálta. A teknő egyik sarkában felhalmozott belőle valamennyit, gödröcskét formált benne, beleöntötte a kovászt, amelyet liszttel kevert el – ez volt a kovászolás –, majd a tésztát bedagasztotta.
1–2 órát kelt. Utána annyi (kissé megsózott) vizet öntött hozzá, amennyit a liszt felvett. A megkelt kovásszal átdagasztotta az egész lisztet. Addig dagasztotta, míg a tészta le nem vált a kezéről. Háromszor-négyszer is át kellett dagasztania állandó karoló öklözéssel haladva.
Voltak vidékek, ahol nem tettek sót a vízhez, vagy magát a lisztet sózták. A kenyértésztát valaha aránylag kevéssé sózták. Régen a besózott húsnak a levét is használták erre a célra. Két-három kiló főtt krumplit is szokás volt tenni hozzá.
Kelesztés előtt a gazdasszony a kenyértészta tetejét liszttel beszórta, két-háromágú kovászfát tett keresztbe a teknőn, erre ruhát, vánkost helyezett, majd hagyta a tésztát tovább pihenni – kelni.
A kenyérsütés hagyományos menetének folytatása itt olvasható el:
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.