Pár kisebb és egyetlen főszerep a Madách Színházban, néhány tévéjáték, amelyekben letette a névjegyét, és váratlan villanás egy hazai mozifilmben. Ennyit hagyott maga után Szalay Edit a hetvenes évek Magyarországán.
Nem így Bulgáriában, ahol Valo Radev megrendítő drámájában, az Elkárhozott lelkekben övé volt a női főszerep. Fanny Horn, a kalandvágyó, gazdag angol nő a spanyol polgárháború idején érkezik Madridba, és beleszeret egy jezsuita szerzetesbe. Követi őt a tífuszbetegek tábori kórházába, ám a fanatikus pap, mindenféle földi örömöt kizárva az életéből, visszautasítja a szerelmét. Őt egyedül a királyság visszaállítása és a katolikus egyház világuralmának gondolata fűti. Csalódottságában a nő a kábítószer rabjává válik.
Huszonkilenc évesen egy csaknem két és fél órás mozifilmben Jan Englert, a kiváló lengyel színész mellett, szőkére festett hajjal nyújtott érzékeny alakítást Szalay Edit. Morfinista nőként azonban nem láthatta őt a magyar közönség. Magyarországon ugyanis nem mutatták be a filmet. A Csehszlovák Televízió, igaz, pár évvel később műsorára tűzte. A kiemelkedő tehetségű színésznő nem kis külföldi sikerének így még csak a híre sem jutott el hazájába. Bizonyára ez is közrejátszott abban a döntésében, hogy későbbi férje hívására hátat fordítson a színészi pályának, és könnyű szívvel elhagyja Magyarországot.
És most vegyük sorra, mit hagyott maga után ott, ahol elindult a színészi pályán.
Korán érő tehetségként már főiskolás korában alkalmas volt a komolyabb terhelésre. Vezető tanára, Vámos László sem ültette kispadra. Tudta jól: Szalay Editben egy bonyolult lelkű, izgalmas személyiségű színésznő bontogatja szárnyait. Egy igazi nőstényoroszlán, egy szenvedélytől fűtött, kiszámíthatatlan díva, egy dacos, indulatos, tüzes szemű szépség.
Diplomás színésznőként a Madách Színház társulatához szerződött. A Vígszínház, ahol a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról eredeti szereplőgárdáját erősítette, szóba sem jött, mivel főiskolai osztályfőnöke a Madách Színház főrendezőjeként a saját csapatát akarta erősíteni vele. Presser Gábor és Adamis Anna legendás musicaljébe Marton László, a darab rendezője hívta meg, és Juana szerepét bízta rá. De a Nagykörút másik teátrumában már várták őt. Ám alighogy megérkezett, már vitték is a bolgár filmesek. Szófiában megkapta Fanny Horn szerepét, ami nagy reményeket keltett benne, hiszen a magyar filmrendezők akkor még fel sem fedezték. Várkonyi Zoltán alkotásában, az Ártatlan gyilkosokban egy barna hajú, szállodai luxusprostiként még csak villantani tudott.
Tévéfilmekben jóval nagyobb, a tehetségéhez méltó feladatok vártak rá. A legtöbbször Rajnai András hívta. Mesék az ezeregyéjszakáról, A halhatatlanság halála, Kalaf és Turandot története, A Táltosfiú és a világfa, Don Juan és a kővendég. A Közel-Kelet mágikus vonzású nőalakjait ugyanolyan pontosan idézte meg, mint a tudományos-fantasztikus világot. Stílusérzéke úgy működött, akár egy svájci óra. Radó Gyulától is szép szerepet kapott A vonatok reggel indulnak című tévéjátékban, két évvel az Elkárhozott lelkek után. Egy pályaudvar várótermében tűnik fel zaklatottan. Elhagyta a férje, de ő még mindig felelősséget érez iránta. Sértettségében és csalódottságában is kitartana mellette, csakhogy a férfi új életet akar kezdeni. Nélküle. Máshol. Messze tőle. A lélek legfinomabb húrjait pengeti Szalay Edit a történet során. Szavak nélkül is képes beavatni a legmélyebb érzelmeibe.
Fehér Györggyel is dolgozott egyszer, a Páskándi Géza darabja nyomán forgatott Rejtekhelyben, amely a francia forradalom eszméi, elvei és gyakorlata közötti ellentmondások örök érvényű kérdéseit veti fel. Itt is fontos szerephez jutott, méghozzá olyan kollégák sorában, mint Kállai Ferenc, Őze Lajos, Kozák András és Bencze Ferenc.
A Madách Színházban azok voltak az igazán jelentős szerepei, amelyeket átvett. Gorkij darabjában, a Nyaralókban Julia Filippovna, a Hamletben a Színészkirályné, Bródy Sándor A fejedelem című darabjában az öregedő Bethlen Gábor felesége, Brandenburgi Katalin. Igazán nagy színpadi lehetőséghez akkor jutott, amikor Huszti Péter és Piros Ildikó után Papp János és ő vitte tovább a világirodalom egyik leghíresebb szerelmi történetét, Abélard és Heloise fájdalmasan szép viszonyát. A 12. század Párizsában élő tudós pap és nagy műveltségű szerelme, a fiatal apátnő megindító, tragédiával végződő kapcsolatát Papp János és Szalay Edit úgy rajzolták meg, hogy az a régi Madách Színház egyik legendás előadásává vált.
Párja azonban nem lett ennek a nagy ívű színpadi alakításnak. Több hasonló színpadi lehetőség nem jutott neki. Könyökölni, kopogtatni, valamit valamiért alapon szerephez jutni – ez nem az ő stílusa volt.
Köszönés nélkül távozott.
Francia színésznő nem lett belőle. Nem is akart az lenni. Megelégedett a harmonikus házasság, a kiegyensúlyozott családi élet nyújtotta örömökkel. És azzal az egyetlen filmmel, amelyhez hasonló szerencsésebb pályatársai közül sem jut mindenkinek.
Szinetár Miklós, rendező:
„Jaj, az Editke? A Moliére műve nyomán készült Férjek iskolája című tévéfilmben rendeztem őt. A bigott erkölcs kalitkájába zárt Isabellát játszotta. Sajnálom, hogy elment, persze ez neki így volt jó. Biztos jobb sora van, mint itthon egy kiszolgáltatott színésznőnek. Párizsban kellemes élete lehet. Nagyszerű színésznő volt, kedves ember.”
Almási Éva, egykori partnernője:
„Az Én, Bertold Brecht című darabban játszottunk együtt a Madách Színházban, és ő váltott az Othellóban, Emilia szerepében, amikor várandós voltam a lányommal. Nagyon jó volt abban is. Tehetséges lány volt. Aztán elege lett valamiből, lehet, hogy épp a szakmában. Fogta magát, és elment. Azóta nem hallottam róla. Nem tudom, hogyan alakult az élete.”
Takács Katalin, pályatársa:
„Nem csaj volt. Attraktív spinkó. Dekoratív nő. Két évvel előttem végzett a főiskolán. Emlékszem a vizsgáira. Mindig érdekesnek, izgalmasnak láttam őt.”
Egri Márta, egykori barátnője:
„Egy osztályba jártunk, Vámos László volt az osztályfőnökünk. Kedves, okos, jó humorú, remek tanár volt. Nem mutatta ki, hogy kit mennyire szeret. Mindenkit a helyén kezelt, senkivel sem kivételezett. Nem tett különbséget a növendékei között. Edittel mégis különleges kapcsolata volt. Állandóan vitáztak. Edit karcos-harcos egyéniség volt. Ha nem tetszett neki, amit Vámos mondott, hangot adott a véleményének. Én meg csak bámultam, hogy milyen bátor lány. Csodáltam Vámost, hogy ilyen türelmes és megértő vele. Hogy belemegy a harcba. Én Stellát játszottam A vágy villamosában. Nagy sikerű vizsgaelőadásunk volt ez. Vámos a próbák során folyton Tolnay Klári egykori Blanche-alakítását emlegette Editnek. Ami nem jó, mert a színész nem akar hasonlítani senkihez. Ez belőlem is dühöt váltott volna ki. Ellenérzést. Ha én játszom egy szerepet, akkor azt én formálom meg, és belőlem születik meg. Edit maga volt az önpusztító erő. Ment a maga útján. Ezért volt jó az előadás. Egy jó produkciónak nem előfeltétele, hogy nyugalomban, békességben szülessen meg. Van, amikor nagy csatározások árán jön létre az érték. Függ az alkotók egymáshoz és a darabhoz való viszonyától is. Van, hogy az embernek saját magával is meg kell küzdenie, nem csak a rendezővel. Vámos jól osztotta ki a szerepeket. Aszerint, hogy kinek mi való. Blanche és Stella nővérek a darabban. Edit már főiskolában korában érett, igazi nő volt. Én még évek múlva is tejbe esett légy. Kislányos, naiva alkat.
A Trójai nőkben Edit Cassandra szerepét kapta. Abban is remek volt. Éles körmű amazon.
Eleinte tartottam tőle. Már az első évben kiderült, hogy szangvinikus természet. A határozottsága, a magabiztossága is meglepett. Aztán nagyon jóban lettünk. Hogy az apjával mi történt, arról sosem beszélt. Annyit tudtunk csak, hogy az édesanyjával élt. Senkit nem engedett igazán közel magához. Volt egy tüneményes, vonzó fiú az osztályunkban. Kalocsay Miklós. Kapós volt nagyon. Előbb Kútvölgyi Zsikével járt, aztán Edittel. Amikor Kati húgomnak kezdett udvarolni, Edit elfordult tőlem. Amilyen hirtelen elkezdődött, ugyanolyan hirtelen vége is lett a barátságunknak.
Két évvel a főiskola után a Tudós nőkben, Vámos László televíziós rendezésében is testvérek voltunk. Edit kapta Armanda, én Henrietta szerepét. Örültem, hogy a volt osztálytársaimmal fogok játszani. Nagyon jó hangulatban dolgoztunk. Ruttkai Éva volt az anyánk. Tiszteltük és szerettük őt, mindketten jóban voltunk vele. Ő is kedvelt bennünket.
Az, hogy mindent itt hagyva, szinte egyik napról a másikra elhagyta az országot, nem ért annyira váratlanul, mert tudtuk, hogy komoly kapcsolata van egy francia férfival, akinek a felesége lett. Inkább az volt meglepő számomra, hogy feladta a pályát. Kár érte, gondoltam. Aztán utolért egy hír, hogy elvégezte a párizsi konzervatórium énektanszakát. Sorsa további alakulásáról nem tudok. Itthon minden szálat elvágott. Valahogy eltűnt a közelünkből.
Tűz volt és energia. Erős alkat. Ezzel a természettel könnyen kivívhatta volna a helyét a pályán, de kilépett a körből. Jött a szerelem…”
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.