Talán csak kevesen tudják, hogy már az ókoriak is „fagyival” hűtötték le magukat hőség idején. Ez persze még nem volt azonos a mai édességgel, és csak a kiváltságosok élhettek vele.
A mai fagylalt elődjének számító hideg édességet több ezer éve készítették először. Az ókori kínaiak a mézzel édesített gyümölcsleveket hóval, jéggel hűtötték, és ezt szolgálták fel a kiváltságosoknak. A római császárok kedvelt csemegéi voltak a hóval kevert gyümölcslevek, melyek sűrű, hideg italkülönlegességet eredményeztek; a havat a hegyekből hozatták.
Az ellopott recept
A fagylalthoz hasonló nyalánkság készítése a 16. században Itáliában, Palermóban vette kezdetét. Hamarosan a francia Napkirály, 14. Lajos udvarában is felszolgálták az újnak számító édességet, melynek receptjét hétpecsétes titokként őrizték. A király kertésze viszont ellopta a receptet, és a fagyit hamarosan már a párizsi Procope kávéházban is felszolgálták (ez ma is létezik!). Ott még csak citromfagyit árultak, de olyan híres vendégeik voltak, mint Voltaire, Rousseu, Diderot és Napóleon – utóbbinak saját fagylaltgépe volt, amit Szent-Ilona szigetére is magával vitt. Amerikai elterjedésében Washington elnök játszott komoly szerepet, amikor fagylaltgépet vásárolt a családjának. Ezek azonban még mind a ma sörbetként, sorbettóként ismert édességek voltak.
A magyar jeges eperlé
A reneszánsz idején Mátyás király udvarába is eljutott a „fagyi” Beatrix királynő közvetítésével. Arra azonban, hogy a városokban elterjedjen, évszázadokat kellett várni. Az első magyar nyelvű recept 1753-ban jelent meg egy erdélyi kéziratos szakácskönyvben „Epervíz vagy ama jeges lév forma” néven. Leírása: az áttört eper levéhez „tölts osztán tisztált nádmézet, abban lévben, hogy édes legyen és süsd meg a jégbe, akár mind addig, míg megfagy”. A fagyasztás módját leírja a „pisztártzi” (pisztácia) jeges eszközének elkészítésekor: „mikor pedig bé akarod hűteni, hogy meg fadgyon, végy jeget, akár havat, a jeget apróra törd és sóval elegyítsd öszve, és így a jég megtartja hidegségét, úgy az a hó is, hogy el nem olvad egymástól” (Ketter László közlése).
Krémes és tejszínes
A mai fagylalt akkor alakult ki, amikor először adtak tejet, tejszínt a jeges desszertekhez. Az áttörés Nápolyban következett be a 18. században. Az olasz fagylalt erős ízű, krémesen sima, harapható, de habos készítményként terjedt el az egész világon, így nálunk is. A hűtési technológiák, a fagylaltgyártó gépek korszerűsödése és az újfajta alapanyagok lehetővé teszik a mai fenségesen finom fagylaltok készítését, és a vitrines hűtőpultokban változatos színű és ízű fagylaltok és jégkrémek egész sora kelleti magát.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/29. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
A római császár, Néró kifejezetten szerette a jeges ínyencséget – havat, rózsavizet, mézet és gyümölcsöt kevertek össze számára. A Római Birodalom bukásával a jeges finomságok feledésbe merültek, csupán a 13. században Marco Polo hozta vissza a Távol-Keletről Európába a fagyi ötletét.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.